A Szegő-villa lakói

A Budapest Székesfőváros tulajdonát képező „kert a Törökvész dűlőben” néven telekkönyvezett 383 öles földet, mely ma a Lorántffy Zsuzsanna út 14. szám, Reiter Adolf kézműáru-nagykereskedő és felesége, a vagyonos családból származó Huppert Etel 1909. október 24-én vásárolta meg 21 ezer koronáért. A házaspár több mint két évtizedig műveltette gyümölcsösét, építkezésbe csak a következő tulajdonos fogott.

Az 1933. május 3-án kelt adásvételi szerződés szerint Reiter Adolf 39 ezer pengőért adta tovább telkét Szegő Sándornak, az „Albus Szappan- és Olajgyár Schützer Jakab és Fia Kkt.” társigazgatójának és nejének, Róth Jolánnak, akik már napok múlva megterveztették családi házukat.

Az egyemeletes, modern stílusú, magas tetős villa rajzait Tauszig Béla és Róth Zsigmond okleveles építészmérnökök tervezőirodája készítette. A terméskő lábazatos homlokzat két utcai és egy kerti oldalát félköríves erkélyek és teraszok tagolták, a szintek elrendezése egyszerű és praktikus volt: a szuterén mindössze egy garázsból, a házmesterlakásból, a mosókonyhából és a tárolókból állt, a földszintet a hall, a szalon és az ebédlő egybenyitható tércsoportja határozta meg a garázs tetejére épített kőbábos terasszal. Az emeleti hall, a leány- és a hálószoba (külön fürdővel), a tágas varrószoba pedig inkább a „női szakasz” hatását keltette.

Szegő édesapjának, Schützer Jakabnak 1873-ban alapított szappangyárát vegyészmérnök fivérével, Bélával közösen vezette, aki szintén a közelben, a Garas utca 8-10. szám alatt építtetett magának villát. Szegő Sándor és neje azonban 1939. május 8-án 90 ezer pengőért eladta otthonát és a Felvinci útra költözött.

A vevő, a kassai születésű dr. Tilesch Zoltán (1896–1957) bányaorvos és felesége, Schmidt Teréz Dorogon éltek, a házat nyaralóként használták, ráadásul Tilesch mentális betegsége miatt ideiglenes gondnokság alá került, tulajdoni hányadát zárolta a bíróság, ezért apósa, dr. Schmidt Sándor (1882–1953) bányamérnök, királyi bányaügyi főtanácsos, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. vezérigazgatója, Dorog város „atyja” holtig tartó haszonélvezeti jogot kapott az épületre. A családra egy máig megőrzött szakrális szobor emlékeztet, a főbejáratától jobbra lévő apró fülkében a lourdes-i Madonna előtt hódoló bányász figurájában.

Dr. Tilesch Zoltán 1941 tavaszán elvesztette mindössze harmincéves feleségét, a villa felét három kiskorú gyermekük, Zoltán, Éva és Sándor örökölte, viszont az 1946. január 28-án kötött, és „árvaszékileg jóváhagyott” adásvételi szerződés szerint a villa tulajdonjoga Tileschről dr. Huszt Egonra szállt.

Huszt Egon vegyészmérnök, az Ipari és Gyógyszervegyészeti Kft. ügyvezető igazgatója, korábban a szabadelvű ifjúsági csoportosulás vezetője néhány hónap múlva nevét Szenttamási Egonra változtatta, de a felelősségre vonás alól ez sem mentette meg. Az ítéletről a Magyar Nemzet 1947. június 27-én számolt be:

„A népbíróság dr. Keresztély Endre tanácsa tárgyalta Weisz Erzsébet és dr. Huszt Egon háborús bűntettét. Weisz Erzsébet, akiről kiderült, hogy zsidó létére nyilasabb volt a nyilasnál, háromévi börtönt kapott jogerősen, dr. Huszt Egont, aki szintén zsidó vallású, hathónapi börtönnel sújtották.”

Szenttamási leülte büntetését, melyet rövidségéből adódóan „csupán” párttagsága miatt róhattak ki rá, ennek ellenére 1948-ban Brazíliába emigrált, miután megfelezve eladta ingatlanát.

Az emeleti részt dr. Frigyes Bélának, a Budapesti Áru- és Értéktőzsde főtitkárának özvegye, Schwarcz Emma, a „Goldberger Sám. F. és Fiai Rt.” igazgatója vásárolta meg két kiskorú gyermekével 30 ezer forintért. A földszint Hegedűs Lajos okleveles mérnök, a „Helatex Textilipari és Kereskedelmi Vállalat” ügyvezetője és neje, Farkas Katalin tulajdonába került negyvenezer forintért cserébe.

A történetet azonban bonyolítja, hogy az államosítás előtt az emeleti lakást Frigyesné eladta az óvatlan Lefkovits Ede készférfiruha- és posztókereskedőnek, valamint feleségének, Weinberger Rózának, akik feladták jól menő orosházi üzletüket, hogy Budára költözhessenek László, Éva és Pál nevű gyermekükkel.

A ház tanácsi felosztása után Lefkovitsék helyén Bíró István és családja lakott, a földszinti garzont Sziklai Ede és párja mint fiatal értelmiségiek kapták meg, majd eltartási szerződést kötöttek a megözvegyült Hegedűsnével a nagyobb lakásért, így lett az övék a teljes földszint. A szuterén megmaradt a házmesternek.

A villát építtető Szegő házaspár Auschwitzban lelte halálát, dr. Schmidt Sándor bányamérnököt koholt váddal letartóztatta az ÁVH, de az idős ember belehalt a kínzásokba, sírhelye ismeretlen.

A II. kerületi Ingatlankezelő Vállalat, illetve az önkormányzat 1994-ben eladta a bérlőknek a Lorántffy Zsuzsanna út 14. szám alatti házat, melynek a tetőtér beépítésétől eltekintve megtartották eredeti homlokzatát, lépcsőházát.

Verrasztó Gábor