Hirdessen a Budai Polgár Online-on!
Helytörténet
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Szűrt fényű házszámok

2008. október 23.

A Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT) 1937 augusztusában módosított építésügyi szabályzata rendelte el, hogy minden épületen vagy kapun a bejárat jobb oldalán, illetve a kapu felett házszámot kell elhelyezni. A táblák közül mára sok eltűnt, a megmaradtak csak a gondos lakókban bízhatnak.

Az egykori paragrafusok értelmében azokon az ingatlanokon, ahová már bevezették az áramot, csak világító házszámokat lehetett felszerelni. Az FKT döntését talán az akkori sajtó nyomása is elősegítette, hiszen a fővárosból hiányolták a világító házszámokat, miközben Nyugat-Európában az elektromos szerkezetnek akkortájt már hagyományai voltak. A házszámok történetéről lapunknak Mészáros György, a Budapesti Városvédő Egyesület szakértője számolt be, aki gyerekkori emléket is őriz róluk. Az ostrom alatt, az elsötétítések idején a számlapok hangulatos, kiszüremkedő fényében gyönyörködött. A táblák iránti érdeklődése azóta sem lankadt. Hobbiból készített több száz fényképe közül csak a II. kerületből mintegy hatvan házszámot regisztrált.

Közülük van olyan szerkezet, amelyik közel nyolcvan év után is működik, ugyanakkor mára csak kevés tábla maradt meg kiváló állapotban. Van, ahol házfelújítást követően a régi házszámot is rendbe hozták, amennyire tudták, máshol talán egy alaposabb tisztítással vissza lehetne varázsolni a világító dobozkák patináját. Mint azt a korábban a Főpolgármesteri Hivatalnál dolgozó és éveken át a budapesti utcanévlexikont szerkesztő szakértő megemlítette, az első ilyen házszámtáblát 1939-ben, a Gyömrői úton felavatott gyermekkórház kapuja mellett helyezték el.

A világító házszámok valaha a fővárosi utcakép szerves részei voltak. Az utókorra maradt házszámtáblák formáját vizsgálva hamar kiderül, hogy a kis szerkezetek fénye lefelé vetült, így megvilágította a számlap alatt elhelyezett utcanevet. Az anyagát tekintve spiáter (egyfajta cink) öntvényből készült táblácskát a házszám határvonalai mellett perforációval látták el, így a kis réseken a fény kiszüremkedett. A háborús időszakban az elsötétítés szigorú betartása alatt a lágy fénynek köszönhetően azonosítható maradt az utca neve, a ház száma és a számok növekedésének irányát jelző nyíl. A világító házszámtáblákat az FKT szabályzata alapján legalább addig kellett égve hagyni, amíg a közvilágítási lámpák fényei is világítottak. A háború után számos házról került le tábla az utca elnevezésének változása miatt, de szerencsére a háború pusztításának ellenére és a házfelügyelők hanyagságának köszönhetően nem tűntek el teljesen a jellegzetesen világító házszámtáblák, sőt egy kis odafigyeléssel még az utókornak is meg lehet őrizni őket.

Szabó Gergely

II_kerulet_muvesszemmel_2024_kicsi.jpg