Kíváncsinak és meg nem elégedettnek kell maradni

Sokszínű tehetségét szerepeiben és rendezéseiben bizonyítja, az Örkény István Színházban másfél évtizede jelentős értékteremtő munkát végez társulata élén. Szűkebb hazájában március elején egy pódiumbeszélgetés vendége lesz, ahol talán többet is megtudhatunk majd életútjának eddigi állomásairól.

Több színházigazgatói megbízás járt, jár le mostanában. Az Örkény színház élére ön egyedüliként adta be pályázatát. Megnyugtató érzés?

Jó, ha az embert nem akarják leváltani. Hogy a jövőnkkel foglalkozhatunk, és nem a megmaradásért kell harcolnunk. Ám, ha azt mondanám, hogy megnyugtató érzés, az nem lenne pontos. A színházban – és általában a művészetben – az ilyen termékeny helyzet pont a nyugtalanságunknak köszönhető. Nekünk mindig kíváncsinak és meg nem elégedettnek kell maradnunk. A pályázatomban, ami a honlapunkon is olvasható, szerepel minden, amit a jövőnkről gondolok – és az is, amit a múltunkról. A jövő, pusztán, mert ismeretlen, mindig vonzó és nyugtalanító egyszerre. Különösen, mert itt a színházban mindig önmagunkat kellene meghaladni, a tehetségünk korlátait átlépni. Ez keményebb dió, mint egy színházműsort megreformálni, ami másfél évtizeddel ezelőtt volt a célunk. És a színházban mindenért az igazgató a felelős. Azért is, hogy milyen a szendvics a büfében, és azért is, hogy hol a művészi horizont a színpadon. Az igazgatás különösen nem a megnyugvásról szól, sok szépet és sok aggodalmat is kapok tőle.

Nem zárja el más ambícióktól?

Jó kérdés. Az élet úgyszólván határtalan, jó volna sokat megismerni belőle, de egy van belőle, nem fér bele minden, és szerencsére a színház nagyon gazdag terep, majdnem mindent meg lehet tapasztalni, ki lehet próbálni. Nem arról van szó, hogy színház az egész világ, hanem arról, hogy a színházban jelen van majdnem minden.
Az Örkény színházat ön hozta létre, bizonyára különleges kapcsolat fűzi hozzá.
Persze, ez nagyon személyes viszony, bár nem én, hanem a társulat és én hoztuk létre, másfél évtized alatt. Ez az eredeti Madách Színház, 1939-ben nyílt meg (a körúti épület csak a hatvanas években vette fel Madách nevét). Fontos színház volt a negyvenes években, korszerű és szabad szellemű, a függetlenül gondolkodó értelmiség zarándokhelye. Pünkösti Andor és Várkonyi Zoltán vezette. Az akkori idők nyomasztó kulturális gondolkodása nem jelent meg itt, mert magánszínház volt. Érdekes a története, erről is lehet a honlapunkon olvasni.



Olyannyira, hogy színdarabot is terveznek belőle készíteni.

Nem épp csak a színházról, hanem az épületről. Hiszen ez lakóház is, tele élettörténetekkel. A színházunknak már harmadik éve fut egy ifjúsági programja, az IRAM (Ifjúsági Részleg és Alkotóműhely). Neudold Júlia vezetésével középiskolás fiatalokat tanítunk színházat nézni és általában művészetekről gondolkodni. Az IRAM szívügyünk, az elmúlt két évben háromezer gyerek fordult meg nálunk. Közülük egy csoport állítja most össze az anyagot Madách tér 6. címmel, kutatnak, interjúznak, ez adja majd a szöveget. Lehet belőle akár nagyszínpadi előadás is, meglátjuk.
Március elején pódiumbeszélgetésre hívta Dombóvári Gábor a Marczibányi Téri Művelődési Központba. Szereti ezt a műfajt?
Szeretem, az ilyen beszélgetések alkalmával mindig rájövök valamire; egyszerűen azért, mert meg kell fogalmaznom a dolgokat. Nem készülök előre, nem tudom, milyen kérdéseket kapok majd, de bármit lehet kérdezni, igyekezni fogok mindenre egyenes választ adni.

Mint a Terápia, az egyik kereskedelmi televízió sorozatában.

A Terápia az én pályám egyik kitüntetett momentuma. Elkényeztetett státusz ebben dolgozni, és egy percig sem szabad azt gondolni, hogy ez mindig jár. Vagy, hogy ez lenne az élet maga. Szép és értelmes munka volt remek forgatókönyvvel, pazar stábbal, kitűnő kollégákkal.

Régóta kerületünk lakója. Szívesen él itt?

Sokfelé laktam én, főleg Pesten, de már nem szeretnék máshol. Itt találom meg azt, ami passzol hozzám, ahhoz, hogy pörögni is szeretek, meg elbújni is. Jó időben igyekszem biciklivel járni, és amikor a Széna tér fölött emelkedni kezd az utca, mindig az az érzésem, hogy gyerekkori vakáción vagyok vidéken. Pesten ez nincs. Arról nem is beszélve, amikor lefelé gurulok... Nagy bérházakban, szűkebb utcákban nőttem fel, most itthon lenni nekem mindig nyaralásra hasonlít.
Péter Zsuzsanna

****

MÁRCIUS 4., 19.00: Pódiumbeszélgetés a Marczibányi Téri Művelődési Központban (1022 Marczibányi tér 5/a). Az est házigazdája Dombóvári Gábor műsorvezető, vendég Mácsai Pál Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező, Érdemes művész, az Örkény István Színház alapító igazgatója. Belépő 500 Ft.

Mácsai Pál színházigazgatói pályázatát a www.orkenyszinhaz.hu oldalon olvashatják el az érdeklődők. Ugyanitt részletes tájékoztató található az Ifjúsági Részleg és Alkotóműhely (IRAM) működéséről, a csatlakozási lehetőségekről, továbbá érdekes olvasnivalót is kínál az oldal az Örkény István Színház történetéről, társulatáról és repertoárjáról.