Emlékezés Szerb Antalra

Az író felnőtt életének legtermékenyebb részét Budán töltötte: a Torockó utcában 1933-tól 1938-ig, a Hűvösvölgyi úton pedig 1938-tól 1944-es elhurcolásáig lakott. Buda az ő számára az alkotást és az ahhoz szükséges nyugalmat jelentette, majd pedig a valódi otthonra, családi harmóniára találást. Valószínűleg a munkaszolgálatban, 1944–45 telén a fagyos országúton az erőltetett menetben vánszorogva is ide vágyott vissza.

81 éve ezen a napon verték agyon Szerb Antalt Balfon, és ugyanekkor szabadult fel az auschwitzi haláltábor is. „Auschwitz szavakkal kezdődött, amikor egymásban elkezdtük az ellenséget keresni. Az iszonyat fényes nappal bámult ránk, és a gyűlölet a mindennapok része lett. Ahhoz, hogy ne jöhessen el újra olyan idő, amikor egymásban ellenséget látunk, emlékeznünk kell, mert csak az emlékezés segíthet, hogy mindig felismerjük a gyűlölet elvetett magvait” – emlékeztetett a polgármester, és idézte Szerb Antal Utas és holdvilág című regényének részletét: „…az iszonyat nem az éjszaka és a félelem dolgaiban a legerősebb, hanem akkor, mikor fényes nappal bámul ránk valami mindennapi dologból, egy kirakatból, egy ismeretlen arcból, egy fa ágai közül...”