Egy messziről jött budai polgár

Az itt töltött harminc év alatt megszerette Magyarországot és benne szűkebb környezetét, a II. kerületet. Mindig kereste a tanulás lehetőségét, most éppen a festésben teljesedik ki. Horváth Chwee Heng férje révén került Magyarországra – Ausztrálián át – Szingapúrból.

– Hogy kerültem ide? Egyszerűen, a férjem révén – meséli Chwee. – Ő az elmúlt rendszerben két gyerekkel Ausztráliába disszidált. Mi az 1980-as években találkoztunk, amikor mérnökként dolgoztunk Szingapúrban. A lányunk már Ausztráliában született, és a rendszerváltozást követően, 1993-ban költöztünk Magyarországra, amikor apósom meghalt és anyósom egyedül maradt.

Az elején nem volt könnyű, nekem is meg kellett tanulnom a nyelvet. Idegenvezetői tanfolyamra jártam, ott sokat megtudtam Magyarországról. Az igazolvánnyal angol és kínai nyelvű csoportokat vezethettem, de inkább az angolt használtam. Közben egy barátnőm szólt, hogy sok náluk az ázsiai ügyfél, így végül egy bankban dolgoztam tolmácsként.
Amikor idejöttem, csodálkoztam például, hogyan lehet utcasarkon parkolni, amikor ez szabálytalan. Aztán a férjem megnyugtatott, hogy itt is van rá szabály, csak nem mindig tartják be. Szingapúr nagyon szigorú ország, ott mindent be kell tartani, ha nem, megbüntetnek.

A II. kerületben kedvenc helyem a Gül Baba központ és környéke, de nagyon szeretem a Lukács fürdőt is. A lakásunk közelében van a Ferenc-hegy a kiserdővel, ahol a járvány alatt is mindig friss levegőn lehettünk. Jó a közösségi élet, járok a Marczibányi Téri Művelődési Központba és a Főnix klubba. Elkezdtem festeni tanulni Kalocsai Zoltán festőművésznél, mert bármit tanul az ember, az a javára válik. Akrillal, olajpasztellel és ceruzával dolgozom. Ezenkívül, ha az önkormányzat kiír egy pályázatot, azon is részt szoktam venni, legutóbb a Maszk alatt című fotópályázaton indultam.

Budapestben és Budában szeretem, hogy nem annyira zsúfolt, könnyű mozogni. Mikor Szingapúrból eljöttem, még 3 millió lakosa volt, mára ez már 5 és fél millió. A Malajzia és Indonézia közötti kis szigeten lévő államban ennyi ember nagyon sok. Tetszik a magyar táj is, vannak hegyek, dombok, erdők. Megszerettem a négy évszakot. Az emberek kedvesek voltak velem, örültek, biztattak, ha magyarul próbáltam beszélni. Örülök, hogy megismerhettem a nyugati kultúrát.

Szingapúr multikulturális ország, ahol minden ünnepet – malájt, indiait, kínait, valamint az európai karácsonyt is – megtartanak. A karácsony arrafelé leginkább az ennivalóban, a süteményekben, az épületdíszítésben és a vásárlásban nyilvánul meg. Ázsiában, Ausztráliában csak műfát lehet állítani, mert túl meleg van. Sajnálom, hogy sok éve nem volt itt sem fehér a karácsony. A szenteste nálunk kicsit szokatlan, hidegtál van és egy jó leves, de karácsonyfánk mindig van, nagyon szeretem az illatát, mézeskalácsot sütök és kis betlehemet is állítunk.