Emlékjel a református gimnáziumban

Emlékjelet kapott Szenes Hanna a II. kerületi Baár–Madas Református Gimnáziumban az „Üres padok” program keretében. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatója, Zsiga Renáta által tervezett emlékjelet – amit eddig tizenkét magyarországi iskolában helyeztek el – november 4-én leplezték le.

A diákok műsorral emlékeztek meg Szenes Hannáról, naplójából olvastak fel részleteket, idézték verseit és felelevenítették életének legfontosabb mozzanatait is. A Baár–Madas egykori növendéke, Szenes Hanna költő, ejtőernyős, izraeli nemzeti hős, akinek tiszteletére világszerte emlékugrásokat tartanak, utcák, terek, parkok viselik a nevét, Izraelben himnuszként éneklik egyik költeményét, azért vállalt katonai küldetést, hogy segítse a vészkorszakban a magyarországi zsidók mentését. Csak 23 éves volt, amikor 1944-ben a Margit körúti fogházban kivégezték.

A megemlékezésen Tombor László, az iskola igazgatója arról beszélt, hogy a középiskolás évek mindenki számára meghatározóak, hiszen ebben az időszakban keresi a kamasz önmaga helyét a világban. Ezeket Szenes Hanna is megélte, az iskolai évkönyveket és naplóját forgatva azonban megállapítható, hogy nem átlagos diák volt: tanulmányaiért, szorgalmáért és művészi teljesítményéért több elismerésben is részesült. Különösen az irodalom és a költészet iránt mutatott érdeklődést. 1939-ben érettségizett kitűnő eredménnyel.
Szenes Hanna Áprily Lajos igazgatósága idején járt a Baár–Madasba, osztályfőnöke Ravasz Boriska, magyartanára pedig maga Áprily volt, ő dicsérte meg először írásait. Évfolyamtársa volt a későbbi költő és műfordító Nemes Nagy Ágnes.

Kirschner Péter, az Üres padok programot kezdeményező Magyarországi Zsidó Kulturális Egyesület elnöke a diákokhoz fordult beszédében: – Nincs annál feltűnőbb és szomorúbb, mikor leültök a helyetekre az osztályban, és üresen maradnak padok. Ez ugyan most is előfordulhat betegség vagy bármilyen más ok miatt, de volt olyan korszak, amikor nem is volt szabad megkérdezni, miért maradt üresen egy-egy osztálytárs helye. A magyar történelem tele volt olyan időszakokkal, amikor sokaknak kellett kényszerből eltávozniuk az országból, sokan közülük tehetségükkel távoli országokban tettek szert hírnévre. Szenes Hanna személye köztük is kitüntető figyelmet érdemel, mert bár elüldözték, visszatért menteni az üldözötteket. Amikor őrá emlékezünk, visszaadunk valamit a társadalomnak. Köszönet ezért a Baár–Madas iskolának és a diákoknak is – emelte ki.

Az eseményen Balog Zoltán, a Dunamelléki Egyházkerület püspöke, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke kiemelte: ami ebben a világban üres, azt előbb-utóbb betölti valami. Hacsak nem döntünk úgy, hogy megőrizzük üresnek, mert annak jelentősége van. Ahogyan az „üres padnak”, immár tizenkét magyar iskolában. A hiány, amit a holokauszt borzalma ütött a magyar kultúrában, tudományban, gazdaságban, összetartozásban, még ma is ott van – jelentette ki Balog Zoltán. Hozzátette: Szenes Hanna üres padjának, a hiánynak mára szóló tanítása az, hogy ne bagatellizáljuk a másik ember, a felebarát idegenné tételét, ellenséggé nyilvánítását. Újra és újra megtörténhet a közénk tartozó emberek megbélyegzése, elüldözése a közösségből a legkülönfélébb módszerekkel. Mi egyet tehetünk: ne álljunk be a gyűlölet és a gyűlölködők közé, és ne álljunk melléjük se. De nem elég kimaradni a gonoszból. Az áldozat mellé kell állni. Van, amikor hősnek kell lenni. Föl kell kelni, szembe kell szállni, ellen kell állni. Ebben segít az emlékezés és az emlékeztetés – emelte ki a püspök.

Az emlékjelet Balog Zoltán és Kirschner Péter együtt leplezte le. Az eseményen a felszólalók mellett részt vett Őrsi Gergely II. kerületi polgármester, Réthelyi Miklós, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság elnöke és Szabó György, a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány kuratóriumi elnöke.

Ld