Lövöldei vacsorák

Szőcs Zoltán szerint a budai Lövőház éttermében tartott vacsorái pedig „a magyar ellenállás és antifasiszta mozgalom legfőbb szellemi bázisai voltak. Hogy Magyarország soha nem vált fasiszta nemzetté, az Szabó Dezső erőfeszítéseinek egyik legfőbb érdeme.”
Szabó Dezső már 1936-ban szükségét érezte, hogy a rossz irányba haladó ország dolgairól ne csak írásban, de szóban is rendszeresen kifejthesse véleményét, ezért felvette a kapcsolatot a Lövészkert étterem tulajdonosával, és megállapodtak, hogy havonta egyszer vacsorával egybekötött előadásokat fog tartani. Szeptember 2-án Az Olimpiász bírálata címmel került sor az első előadásra, mely a berlini olimpia ürügyén az egész német hegemonizmust támadta.
A teljes egészében általa írt és szerkesztett Ludas Mátyás Füzetekben így hirdette összejöveteleit: „Minden hó 2-án este 8 órakor a Marczibányi-téren levő Lövölde vendéglőben vacsorázom. Erre a vacsorára szívesen látok minden magyar embert, aki akarja írásaim akaratát. Vacsora közben mindig egy-egy magyar problemát tárgyalok. A vendéglő egy vacsorát 1.50 P-ért ad. Külön meghívók nem mennek. Legközelebbi vacsora: 1936. december 2-án, szerdán este 8 órakor.”
Szabó Dezső az elkövetkező öt évben 59 előadást tartott a Marczibányi téri Lövöldében. Az utolsót 1941. október 2-án, Eredetünk, múltunk lélektani következményei címmel. A háborús rendelkezések értelmében többé nem vehette igénybe ezt a helyiséget, ezért új termet kellett keresnie.
A tanári hivatást választó Szabó Dezső azonban nemcsak előadótermeit, három évtizedig bérlakásait is váltogatta. Többször lakott a második kerületben: 1925-ben a Fillér utca 50. az otthona, 1926. március 1-jétől a Pasaréti út 76., ahol a manzárdrészt bérli. 1930 januárjában már az Orgona utca 8., 1931-ben a Csalán út 29., 1932. február 6-án pedig a Trombitás út 12. alatt lakik. 1935. október 26-án végre kiutalják élete első főbérleti lakását a Városmajor utcában (19/b, I. emelet 8.).
Innen költözött 1938. szeptember 21-én a VIII. kerületbe, a József körút 31/a, III. 4. alá. Nem tudni pontosan, mi vette rá, hogy elhagyja Budát, melyet annyira szeretett, csak az biztos, hogy könyvtára miatt kinőtte előző lakását. A 13 000 kötetes gyűjtemény elhelyezése még ebben a háromszobás, tágas lakásban is gondot okozott neki.
A teljesen erőtlen, legyengült szervezetű Szabó Dezső 1945. január 13-án délután, hatvanhat évesen halt meg lakóháza óvóhelyén. Szomszédai egy konyhaszekrényből ácsoltak neki koporsót. Az író emlékét Budán egy sétány, Szervátiusz Tibor fejszobra és az egykori Városmajor utcai lakóházán elhelyezett tábla őrzi.
Verrasztó Gábor