Rotter Lajos horgászbotja

A Danubius-Schoenichen-Hartmann Egyesült Hajó és Gépgyár Rt. cégvezetőjének fia, ifjabb Rotter Lajos (1901–1983) gépészmérnök, repülőgép-tervező, a magyar vitorlázórepülés kiemelkedő alakja frissen szerzett „C” kategóriás pilótavizsgával a zsebében a budai hegyeket járta, hogy horgászbotra kötött papírcsíkokkal tanulmányozza a légáramlatot. 1931-ben így fedezte fel Hidegkút legszebb részén, a Hármashatár-hegynek a városrész felé nyúló oldalán Európa egyik legjobb adottságú lejtőjét. Rotter Lajos repülőteret szeretett volna itt létesíteni, de a Légügyi Hivatal és a székesfőváros illetékesei azt állapították meg, hogy a hely alkalmatlan erre a célra. A pilóta a tilalom ellenére 1933. december 26-án egy német gyártmányú Hol’s der Teufel gyakorlógéppel egy órát repült a Hármashatár-hegy lejtői felett. A hatóságok kénytelenek voltak fejet hajtani az eredmény előtt, és elismerték a terület alkalmasságát. Gödöllőről áthozták a szétszedhető, fából készült hangárokat és 1934 januárjában felavatták az északi lejtőn, ezzel (Farkashegy után) hivatalosan megnyílt Budapest második vitorlázó repülőtere.

A repülőtér Krehács becenevű vontatójárműve, 1957

A következő évben már itt vizsgázott Tardos Béla meteorológus és idősebb Rubik Ernő is. A vitorlázórepülés népszerűsége miatt még a háború előtt kivásárolták a környékbeli gazdák egy részét, akik a reptér területén zöldséget és gyümölcsöt termesztettek. 1940. március 31-én pedig Horthy István átadta a hegytetőn a pilótaotthont:
„A napfényes kora tavaszi vasárnap délelőtt feketéllettek a Hármashatár-hegy útjai a tető felé kúszó autók és gyalogosok százaitól, fent pedig a friss szélben csattogó zászlók között a köves hegyoldalon, mint elfáradt hatalmas lepkék pihentek a karcsú vitorlázógépek, amelyek előtt egyenruhás cserkészek és repülök vontak sorfalat. […]
Pattogó indulók hangja mellett érkezik Horthy István, a Magyar Aero Szövetség elnöke, Varga József iparügyi miniszter, Bornemisza Géza és Kánya Kálmán volt miniszterek, báró Wlassics Gyula, Lukács Béla, Antal István és Bonczos Miklós államtitkárok, Karafiáth Jenő főpolgármester. […]
A fehéren és zölden csillogó új pilótaotthon előtti emelvényről először vitéz Ulrich Hugó, a Cserkész Szövetség társelnöke ismertette a hármashatárhegyi vitorlázórepülő-telep fejlődését, majd Horthy István mondott ünnepi beszédet s avatta fel az új huszonkét személyes pilótaotthont és repülőhangárt.
Alig hangzott el a vitorlázórepülők köszönete, amelyet Kemény Sándor pilótanövendék tolmácsolt, a felhőktől tarkított égbolton megjelent a budaörsi repülőtérről vontatásban érkező Pettendi János, aki egy „M 22” típusú vitorlázógépen 150-200 kilométeres sebességgel ragyogó műrepülést mutatott be az indítódombra gyűlt közönségnek.
Ezalatt az overallos repülők egymásután hozzák a starthelyre a cserkészrepülők, a Pamutipari SC, a Gamma-repülők és a repülőalap gépeit. Kihelyezik a vontató-kötelet, felcsattan a vezényszó és hamarosan fehérleni kezd a pesthidegkúti hegyek völgykatlana a köröző, suhanó, ívelő gépmadaraktól […].”
A pályát a Műegyetemi Sportrepülő-, a Cserkész Repülő- és a Magyar Országos Véderő Egyesület egyaránt használta. A hármashatár-hegyi reptér célja a lejtő menti vitorlázórepülés és ennek tanítása volt. Kétágú gumikötél-csúzlival lőtték ki a gépeket, amelyeket zömmel Rubik tervezett. A tetőről több irányban (dél, délnyugat, nyugat és északnyugat felé) futottak a betoncsíkok, és egy különálló Óbuda felé, melyekről a széliránytól függően indultak a gépek. Óbuda felett egyszerre 25 gép vitorlázhatott és sodródhatott hátra a feláramló meleg levegőben Pesthidegkút, illetve Hűvösvölgy felé.
A háború alatt legalább húsz, szétszedve tárolt repülő és a Horthy Miklós Repülő Alap kilenc Kevély gépe teljesen megsemmisült, de a többi is annyira megsérült, hogy az első „békebeli” üzemnapon, 1945. április 27-én mindössze egy Cimbora és egy Pilis tudott felszállni. Az újraindítás ismét Rotter Lajosnak volt köszönhető. 1948-ban államosították a repülőteret és az Országos Magyar Repülő Egyesület, később a Magyar Repülő Szövetség, majd a Magyar Honvédelmi Szövetség felügyelete alá került.
Közben kialakult az alsó reptér a kitelepített sváb parasztok elkobzott földjei helyén, és a Vöröskővár alatt, Pesthidegkút szélén ekkor indult meg a csörlőüzemű kiképzés. 1957-ben átszervezték a repülést, a tetőről nem startoltak többé, az alsó repülőtéren két független klub alakult, és beindult a repülés a Vöröskővár fölötti „földnyelven”. Ezt a területet a Postás Repülő Klub kapta meg. A „földnyelv” déli vége az Újlaki-hegy alatt volt, északi vége a Csúcs-hegy lábáig nyúlt.

Rotter Lajos a kieli repülőtér parancsnokával 1936-ban

Az MHSZ 1968 augusztusában jelentette a Honvédelmi Minisztériumnak, hogy nem kívánja tovább üzemeltetni a repülőteret. A Postás Repülő- és a Cskalov Repülő Klubot áttelepítették Dunakeszire. 1972-ben az Ipari Tanulók Repülő Klubjának jogutódja újra megnyitotta Hármashatár-hegyet, és több névváltás után felvették a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület nevet, amelyen régen is működtek. A 157 hektáros vitorlázó repülőtér nagyobbik része természetvédelmi terület. Továbbra is az állam tulajdona, fenntartója és kezelője pedig az MSE.
Verrasztó Gábor