Száztíz éves a hűvösvölgyi villamos

Persze, hogy igen ügyes kezek rajzolták, hajszálvékony vonalakkal. Ma viszont annyi a gyűjtő, hogy egy ilyen nyomtatvány legalább kétszáz példányban biztosan gazdára lelne. Amint látható a helyszínrajz szelvényezéséből, a már jóval korábban megépített zugligeti vonalból a Budagyöngyénél ágaztatták ki 1900-ban a 4,3 kilométer hosszú új vonalat a Hűvösvölgybe.

Az elbontott végállomási hurokvágányon kívül, ma is az eredeti nyomvonalon járnak a villamosok, illetve az 1999-ben megnyitott rövid új részen. A hűvösvölgyi villamos belső végállomása azonban csak a vonalfelújítások alkalmával volt a Budagyöngye, egyébként a város különböző pontjairól indultak a szerelvények. A leginkább a Moszkva téri, illetve a korábbi Retek utcai hurokvágány volt a villamosok belső végállomása, a vonalátszervezések ellenére, a köztudat ma is csak innen veszi hűvösvölgyi vonalnak.
A járatszámok többször változtak, 1909-ig színes tárcsák különbőztették meg egymástól vonalakat, majd többek között: a 39-es és a 41-es járt erre, aszerint, hogy a hatalmas pesti belvárosi kört milyen irányban haladta körbe a szerelvény.Azért volt közvetlen Belváros-hűvösvölgyi járat, hogy az akkor még több, egymással versengő közlekedési vállalat konkurens kocsijait lehetőleg ne vegyék igénybe az utasok. Később a 83-as lett a viszonylat száma, de ekkor már csak a Retek utcától, illetve a II. világháború előtt megépült Széll Kálmán téri hurokvágánytól indult a Hűvösvölgybe. Egyébként a később Moszkva térre átnevezett végállomáson, a metró 1972-es megnyitására rendezték át újból a vágányokat és lett kisebb a hurokvágány, amit még egy darabig együtt használt a hűvösvölgyi és a zugligeti villamos.

Ezt megelőzően, hosszú vasrácsokban terelgették vasárnaponként az utasokat, mert olyan nagy volt az igény, hogy sokszor csak a negyedik-ötödik szerelvényre fért fel az utolsónak odaálló. Így volt ez a hűvösvölgyi végállomáson is, pedig az újpesti 55-ös vonalról is csoportosítottak át 6-10 szerelvényt, hogy mindenkit elszállíthassanak. Az oly sokáig élő 56-os jelzést 1955-ben vezették be, ekkor számozták át a budapesti villamosokat a 70-es számtartomány alá, hogy megfelelő mennyiségű szám maradjon az akkor rohamosan kiépülő trolibuszjáratoknak. 
 
A hűvösvölgyi vonalon, kutatásom szerint, csak egy rövid ideig volt háromkocsis szerelvény üzemben, az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság ideje alatt, mert olyan óriási volt az utazási igény, hogy nem tudták másként megoldani a zöldbe igyekvők tömeges elszállítását.
A hűvösvölgyi vonalon számtalan más járat is közlekedett, de ezek egy másik pesti végpontról csak egy darabig kísérték a 83-as villamost: a mai Kelemen László utcáig (Hadapród utca) vagy a Szépilonáig, de a János kórház előtti hurokvégállomásig is legalább egy-két másik járat közlekedett.
A hűvösvölgyi végállomást már 1902-ben kicsit átalakították, hogy fogadni tudja a pótkocsis szerelvényeket, a leglényegesebb változás azonban 1906-ban volt, amikor az 1999-ig fennálló hegyoldalba mélyített hurokvágányt megépítették.
A régi hűvösvölgyi végállomás hurokvágányának közepén álló forgalmi épületet az új helyre átették, sőt egy kicsit meg is fordították, hogy bejárata, a szigetperonra nézzen. Magyarországon 1941-ben tértek át a jobboldali közlekedési rendre, ezért a hűvösvölgyi végállomáson is akkor tették át az új indulási oldalra, a nagyméretű utasvárót. Volt még egy érdekesség a Hűvösvölgyi végállomáson, 1959 táján adták át az első köztéri mozgólépcsőt, amelynek önálló épülete volt, felső harmada ma is megvan. Az alsó kijárata, pont az aluljáróból nyílt, aki figyelmesen megy arra, láthatja a későbbi befalazás nyomát.  
Azonban az 56-os számtól sem kell végleg búcsút vennünk, a tervek szerint, ahogy meglesz Óbudára a Moszkva tér felől a vágánykapcsolat, a 61-es arra fog közlekedni, az 56-os meg a Móricz Zsigmond körtértől illetve a 18-as a Savoya parktól jár majd a Hűvösvölgybe.

Szöveg és a színes fotók: Kertész István