Hirdessen a Budai Polgár Online-on!
Helytörténet
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

A Spiesz-villa tegnap és ma

2025. március 6.

Aki a Pasaréti útról a Budagyöngye felé sétál az utolsó budai polgármester emlékét őrző Házmán utcán, bizonyára felfigyel a 12-es szám alatt álló villaépület elegáns arányaira, eredeti ablakkereteire és a homlokzatán lévő különös domborműre.

Meglepetésként ért – hiszen annyi vihart, több rendszerváltást élt át ez a város –, hogy Székely András, aki a villa telkébe benyúló látszerészüzletben fogadja a belépőket, a villát építtető Spiesz Ágoston leszármazottja.

1904. augusztusában ez a híradás jelent meg a Buda és Vidéke újságban: „A közelmúlt napokban egy fővárosi bizottság (…) megtekintette a Magyar Villamossági Részvénytársulat által a Házmán-utczában próbaképpen alkalmazott villamos utczai világítási berendezést és annak működését. E világítási mód volna ugyanis hivatva a dunajobbparti nyilvános kőolajvilágitásnak pótlására. (…) A tapasztalatok alapján a bizottság arra az elhatározásra jutott, hogy a villamos izzólámpáknak az utczavilágitásra való alkalmazása a jelenlegi állapottal szemben tetemes javulást nyújtana.”

Fővárosi Hírlap, 1925. június: „Ami pedig az olajjal bevont úttestek egészségi jelentőségét illeti, ennek megvilágítására csak utalnunk kell a poros utak hátrányaira. (…) Az új olajozó eljárás véget vet ezeknek a mizériáknak. A tanács az utcák olajozására vonatkozólag nyolc vállalattal kötött szerződést.”

Nos, a Házmán utca már jóval előbb azon három II. kerületi utca közé tartozott – a Hadapród (ma Kelemen László utca) és a Riadó utca mellett –, amelyet már 1909-ben (!) olajjal portalanítottak, ami arra utal, hogy már akkoriban nagy forgalmat bocsáthatott át a Budakeszi út felé.

Spiesz Ágoston (1849–1924), aki 1909-ben nézte ki magának ezt a környéket, ifjú mérnökként Németországból települt Magyarországra az 1877-ben átadott ferencvárosi pályaudvar építésének egyik közreműködőjeként. Fonda Dezsőtől és nejétől vette meg ezt a pasaréti ingatlant, 11 000 koronáért (mai értéken kb. 29 millió forintért).

 


          Az 1909-es tervek Mayer Péter építész és Jedlicka János építőmester aláírásával

                                                (Budapest Főváros Levéltára)

Akkor már két bérház építésén is túl volt Spiesz mérnök úr. Ő és felesége, született Turay Sarolta, a VII. kerületi Vörösmarty utca 11., valamint a Csömöri út 16. – későbbi címén Baross tér 13. – alatt birtokolt házakat. Közös jellegzetesség ezen épületek, valamint a Házmán utcában, eredetileg nyaralónak épült házuk között a praktikus klinkertégla borítás. Az ükunoka, Kovács András, az Andrea Optika tulajdonosa feleleveníti, amit felmenőitől hallott: amikor a Csömöri úti bérház épült, Spieszné Turay Sarolta maga főzött az építkezésen dolgozó harminc emberre.

A múlt század elején még a Baross tér 13. alatt lévő bérházukba volt bejelentve a Spiesz család is. Ám 1911-ben már a Mayer Péter tervei alapján emelt Házmán utca 12. alatti „nyaralóba”, amelynek építésére két évvel korábban kaptak engedélyt.

Budapest Székesfőváros Mérnöki Hivatala ezzel az akkurátus szöveggel adta ki e dokumentumot: „Földszintes nyaralóra, Spiesz Ágostonnak engedély megadatik oly kikötéssel, hogy a telekhatárvonal és a végleges járdamagasság a fővárosi mérnöki hivatal által kitűzendők, a házicsatornák a kerületi mérnök utasítása szerint építendők; az árnyékszékek vízzáras készülékkel, a csatornanyílások pedig bűzelzáró fedlappal látandók el; a kivitelért felelős építőmester, ki a tervek hivatalos példányát aláírni tartozik, az építkezés megkezdése előtt a kerületi elöljáróságnál bejelentendő; a pincehelyiségeket azonban lakásként használni nem szabad; a padláson tűzbiztos burkolat készítendő, a padláslépcső a lakhelyiségektől tűzbiztosan elkülönítendő, az építkezés megkezdése és az épület tető alá jutása a kerületi elöljáróságnál bejelentendő!

Az épület úgy állítandó, hogy az útvonaltól 5 és a szomszéd határvonalaktól 3-3 méterre legyen. Miután az alagsorban házmester lakás terveztetik, nem csak a falakban, hanem a padló alatt is elszigetelő asphalt vagy betonréteg alkalmazandó; ezen helyiségek ürbeli magasságuk felével szabadon álljanak, és csak kivételesen ezen czélra használhatók.”

Az építtető művészetkedvelő lehetett, hiszen művészeti ágak allegorikus alakjai láthatók a domborműveken, melyek alkotóját sajnos nem tüntették fel az utolérhető tervrajzokon. A villában lakott szakács, kertész, cselédlány is, mángorlóhelyiség, szenespince és zöldségtároló is szolgálta a Spiesz család kényelmét.

 

A villa építtetői:

Spieszné Turay Sarolta


Spiesz Ágoston

Egy ideig itt lakott dr. Balogh László fogorvos, aki nőül vette Spiesz Ilonát (1884–1975). Róluk már kisgyerekkori emléket őriz Székely András, a dédunoka. Az ő leányukat, Magdát (1914–1998) Meszlényi Róbert katonatiszt vette el, akinek – s ezzel együtt családjának – tragikus sors jutott osztályrészül: őrnagyi rangban egy koncepciós per áldozata lett 1952-ben.

 


Az utcai homlokzat domborműve

Hogyan úszhatta meg a család az államosítást, a villa elkobzását, mely események a fordulat évétől végigsöpörtek kerületünkön is? Nos, ez – a családi emlékezet szerint – az abban az időben a közeli Volkmann utcában lakó Szabó Lőrincnek volt köszönhető, aki rendszeres vendége volt a család csütörtökönkénti összejöveteleinek. Ő szólt Spieszék leszármazottjai érdekében, hogy tulajdonukban maradhasson a ház, ha befogadnak rászorulókat. Ez a negyvenes évek végén hat családot jelentett. Van, aki idővel önként költözött el, mások elhunytak, megint mások lakhelyét (tehát eredetileg saját tulajdonukat) visszavásárolta a család.

             

Most a Meszlényi lány, informátorom, Székely András optikus édesanyja lakik a ház földszintjén. Az Andrea Optika – amely a Budagyöngye bevásárlóközpont megépülte után költözött a villa telkére – róla kapta a nevét, az üzletet sokáig ő vezette. A ház alagsora a legifjabb nemzedék, a Székely család otthona. A két kamasz gyerek – ahogy édesapjuk meséli – már most mondogatja, hogy felnőttként is itt szeretnének élni.

A villa helyi védettséget élvez, ám a tulajdonosok a felmenők iránti tiszteletből is vállalnák az ezzel járó kötelezettségeket. Javítani-, megóvnivaló mindig akad. A kocsibejáró sárga keramitborítását talán nem is kellett volna ugyanilyen, ma már alig beszerezhető anyagból kipótolni, de Székely úr számára nem volt kérdés, ez csak így történhet.

  

S ami kívülről láthatatlan: az eredeti cserépkályha és a felhelyezésekor még gázzal világító csillár is őrzi Spiesz Ágoston II. kerületi fészekrakásának emlékét.

Balázs István