Családi házának „papírmunkáira” Kozma Lajost kérte fel, aki az utca felé zárt
homlokzatot mutató villát tervezett, mely — logikusan — a kert felé válik teljesen
nyitottá. Kozma azt írja a házról:
„Az L alakú lakótér három szobát és teraszt fog össze változtatható csoporttá.
E négy térelemből kettesével, hármasával és négyesével csoportosítva az egységeket
sokrétű téregyüttes jön létre. […] Térélénkítők: rugalmas és kevésbé rugalmas
térhatároló elemek (a függöny, a fából, kerámiából vagy üvegből készült térosztó
falak, a mennyezetig érő üvegajtó), hasonló szerepe van a mindig más erősségű,
más és más irányból jövő világításnak, a bútorok elhelyezésének. E nagyon laza
térszerkezetben a hangsúlyozottan súlyos tömegű (szürkészöld linóleum) padlósíkok
és az egymásba átáramló, anyagtalan fehérségű mennyezetek fogják össze a nagyon
különböző helyzetű, alakú, tájolású és megvilágítású szobákat.
A közösségi helyiségek mellett szintén a magasföldszinten kapott helyet a konyha.
A jóval kisebb alapterületű emeletnek a hatalmas, derékszögű erkély szinte latinos
arculatot kölcsönzött. Fent volt a család összes háló-, fürdő- és gardróbszobája.
Napjainkra az alagsor és a földszint nyitott részeit beépítették; az oda nem
illő, élénk színű ablakok és a gondozatlan kert elnyomják ugyan a villa szépségét,
de az ettől függetlenül megőrizte egykori hangulatát. Az épület 1994 óta helyi
védettséget élvez.
Verrasztó Gábor
