„Mindig a kultúra szolgálatában álltam”

Idén újrapályázta a Szabad Tér Színház, a főváros nyári színházainak ügyvezető igazgatói posztját. Bán Teodóra szerint a művészeknek az a feladatuk, hogy előhívják az emberek lelkében szunnyadó harmóniát. Családjával harminc éve él egy II. kerületi mesebeli házban.

Mit jelent az ön számára a művészet?

Magát az életet. Mint balettintézeti növendék már gyerekként felléptem opera- és balettelőadásokban. Diplomás balettművészként tagja lettem az Operaház Balett­együt­tesének. Bejártam több kontinens neves operaházait, együtt dolgozhattam kiváló koreográfusokkal, világhírű művészekkel léphettem fel. Majd újabb nagy kihívást hozott számomra az élet. A színpadról a színház mellé kerültem, és művészeti-kulturális menedzserként megalapítottam a BudaFest Operafesztivált. Számos, jelenleg is az Operaház repertoárján lévő opera bemutatásában, balett felújításában, külföldi sztárvendégek meghívásában működtem együtt a színház mindenkori vezetésével. Producerként, fesztiválszervezőként és színházvezetőként is mindig a kultúra és a művészek szolgálatában álltam. Vallom, hogy az embernek nagy szüksége van a művészekre, akik közvetítenek, és elhozzák rohanó napjainkba, sokszor lelketlen világunkba a csodát, a harmóniát. 

A művészek gyakran meglepő eszközökkel reflektálnak a világra. Az ön szívéhez egy modern vagy inkább egy klasszikus felfogásban rendezett opera áll közelebb?

Kíváncsi természet vagyok. Nyitottan várom és hagyom, hogy megszólítson, megérintsen az előadás. De vallom, hogy a tudatosan elhagyott harmóniához, rendhez, amelyet a klasszikus alkotások, kompozíciók hordoznak magukban, fontos időnként visszatérnünk. A művészek feladata, hogy előhívják az emberek lelkében szunnyadó harmóniát. Hiszem, hogy a művészet ereje hatalmas, gyógyít és békét teremt. Ha meghallgatunk egy koncertet, más emberként jövünk ki a teremből, mint ahogy bementünk. Átmosódunk, megtisztulunk testileg-lelkileg. 

Felnőttként költözött a II. kerületbe. Miért pont ide?

Először a Branyiszkó úton, majd a Kapy utcában laktunk, onnan pedig egy szomszédos utcába költöztünk. Kedves emlék számomra, ahogy rátaláltunk mostani otthonunkra. Egy, a János-hegyi kilátónál tett családi kirándulásunk alkalmával a szemben lévő hegyet csodáltuk. Feltűnt egy gyümölcsfáktól roskadozó kert és egy kicsi házikó, amit fel is kerestünk. Amikor becsöngettünk, egy idős házaspár nyitott kaput, kedvesen betessékeltek minket. Elmondtuk, hogy majdnem szomszédok vagyunk, aztán bátortalanul előadtuk jövetelünk célját: szeretnénk megvenni a telküket. Nos, ők nagyon megörültek, mert már megterhelő volt számukra a kert gondozása, így hamarosan sikerült cserélnünk. Azóta itt élünk álmaink otthonában, a kerület legszebb panorámájú telkén, közel harminc éve. 

Lánya, Keveházi Krisztina is a kerületben lakik?

Igen, ebben a csodás házban élünk együtt, unokáim ide járnak iskolába, óvodába. A II. kerület mindannyiunk számára a nyugalom szigete. Buda minden arcát szeretem, a dimbes-dombos falusias utcáit, a vidáman pezsgő Lövőház utcát, de a műemlékeit is, például Gül Baba türbéjét. Nemrég készített a munkatársam képeket róla. Törökországban Budapest Napokat tartanak majd, ennek a részeként nyílik tárlat a magyar fővárosban található török emlékeket és helyeket bemutató fotókból. Nagyon fontos számomra a városok és emberek közötti kapcsolat, más kultúrák ápolása és tiszteletben tartása. Boldog vagyok, hogy tervben van e szent hely felújítása.

Négy fővárosi teátrumban, köztük az ön által vezetett Szabad Tér Színházban (Városmajori Szabadtéri Színpad és a Margitszigeti Szabadtéri Színpad) jár le az ügyvezetői megbízatás január 31-én. Újrapályázott. Mik a tervei?

Rengeteg ötletem és vágyam van, világhírű előadókat szeretnék megnyerni színpadainknak, és nívós előadások bemutatását tervezem. Büszke vagyok arra, hogy tíz év alatt sikerült munkatársaimmal elérni, hogy saját repertoárral rendelkező, sikeres nyári színházak működjenek Budapesten. Visszajár a közönségünk, telt házasak az előadásaink. A Margitszigeti Szabadtéri Színpad nyaranta a főváros, de talán lehetek elfogult, és mondhatom, hogy Magyarország kulturális központja, szíve. Varázslatos természeti környezetben található, víztornya és kikötője is van. Büszke vagyok rá, hogy irányításom alatt tavaly befejeződött a színház felújítása. Ez a komoly beruházás a kormány és a főváros közös támogatásával valósulhatott meg. Megújult a színpad, a nézőtér, az öltözők és a próbatermek, korszerűsödtek a díszlet- és jelmezraktárak. 

Melyik volt a tavalyi év legemlékezetesebb előadása?

Nehéz egyet kiemelnem, de a Carmen, vagy az Aida biztosan az emlékezetes produkciók közé tartozik. Nagyon sok világhírű művészt sikerült megnyernünk a Budapesti Nyári Fesztivál számára, a Moszkvai Klasszikus Balett Sztravinszkij-estje, és a londoni Globe Theatre angol nyelvű Hamlet-előadása is lenyűgöző volt. Fantasztikus atmoszférát teremtettek, háromezer ember néma csöndben hallgatta őket. Az angol színészek szakmai alázata példaértékű volt számomra. Néhányan közülük szabadnapjukon megtekintették a Rudolf Péter és Nagy-Kálózy Eszter által játszott És Rómeó és Júlia című előadást, majd meghívták az előadást Londonba. Ez is egy kis csoda a sok közül, amely azt mutatja számomra, hogy a művészet kapcsolatokat és értéket teremt. Én erre tettem fel az életemet.

Novák Zsófi Aliz