A tébolydai asztalos hidegkúti birtoka

Ezen földek egyikét adta el 1876. május 5-én a tébolydai asztalosnak. Glasz József asztalosmester keze alatt ugyan négy segéd, valamint munkaterápiára fogott elmebetegek is dolgoztak a lipótmezei Országos Tébolydában, de csak az intézet belső szükségleteit látták el. Glasz fizetése aligha vetekedett a „tisztes” iparosmesterek bérével. Szolgálati lakást és ingyenkosztot azonban kapott, és feleségével összekuporgatta a szép summára rúgó parcella árát:

„Előttem, Dr. Rónai Károly, mint Rupp Zsigmond budapesti királyi közjegyző helyettese előtt megjelentek az általam személyesen ismert Noob Ádám földművelő és neje, született Balázs Anna Mária hidegkúti lakosok, nemkülönben Glasz József és neje, született Horváth Amália, laknak a lipótmezei tébolydában Budán (asztalos), és a következő adásvételi szerződést kötik:

1. Mi, Noob Ádám és Noob Anna Mária, született Balázs, eladjuk a budai 2578 számú telekjegyzőkönyvben foglalt, 6149 helyrajzi számmal megjelölt telkünket Glasz József és neje, született Horváth Amáliának, kétezer osztrák értékű forintért.

2. Mi, Glasz József és Horváth Amália, megvesszük a kérdéses ingatlant a fent kitett összegért.

3. Alulírott eladó felek a jelen szerződés aláírásával beismerjük azt, hogy a vevők a fenti eladott telek vételárát kezeinkhez teljesen befizették, s így nekünk ellenökbe semmiféle követelésünk nem lévén, ama telket egészen tehermentesen adjuk át a vevőknek, s beleegyezünk, hogy a tulajdonjog arra nézve minden további megkérdezésünk nélkül a vevők részére bekebelezhessék, addig is míg ez megtörténnék, a netán ellenük ezen ingatlanra történhető vagy netán történt zálogjog bekeblezések törléséért a szavatosságot összes vagyonunkkal egyetemlegesen elvállaljuk.”

Mivel Glasz a vételárat egy összegben fizette ki, a két család további kapcsolatáról nem tudunk. Az iratokból az sem derül ki, hogy Glaszék hol és mikor lettek háztulajdonosok, pedig két év múlva, amikor 1878. november 11-én Rupp Zsigmond elkészítette a végrendeletüket, titulusuk ebben háztulajdonosra változott, lakhelyük viszont továbbra is az Országos Tébolyda maradt.

1881. július 12-én szántófölddel és erdővel gyarapodott az asztalosmester birtoka. Az adásvételi szerződést ismét Rupp foglalta írásba, a szerződés szerint Spitzer Ezechielné, született Goldstein Berta úrhölgy, továbbá Spitzer Ignác úr, magánzó, mint néhai Spitzer Sándor örököse eladta Glasz Józsefnek a budai 6495-ös számú telekjegyzőkönyvben foglalt, 6242-6246/b helyrajzi számú erdőt a Báthory-hegyen, a közösen megállapított 1250 forint vételárért. A tévesen szereplő „Báthory-hegy” a korábbi Lindenberg volt, és Döbrentei Gábor dűlőszentelője során 1847-ben kapta a Bátorhegy nevet, a magyar nyelvben viszont a Lindenberg tükörfordítása, a Hárshegy terjedt el. 

Glasz József asztalosmester, földbirtokos 1883-ban halt meg. Életkorát nem jegyezték fel, házastársa ekkor negyvenöt éves volt. Végrendeletét március 1-jén hirdették ki. 

Özvegy Glasz Józsefné, „úrnő, magányzónő” – akinek továbbra is a kültelki Országos Tébolyda biztosított lakást – 1887. október 17-én megvált az erdőtől. Deutsch Károly magánzó 2700 forintot fizetett az erdőért, amiből Glasz Józsefné házat vett Óbudán, a Kiscelli utcában. 1906. február 11-én halt meg, három gyermekétől tizenhárom unokája született. 

A hidegkúti földműves, Noob Ádám Nyéki-dűlőben fekvő (7362-7363 helyrajzi számú, összesen 10 499 négyszögöl kiterjedésű) telkét 1908 őszén a fővárosi közgyűlés (a pénzügyi és gazdasági bizottmány, valamint a tanács javaslatára) a fővárosi erdőterület kiegészítése céljára kisajátította, a kártalanítási összeget pedig 50000 koronában állapította meg.

Nyílhegyi Rupp Zsigmond közjegyző, a budapesti királyi közjegyzői kamara elnöke, akinek irattárában megmaradtak a fent idézett míves nyelvezetű dokumentumok, 1917. augusztus 8-án hosszú, kínos szenvedés után, életének nyolcvanadik évében, legkedvesebb tartózkodási helyén, Budakeszi úti nyaralójában hunyt el.

Verrasztó Gábor