Százéves turistakönyv

Igen ritkán fellelhető, vékony kis könyvecske került a kezembe. A sorozat a két szerkesztőről kapta a nevét. A három évvel korábban elkészült útikalauz felölelte Budapest és a Duna jobb partjának hegy- és dombvidékeit. Azonban a szóban forgó könyv volt az első, amely nemcsak címében, de tartalmában is csak a Budai-hegységet mutatta be a turistáknak és a kirándulóknak, mindehhez egy színes turistatérképet is csatolva.

Az ekkor már éledező hazai turistatábor nagy örömmel fogadta a zsebben is elférő kiadványt, amely lényegében felölelte azt a területet, ahová az akkori viszonyok között egy vagy fél nap alatt el lehetett jutni. A szerkesztők ebben a kötetben már felhagytak azzal a korábbi gyakorlattal, hogy vasútvonalak vagy hajóútvonal mentén kalauzolják a kirándulókat, ehelyett kisebb földrajzi egységekre bontották az adott hegyvidéket, és mindegyiket külön-külön fejezetben mutatták be, persze elsősorban a kirándulók igényei szerint.

A mai II. kerület területéről három fejezet is szól. A kalauz érdekes kordokumentum a kerület múltja iránt érdeklődőknek. Például a Hárs-hegyről szóló fejezet elején megemlítik, hogy a Szépjuhászné fogadó mögötti rét kellemes mulatóhely. Ez azért is érdekes, mert más, régebbi kiadványokban pont az olvasható, hogy szemetes és elhanyagolt ez a rész. De egy sereg kevésbé ismert információval is találkozik az olvasó, álljon itt néhány példa: a Budakeszi úti kis kéttornyú Szent László-templomot Kalmárfy Ignác, hajdani budai városbíró saját telkén 1818-ban építtette, részben a budaszentlőrinci kolostor köveiből. A kiadvány beszámol arról is, hogy Kurucles nevét onnan kapta, hogy II. Rákóczi Ferenc kuruc csapatainak egy töredéke innen zaklatta a budai Vár őrzésére kirendelt labancokat. Viszont a Labanc út elnevezés sokkal későbbi eredetű. Sokan nem tudják, hogy a Hárs-hegy oldalában volt egy hatszáz méter hosszú, a villamosvasút-társaság tulajdonában álló kiépített szánkópálya. Hogy pontosan hol, ebből a kalauzból ezt is megtudhatjuk.

A könyv említést tesz a száz évvel ezelőtti állapotokról, miszerint a Vadaskert-hegy tetején szép kilátást nyújtó virágos rétek léteztek. Az akkori Pesthidegkútról – ami egészen 1950-ig önálló község volt – rövid összefoglalót is találunk. Eszerint 620 házból állt, amelyben 3229-en laktak, de már említik az újonnan létrejövő villatelepeket: Remetemáriát, Remetekertvárost, Erzsébet-telket, Szögligetet – utóbbit ma Budaligetnek nevezik.

De nemcsak a szöveget érdemes követni, hanem a csatolt térképet is. Az első, ami feltűnhet, hogy egyáltalán nem volt több erdő sem a Budai-hegység egészét tekintve, se a mai II. kerületi részen. Egyszerűen a beépítés volt jóval kevesebb, és a házakat szellősebben építették, nagyobb volt köztük a hely. Sokszor láthatjuk, hogy ahol ma forgalmas közút van, ott száz éve még mélyutak, apró szakadékok és dűlőutak szabdalták a tájat.

A kötetet megjelentető Turistaság és Alpinizmus Kiadó a hazai vidékekről és városokról még több mint félszáz kiadványt adott ki, köztük az 1934-ben egy légi felvételeket is tartalmazó újabb Budai-hegység útikalauzt. Sajnos, világnézeti okokból, 1935-ben ellehetetlenítették a kiadót, és ezzel megszűnt a legrátermettebb útikalauz-készítő műhely.

Kertész Z István