Emléktábla a legendás tudósnak

A 2001-ben elhunyt tudós halálának évfordulóján, szeptember 13-án állított emléktáblát az önkormányzat egykori otthonának a falán, a Pasaréti úton.

Szabó Árpádné dr.Török Klára és Filippo Franciosi  a megemlékezésen

A szakadó eső ellenére nagyon sokan eljöttek, hogy emlékezzenek Szabó Árpádra, a Széchenyi-díjas ókortudósra, tudománytörténész egyetemi tanárra, a Magyar Tudományos Akadémia tagjára. Az emléktábla avatáson köszöntőt mondott Őrsi Gergely polgármester, magyarul tartott beszédet Szabó Árpád olasz tanítványa Filippo Franciosi professzor Padovából, valamint Gazda István, a Magyar Tudománytörténeti Intézet ügyvezető igazgatója. Az eseményen részt vett Szabó Árpád özvegye, az idén 101. évébe lépő Szabó Árpádné dr. Török Klára, ott voltak gyermekei: Tamás, József, Rózsa Veronika (a Pasaréti úti házi gyermekorvosi rendelő orvosa) és Piroska, valamint volt tanítványai, tisztelői és szomszédai.

Emléktábla Szabó Árpád egykori otthonának falán a Pasaréti úton

 
Szabó Árpád (1913–2001)
klasszikus filológus, ókortudós, matematikatörténész, csillagászattörténész.

1935-ben az Eötvös Kollégium tagjaként a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett görög–latin szakon bölcsészdoktori diplomát, majd Frankfurtban habilitált. 

Hazatérve 1940-től 1948-ig a debreceni egyetemen klasszika filológiát, majd 1957-ig a budapesti egyetemen klasszika filológiát és ókortörténetet tanított. Igazságszeretete, magával ragadó szuggesztivitása, rendszerkritikus előadásai népszerűvé tették a fiatal professzort.

1957-ben politikai okokból megfosztották katedrájától, így az ezt követő években egészen más területen bizonyította tehetségét. A megalkuvás legcsekélyebb gesztusát is elutasítva, fordításokból és tankönyvírásból tartotta el családját. 1958-tól Rényi Alfréd meghívására nyugdíjazásáig a Matematikai Kutatóintézet munkatársa lett. Az ötvenes évek közepétől külföldön publikált, átütő sikerű munkái a görög matematikáról nemzetközi elismerést hoztak a politikailag kegyvesztett Szabó Árpád számára. Főműve „A görög matematika kezdetei” 1969-ben jelent meg német nyelven, majd angol, görög, japán és francia fordításban is.

Pályája kezdetén az ókori görög történelem és irodalom kérdései foglalkoztatták, majd a görög filozófián (eleaták) keresztül eljutott a matematikatörténethez, filológiai módszerrel kutatva azt. 1964-ben Akadémiai Díjjal, 1992-ben Apáczai Csere János-díjjal, 1993-ban Széchenyi-díjjal tüntették ki. 1970-ben vésték fel a nevét a jeruzsálemi Yad Vashem Intézetben „A világ népeinek igazait” megörökítő táblára. A Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben választotta rendes tagjává. Ekkor már tagja volt több külföldi akadémiának és intézetnek. 1994-ben visszatért a tankönyvíráshoz: „Magyarság, irodalom és filozófia” címmel olvasókönyvet írt a filozófia- és az irodalomtanuláshoz, ami sajnos a diákokhoz mindeddig nem jutott el. Európai és amerikai egyetemeken tartott előadásai nyomán többször ajánlottak fel neki külföldi tanszéket, de ő mindig hazatért.

(Forrás: multkor.hu)