Elhunyt Vályi Csaba festőművész

A művész születése óta a II. kerületben, az Eszter utcában élt, ugyanabban a lakásban, ahová születése után édesanyja a kórházból hazavitte. Ezer szállal kötődött kerületünkhöz, hivatásához is itt kapott inspirációt: „1949-ben avatták fel a közeli Tövis utcában álló templomot, de a falai akkor még csupaszok voltak. Következő év nyarán neves művészek jöttek a templomba, hogy freskókat fessenek a falára. Én véletlenül éppen akkor tévedtem be, amikor Molnár C. Pál kezdett neki a munkának. Az élmény lenyűgözött. Attól kezdve egész nyáron minden délelőtt ott ültem a templomban, és néztem a freskók születését. Akkor határoztam el, hogy festő leszek” – vallotta 2013-ban, a Budai Polgárnak adott interjúban.

1962-ben szerzett diplomát a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő-rajztanár szakán Kmetty János, Hincz Gyula és Domanovszky Endre tanítványaként. Tagja volt a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Rézkarcoló és Litográfus Művészek Egyesületének, valamint az Art-Őr képzőművészeti csoportnak.

Nyugdíjazásáig a Fazekas Mihály Gimnázium vezető tanáraként rajzot és művészettörténetet tanított. 

Művészi pályája során főleg táblaképeket festett, de alkotott murális műfajban is. Az 1980-as évektől foglalkozott sokszorosító grafikával, készített rézkarcokat, linómetszeteket, 2008-tól faintarzia képeket is. Művészi felfogásában mindig a konstruktív képszerkesztésre törekedett, a kép mondanivalójához gyakran használt szürreális elemeket is.

Munkáival több országos tárlaton is szerepelt, számos csoportos és egyéni kiállítása is volt. Kerületünkben, 2013-ban láthatták az érdeklődők alkotásait a Marczibányi Téri Művelődési Központ M Galériájában. Utolsó kiállítása 2014-ben, a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központban volt, ahol közel nyolcvan művét lehetett megtekinteni.