Az élet örök

Apja 1911-ben, nem sokkal halála előtt megalapította az Újpesti Népszínházat, Mária itt kezdte pályafutását gyermekszínészként. 1913-ban Pestre költöztek, anyja pedig férjhez ment Galánthay Balogh Bélához. Mária Papír Magdaként több némafilmben is játszott, melyet nevelőapja rendezett.
1925-ben balett vizsgát, majd kereskedelmi érettségit tesz, utána a Walter-szemináriumban művészettörténetet, irodalmat, pszichológiát hallgat. Közben megismerkedik Szepes Bélával (karikaturista, síbajnok, olimpikon) és 1930 Szentestéjén összeházasodnak. Ezután Berlinbe utaznak, ahol Szepes Mária Samuel Gerling professzornál pszichológiát, irodalomtörténetet, összehasonlító vallásfilozófiát tanul, valójában ott alapozza meg későbbi írásaiban jelentkező gondolkodásmódját, „az összefüggések tudományát”.
1938 májusában megszületik egyetlen gyermekük, Miklós, aki héthónapos korában meghal. Szepes Mária a negyvenes években nevelőapja cégénél készült filmekhez forgatókönyveket ír, közülük A megfagyott gyermek a legsikeresebb. A háborút bátyjával leányfalui nyaralójukban vészeli át, „védett” származású férje ezalatt Pesten próbál segíteni az üldözötteken. Az ostrom után egy pasaréti villalakásba költöznek. (A Júlia utca 13. számú házat Vajda Pál építette 1943-ban, modern stílusban).
1946-ban, Orsi Mária néven megjelent híres-hírhedt regényéről vallotta: „Az önismeret nagyon fontos, ebben jó iránytű lehet a grafológia, az asztrológia, vagy akár a reinkarnációs út megvilágítása. Ez utóbbinak kimondása A Vörös oroszlán című regényem megszületésekor […] nagy vihart kavart. Sok hasonló témájú könyvvel együtt ezt is betiltották. Sőt. Elégették. De hamvaiból feltámadott. […] néhány évtized elteltével a világ számtalan országában sok kiadást megélt.” Itthon a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatában rövidítve 1984-ben, teljes szöveggel 1989-ben jelenhetett meg újra.
A kommunizmus éveiben kezdte el Pöttyös Panni sorozatát, amely rövid időn belül nagy sikert aratott: „A fodrásznál volt egy találkozásom egy orosz kislánnyal, a kis Tamarával. Oda is tollal, füzettel jártam, és ő egyszercsak felült a térdemre, hogy rajzoljak neki. Ezt a tündéri kis lánykát aztán beleírtam a Pöttyös Panni-mesémbe, hogy a két kislány összebarátkozik. 1953-ban ki is jött a könyv, óriási sikere lett. Kiderült, hogy én az új éra legnagyobb könyvét írtam meg csak azért, mert volt benne egy négyéves szovjet kislány.”
Haláláig (2007. szeptember 3.), szinte teljesen vakon Az élet örök című interjúköteten dolgozott Nemere Istvánnal: „Felejthetetlen élmény volt együtt dolgozni Szepes Máriával. Életének utolsó másfél évében ezek a beszélgetések egyszerre voltak könnyedek, és mégis, afféle munka-találkozók. Élete utolsó húsz évében majdnem minden könyve megjelenhetett, amit előtte fél évszázadon át hite szerint a »fióknak« írt. Mégis, hangja sokszor elveszett ebben a nagy, általános és jobbára olcsó zajban.
Szepes Mária jelenség volt, hosszantartó jelenség, és rendkívül sokoldalú ember. A művészeteknek szinte minden ágában tett valamit, nem is keveset. Amiről őt a legjobban ismerik - a misztikum -, paradox dolog. Ma még sokan misztikusoknak tartják az ilyen képességű embereket és mindazt, amit hirdetnek. De talán száz évnek sem kell majd eltelnie, hogy az emberiség megértse: ők nagyon is evilági emberek voltak, és amiről beszéltek-írtak, amit mások sokszor afféle fantazmagóriának tartottak (az öröklét, a reinkarnáció rendszere, a szeretet és az akarat hatalma) azok részei a valós világnak is.”
Verrasztó Gábor