Titokzatos nőalak a verandán

 A közhiedelem szerint a gipszből megformázott, élénk színekkel kifestett nőalak a hajdani színésznőt, Fedák Sárit ábrázolja, aki egy évszázaddal ezelőtt ott töltötte a nyarakat Molnár Ferenccel.Gamauf Károly mészárosmester, a budai evangélikus egyház presbitere, a Kereszt utca 6. számú ház tulajdonosa ötvennyolc évesen, váratlanul hunyt el. Özvegye, Schlaucher Erzsébet úrasszony a rámaradt vagyont legjobbnak látta beruházásba fektetni. A Hűvösvölgyi út 77. alatt vett egy több mint háromezer négyzetméteres, ősfás telket, 1913 szeptemberére pedig felépült a délnyugati fekvésű, eklektikus villa is, melynek tervezője Stettner Gusztáv és Krausz Gábor építőmester volt.

A hatalmas belső terekkel és padlástérrel kialakított ház timpanonos bejáratát hat dór oszlop támasztja alá. Az egykor cserépkályha központi fűtésű (!) épületet azonban tíz lakásra szabdalták, mostanra sokat veszített fényéből: „Állaga karbantartott, de igazi, régi pompájának visszaállításához általános felújításra lenne szükség. […] bárki, aki fogékony a művészetek szinte bármely ágára, azt a nappaliban biztosan megcsapja majd az elmúlt idők alkotóinak közel százéves lehelete. Az emberben egyszerre ébred a vágy, hogy mindent megújítson e lakásban, és mindent ebben az állapotban őrizzen meg az utókor számára. Ez a villa a Fedák Sári-Molnár Ferenc házaspár hajdani üdülőjeként […] magába foglalt egy 200 fős színházat is a lakrészeken kívül.”
A hangulatosan megírt ingatlanhirdetés szövege azonban messze áll a valóságtól. A színésznő és az író bérlőként töltötték a nyár egy részét Gamauf Károlyné házában, ahol a magánteátrum helyett csupán nagyméretű bálterem várta a vendégeket, és Fedák Sárinak saját villája volt Pestszentlőrincen. A szobor hiteles története pedig Mészáros Miklós néhány nappal ezelőtt érkezett levelében olvasható:
„Édesapám, Mészáros Mihály szobrász 1954-től 2008-ban bekövetkezett haláláig lakott a Hűvösvölgyi út 77.-ben. A szobor sajnos nem Fedák Sárit ábrázolja, bár a városi legenda nekem nagyon tetszik. Atyám az 1980-as évek végén készítette egy pályázatra, és miután nem nyert, nem volt szíve kidobni a gipszet, inkább megfestette, és kirakta a lépcső tetejére. Azóta is ott ücsörög, Lina névre hallgat. Némán tűri, hogy leányom néhány évente átfesse, felújítsa színeit.”

Verrasztó Gábor