Az olvasás nemcsak a munkám része

Hangulatos, barátságos kis könyvesbolt a Margit híd lábánál, ahová, ha belépünk, inkább érezzük magunkat vendégségben egy jó ismerősünk nappalijában, mintsem egy üzletben. Ez a Libertine, Szabados Ági birodalma (a névválasztás nem véletlen: a libertine magyarul szabadost jelent). Az RTL Klub népszerű híradósa öt évvel ezelőtt kezdett el az olvasás népszerűsítésével foglalkozni. Akkor hirdette meg a Nincs időm olvasni kihívást, amiből egy Facebook-csoport is alakult, és amelynek mára mintegy negyvenezer követője lett. Ági szeret minél több időt a könyvesboltjában tölteni, természetes tehát, hogy mi is itt találkozzunk, hogy beszélgessünk az olvasásról, táncolásról, híradózásról, és mert már a nyakunkon van, a karácsonyról is.

– Ha lehet, minden interjút és meetinget ide szervezek, mert így közben találkozhatom a vevőkkel, az ide betérő kedves ismerőseimmel – mondja a kerületünkben élő műsorvezető-riporter, miközben hellyel kínál. – Nagyon szeretek itt lenni, számomra ez a nyugalom szigete. Kialakításánál az otthonosságra törekedtem, ezért szól mindig a zene, és lehet beszélgetni, kávézni, le lehet ülni a kényelmes kanapéra vagy a fotelba, ha át akarjuk lapozni az érdekesnek tűnő könyveket. Szívesen segítünk a betérőnek, hogy megtalálja azt a könyvet, amit elolvasna vagy ajándékba adna. Mostanra sok visszatérő vendégünk van, ez is azt mutatja, hogy vevőink itthon érzik magukat a boltban.

A kínálat is szubjektív. A tulajdonos ízlését tükrözi?

A nagy könyvesboltokkal szemben, amelyekben minden megtalálható, mi előválogatott köteteket árulunk, amelyek jórészt valóban az én személyes kedvenceim. Van is egy ilyen elnevezésű polc, egy másikon pedig a Nincs időm olvasni kihívás aktuális könyvei találhatók. A vevők is irányítják a kínálatot, előfordul, hogy felhívják a figyelmemet egy-egy kötetre, amit azután igyekszem beszerezni.

Nehéz eldönteni, hogy divatos dolog-e az olvasás. Egyfelől azt halljuk, hogy (főleg) a fiatalabb generáció már alig vesz kézbe könyvet, ugyanakkor a könyves rendezvények még mindig rengeteg embert vonzanak.

Nemrég láttam egy kutatási eredményt, amely szerint az emberek kevesebb, mint tíz százaléka vallja magát rendszeres olvasónak. Ez nem sok, azért dolgozom én is, hogy ez az arány nagyobb legyen. A tini és a fiatal felnőtt korosztályt a legnehezebb megnyerni, ők szívesebben nézik az internetes médiaszolgáltatók tartalmait. Ezekkel kell versenyezni és nem a különböző könyves műfajokkal. Nem szeretem, ha leszólnak bizonyos könyveket, hiszen az ízlések különbözőek: kinek ez tetszik, kinek az, lényeg, hogy minél többen minél többet olvassanak, mert egy könyv sokkal többet tud adni, mint egy televíziós sorozat. A fiatalok könyvhöz csábításában nem segítenek sokat az iskolai kötelező olvasmányok, mert azokat sokan nehéznek és unalmasnak tartják. Ezért kell olyan könyvet a gyerekek kezébe adni, ami tényleg érdekli és szórakoztatja őket.

Olvasó kislány volt?

Anyukám nagyon sok könyvet vett és olvasott nekünk, apukám pedig rengeteget járt – és jár máig – könyvtárba. Szerettem a történeteket, de nem voltam egy könyvmoly kislány, akkoriban a versenytáncról szólt az életem. Az olvasás szeretete később jött, amit a Harry Potter-könyveknek köszönhetek. Pont annyi idős voltam, mint a könyv szereplői, amikor megjelent itthon az első kötet, és azután minden év karácsonyára jöttek ki az újabbak. A karácsonyok teljesen egybeforrtak ezekkel a könyvekkel, minden évben megkaptam az újat, szinte együtt nőttem fel a szereplőkkel. A Harry Potter ébresztett rá, hogy milyen csodálatos utazásban lehet részünk olvasás közben, mennyi mindent megérthetünk, megismerhetünk. Nálam mindig van könyv, és nagyon figyelek arra, hogy a magam örömére is olvassak, hogy az olvasás ne csak a munkám része legyen, hanem a tökéletes kikapcsolódás is.

Maradt hely a táncnak is az olvasás és az egyéb elfoglaltságok mellett?

Szívesen részt vennék olyan műsorban, ahol megmutathatnám ezt az oldalamat, de a tánc már nem része az életemnek, a szerelem viszont megmaradt. Tizennyolc éves koromig táncoltam versenyszerűen: hétköznap edzések, hétvégén versenyek. Nagyon sokat tanultam belőle: alázatot, kitartást, szorgalmat, tartást.

Önt elsősorban az RTL Klub híradósaként ismeri az ország. Hogyan lehet összeegyeztetni a tévés munkát a könyvesbolt vezetésével?

A híradózás a délutáni, esti órákat viszi el, előtte tudok a bolttal foglalkozni. Mind a kettő nagy álom volt. Újságíró akartam lenni, ezért mentem kommunikáció szakra a szegedi egyetemre, de éppen akkor nem indult nyomtatott sajtó szakirány, csak rádiós-televíziós. A televíziót választottam, hiszen az is újságírás, csak éppen képekben (is) kell gondolkodni. Az egyetem mellett kezdtem el gyakornokoskodni a szegedi tévénél, ott lettem először hírolvasó is. Kilenc éve vagyok az RTL Klubnál, két évet a sportcsatornánál dolgoztam, majd egy sikeres válogatót követve kerültem a híradóhoz. Azóta minden hétvégén a fő híradót, hétköznap pedig a késő esti híradót vezetem Rábai Balázzsal. Amíg nem volt autóm, naponta utaztam a stúdióba – jó messzire – tömegközlekedéssel, ahol természetesen olvastam. A többiek pedig, amikor látták a kezemben a könyvet, mindig mondogatták, hogy jó neked, van időd olvasni. Innen jött az ötlet, hogy megcsináljam a Nincs időm olvasni kihívást, amiből végül is a könyvesbolt született.

Éppen egy éve...

Tavaly novemberben nyitottuk meg az üzletet, most ünnepeltük az első születésnapját – éjfélig voltunk nyitva, volt forralt bor, torta, lufi és társasjáték, ahogy egy rendes születésnapon kell.

Igaz, hogy a Libertine miatt költözött a II. kerületbe?

Ez pontosan így történt. Először az üzlet helyét találtam meg: ahogy beléptem ebbe a kis lakásba (akkor még az volt) a Lipthay utcában, tudtam, hogy ezt az isten is könyvesboltnak teremtette. Emellett azzal is tisztában voltam, hogy az idő pénz, és nem férne bele a napi többórás utazgatás. Eleinte egészen közel laktam, most egy kicsikét messzebb, de még így is a kerületben. Nagyon megszerettem a II. kerületet, jó lenne hosszú távon itt maradni!
Közeledik a karácsony.

Hogy készül az ünnepekre?

Szeretem a karácsonyt, ilyenkor mindig újra gyereknek érzem magam. Otthon, Kiskunhalason töltöm az ünnepeket a szüleimmel, a két testvéremmel és a már hozzánk tartozó párjainkkal. A közös ünnephez hozzátartoznak az óriási társaspartik. Én is fejlesztettem egy könyves-történetmesélős társasjátékot, az Egyszer voltot, ezt is le fogjuk tesztelni. A karácsonyra mindig könyvvel hangolódom. Most Joanne Kathleen Rowling A karácsonyi malac című könyvét fogom elolvasni, a Nincs időm olvasni kihívás közösségével pedig Mónica Gutiérrez A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei című regényét olvassuk – ha könyvet írnék a könyvesboltomról, valami ilyesmit szeretnék írni. Londonban, egy különleges, mesés világú, kuckós hangulatú kis boltban játszódik ez a kedves, könnyed, szórakoztató regény. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, karácsonyi ajándéknak is kitűnő választás!

Péter Zsuzsanna