Tértörténet

A tér kialakulásának egyértelműen földrajzi oka volt. A várhegyről lejövő, valamint az ide tartó utak itt találkoztak össze, ezért már a XIII. századtól fontos útkereszteződésnek számított, ahol a középkorban Logod falu kapuja is állt. A törökök kiűzése után a Christen-féle téglagyár és annak agyagbányája uralta a területet.
Ennek köszönhető a tér mai formája: a szintkülönbség a Csízhalom domb (melyre később a Postapalota épült) és a tér között. A XIX. század végén a gyárat szanálták, 1892-ben kezdték feltölteni a téglavetéshez használt gödröket, majd a Budapesti-Budai Torna Egyesület (BBTE) kapta meg a teret.
1897-ben szállították a „Gödörbe” a favázas, millenniumi Sörkóstoló pavilont − ezt alakították át a sporttelep első klubházává, mellé pedig 9000 négyzetméteres úszómedencét építettek, mely télen korcsolyapályaként üzemelt. Idővel egyre inkább nyári sportokra − „szabadban való tornaversenyekre, a labdázó és tennis mulatságokra” − specializálódtak. Az 1913. augusztus 15-én, Sándy Gyula tervei alapján elkészült kétszintes klubház és állandó sportcsarnok bővítésére 1925-ben került sor.
A Fővárosi Közmunkák Tanácsa javaslatára 1929-ben az addig névtelen teret Széll Kálmánról nevezték el. A néhai miniszterelnök beceneve (Kalef) a térre is átragadt. 1938-ban megépült a Margit körutat a Krisztina körúttal összekötő vasúti pálya. A kettészelt Várfok utcában 1939-ben adták át a vasbeton szerkezetű felüljárót és a hozzá kapcsolódó − villamosmegállókhoz vezető −  gyalogoslejárót. A további térrendezés miatt a BBTE létesítményeit kitelepítették a Pasaréti útra, helyén 1941. június 16-ra készült el az új autóbusz- és villamos-végállomás. Budapesten ekkor tértek át a jobb oldali közlekedésre, az épületeket már ehhez igazodva tervezték. Az utasok kényelmét két váró- és egy árusítócsarnok szolgálta. A BSZKRT autóbusz-pályaudvara a tér északi oldalán volt, a személyzetnek óvóhellyel ellátott tartózkodó, a hibaelhárítóknak anyagraktár épült.
A Budapest Lexikon szerint a háború után egy ideig Sztálin nevét viselte a tér, de a korabeli utcajegyzékek ezt nem támasztják alá. 1951. november 9-én kapta a Moszkva tér nevet. Az 56-os forradalom napjaiban az Ifjú mártírok tere lett. A hatvanas-hetvenes években a Moszkva térhez kötődtek a galerik is. Mivel innen sokfelé lehet indulni (és eljutni), ideális találkozóhellyé vált a bulizni, szórakozni vágyó fiatalok számára. A metróállomást és a legyező formájú kijáratot 1972. december 22-én avatták fel. Ekkor a villamos- és buszjáratokat is átszervezték. A farmerrel és hosszú hajjal lázadó ifjúság a nyolcvanas évekre kikopott a térről, helyüket a feketemunkások és az illegális árusok vették át.

A TÉR NÉVADÓJA, SZÉLL KÁLMÁN (1843–1915) jogtudományi doktori oklevelét 1866-ban szerezte Pesten. Pályafutását 1867-ben szolgabíróként kezdte Vas vármegyében, majd Szentgotthárdot, 1881-től pedig Pozsony második kerületét képviselte kormánypárti programmal. Pénzügyminisztersége alatt (1875–1878) Széll a dualizmus történetének legnagyobb magyar költségvetési reformját hajtotta végre. Szigorú és takarékos volt, az államháztartási egyensúly helyreállítását és megőrzését, a deficit felszámolását tekintette fő céljának. Megszervezte az adófelügyelői intézményt, és létrehozta az Osztrák-Magyar Bankot. Képviselőként a kormány pazarló pénzügyi politikáját bírálta, miközben részt vett a vasutak államosításában. A király 1899-ben Széllt kinevezte miniszterelnöknek; programja − „törvény, jog és igazság” − politikai szállóigévé vált. Vörösmarty Mihály lányát (Deák Ferenc gyámleányát), Ilonát 1867-ben vette feleségül. Egyetemi évfolyamtársa, Halász Imre szerint tehetségén kívül Deákkal való kapcsolata is segítette gyors előmenetelét: „Széll Kálmánra nézve ez a házasság több volt családi élete kezdeténél, egyúttal kezdő állomása volt egy jelentékeny politikai karriernek.”
Verrasztó Gábor