A budai hegyek felfedezője

 Már kiskamasz korában, társait jóval megelőzve, érdeklődött a földrajz, a természetrajz és a történelem iránt. Élete során folyamatosan művelte magát; a statisztika tudományában igen jelentős sikereket ért el, a közhivatalban magas beosztásokba került. A köztudatban kevésbé ismert, hogy Thirring Gusztáv a Magyar Turista Szövetség egyik szorgalmazója volt. Ezen kívül — mint a Dunántúli Liga elnöke — sokat tett azért, hogy az 1921-es népszavazáson Sopron és a környező falvak Magyarországot válasszák. Azt is igen kevesen tudják, hogy (a ma már üdülőkkel telezsúfolt) Dobogókőt egykoron, a XIX. század vége felé ő fedezte fel. A bozótos és részben áthatolhatatlan erdővel borított hegy platójáról véletlenül pillantotta meg a feledhetetlen panorámát, amelyre aztán felhívta a figyelmet. A természetjárásban is igen sok érdemet szerzett, de legkiemelkedőbb alkotásai az általa írt  és szerkesztett, turistáknak szóló útikalauzok. Csak a budai hegyekről ötféle kiadása látott napvilágot, de csaknem negyven kötet őrzi nevét, mint a sorozat megalapítójáét. Lényegében az ő — 1900-ban megjelent — Budapest környéke című munkájával vált el a hazai útikalauz és az útikönyv műfaja. Thirring következetesen és tömören írta le mindazt, amit a korabeli turistának érdemes volt tudnia, és könyvei mindenhová el is kalauzolták az érdeklődőket. A már említett századfordulós útikalauzában először írt turista szemmel — részletesen — a Rókus-hegyről, a Rézmálról és a Gugger-hegyről.

Most álljon itt egy rövid részlet az utóbbiról:
„A Guggerhegy a Hármashatárhegy csoportjának egyik érdekesebb tagja, mely Ny. felé (a Lipótmező felé) hatalmas sziklákkal esik alá. A kopár hegytetőről nyíló kilátás igen szép, úgy messze távolba, mint a Hármashatárhegy csoportjának fensíkszerű alakulatára. A hegy nagy része egyébként az utóbbi években beerdősíttetett. (A főváros az 1885—1898. években a Budai hegyekben nem kevesebb mint 879 hektár kopár területet erdősített be 299,596 kor. költségen, az erdősítés leginkább a Hármashatárhegy csoportjában történik, nagyrészt fenyőkkel és pedig igen szép eredménnyel.)”
Kertész István