A gyerekeket gyógyítani és kiállni értük

Megjárta Angliát és Gibraltárt, majd három éve hazajött és hozta magával külföldön szerzett tapasztalatait. Amikor állást keresve haladt Hűvösvölgy felé, érezte, hogy ezen a környéken szeretne élni és dolgozni. Mindenszentek napján született meg második kislánya, Alíz.

– Bár Szarvasról származom, hazajőve Budapesten kezdtem állást keresni. Amikor kijöttem megnézni a rendelőt, már az ide vezető úton éreztem, hogy ez az a környezet, ahol dolgozni és élni szeretnék. Nagy természetbarát vagyok, és itt közel van természet. Nekem ez fontosabb, mint a városi nyüzsgés. Az alapellátás azért vonzott, mert itt a magánélet és a munka aránya sokkal kedvezőbb.
Szegeden végeztem az orvosi egyetemet. Gyerekkorom óta kedves volt számomra az angol nyelv és kultúra, és akkoriban nagy volt a megélhetésbeli különbség, így 2008-ban elindultam Angliába, hogy közelebbről is megismerjem ezt a különös világot. Életre szóló tapasztalatot szereztem az ottani egészségügyi rendszerről. Azt láttam, hogy sok elhivatott ember dolgozik benne magas szakmai színvonalon. Nagyon megszerettem és tisztelem azt a rendszert, amelyben partnernek tekintik a kommunikációban és a gyógyításban mind a betegeket, mind a szakma tagjait – nővéreket, orvostanhallgatókat – és kíváncsiak egymás tapasztalataira. Egy kezdő szakorvosjelölt is elvégezhet – sőt, a képzésének része – olyan beavatkozásokat (pl. köldökkatéter behelyezése koraszülöttnek), amit itthon általában a főorvos csinál. A képzés része a menedzsment is, mindenki tanulja, hogyan lehet a rendszert hatékonyabban és biztonságosabban működtetni. Az ottani egészségügy tehát kevésbé hierarchikus, a döntéshozatal demokratikusabb, ami ebből kifolyólag lassúbb, és ez eleinte túlságosan hosszúnak is tűnt nekem.
Angliában szívügyem lett az igazságügyi orvostan, ott ezzel kapcsolatban kötelező tanfolyamok vannak, amibe a nővértől a főorvosig mindenki be van vonva. Az Angol Királyi Gyermekorvos Társaság etikai kódexe szerint a gyermekorvosi hivatás része, hogy az orvos kiálljon a gyermekekért. Nemcsak egy-egy betegség meggyógyítása a feladatunk, hanem hogy a gyermekek hangja legyünk. Az ő érdekeiket kell képviselnünk nemcsak az egészségügyön belül, hanem azon kívül is.

Miért költözött hat év után mégis Gibraltárra?

Az is az angol rendszeren alapul, hasonló is, csak többet süt a nap… Nem volt soha ambícióm, hogy nagy presztízsű kórházban legyek főorvos. Angliában lettem először egy vidéki kórház főorvosa, majd Gibraltáron nyolcezer gyereket láttunk el hárman, egyikünkből kórházigazgató lett, úgyhogy a tajvani származású kolléganőmmel egy évig gyakorlatilag ketten vittük az ország gyermekgyógyászatát Európának azon az elszigetelt részén. Sok segítséget kaptunk a spanyoloktól, mikor koraszülött szállítására volt szükség, és volt, hogy a legnagyobb katonai szállítógép indult el egy pici, inkubátorban lévő babával Londonba. Szerettem a sokrétű munkát, ahol a koraszülött-ellátástól a viselkedésproblémás gyerekek kórismézésén, kezelésén, gondozásán (pl. ADHD, autizmus) át a sürgősségi betegellátásig a gyermekgyógyászat egész spektrumát lefedtük.

Hatalmas tapasztalatot szerzett, három és fél év után mégis hazajött.

Magányosnak éreztem magam és a heti 84 óra munka kevés teret enged annak, hogy az ember szociális életet éljen. És magánéleti tényezők is szerepet játszottak.

Mire számíthat az, aki eljön a Hunyadi János utcai rendelőbe? Miben más a módszere? Az elmúlt évek tapasztalata alapján ránéz a gyerekre és már tudja, mi baja?

Nem vagyok csodadoktor. Nincs sem csodaorrcsepp, sem csodakenőcs. A bizonyítékon alapuló orvoslásban hiszek. A felső légúti fertőzésben például a jól reklámozott nyákoldónak nincs szerepe, a fölöslegesen alkalmazott széles spektrumú antibiotikumok pedig a pánrezisztens szuperbaktériumok felé viszik az emberiséget. Mikrobiológusok a nem is túl távoli jövőre teszik azt, amikor elvesztjük ezt a fegyverünket, ami a védőoltások mellett a legjobb, amit az orvostudománytól kaptunk. Kár lenne érte. Ezért legtöbbször láz- és fájdalomcsillapítót, illetve sósvizes orrsprét szoktam javasolni, illetve felhívom a figyelmet a lehetséges szövődményekre és arra, mit kell akkor csinálni, ha bekövetkeznek. És ha mindenképp szükséges, minél keskenyebb spektrumú antibiotikumot írok fel, célzottan.
Az egészségügyből kiábrándulás egyik oka szerintem a kommunikáció. Alázattal és empátiával kellene a betegek felé fordulni. Már nem engedhető meg az elmúlt rendszerből örökölt „ketteskézés” és a „ne hisztériázzon itt nekem” stílus. Sajnos, én is ezen az úton indultam el kezdő orvosként, de a kintlét megváltoztatott. Amikor bejön valaki, bemutatkozom és először a gyerekkel beszélek. Már egy négyéves is ügyesen el tudja mondani, miért jött. Én az ő orvosa vagyok, ami nem azt jelenti, hogy a szülőt ne hallgatnám meg figyelmesen. De nem anyukázom-apukázom, ezt a leereszkedő kommunikációt mellőzőm és az asszisztenseimtől is ezt kérem.
Szabad orvosválasztás van, az önkormányzat és a szakszolgálat arra biztatott, hogy ezzel a cikkel is segítsünk a praxisokhoz tartozó családok észszerűbb elosztásában, akár átjelentkezéssel, hogy egyik körzet se legyen túlterhelve, mivel jelenleg az én praxisomhoz fele annyian sem tartoznak, mint a másik kettőhöz. Jól beszélek angolul, a magyarok mellett várom a külföldi pácienseket is. Reméljük, mielőbb kiegyenlítődik ez a helyiek számára is előnytelen helyzet.

Zsoldos Szilvia


DR. MOLNÁR MIHÁLY
19 éve dolgozik a csecsemő- és gyermekgyógyászatban orvosként, 13 éve szakorvos, 7 éve főorvos. Tanulmányait a Szegedi Tudományegyetemen végezte, a szakorvosi vizsgát kiváló eredménnyel tette le. Tagja a Magyar Gyermekgyógyászok Szövetségének, a Magyar Orvosi Kamarának. Elérhetősége: Dr. Molnár Mihály Csecsemő- és Gyermekgyógyász Főorvos | Facebook, www.facebook.com/hunyadirendelo/.