Pestis Budán

A gyógyíthatatlannak hitt betegség utolsó előtti támadása 1737 végén kezdődött, Buda, Óbuda, Budaörs és Hidegkút lakosainak jelentős része meghalt a vészben.

Pest vármegye körlevele 1738. június 21-én arra figyelmeztetett, hogy „A dög már Csongrád megyében grassál.” Karcagon is meghaltak négyen pestisben, de gondatlanul temették el őket, és a földeken játszó gyerekek megfogták a kiálló végtagokat. Ezután a városban kitört a vész, másfélezer emberéletet követelve. „Isten ostora és látogatása Csömörre, Csabára és Keresztúrra is bejutott, ottan alkalmasint halnak a mirigyben.”

A helytartótanács december 9-én felszólította a vármegyét, hogy a téli hónapokra beszállásolt katonaság körében, a katonai hatósággal együttműködve tegyen szigorú egészségügyi óvintézkedéseket: „Isten óvjon attól mindenkit, hogy a pestis ismét terjedjen.” 

1739. február 13-án közzétették az uralkodó mandátumát, amelyben közli, hogy a budai várban és az elővárosokban megszűnt a pestis, kivéve a rácok lakta Tabánt, ahol a vizsgálat most folyik. A ragály azonban csak lappangott, egy hónap múlva megint felütötte a fejét. 

Budakeszire márciusban érkezett meg a fekete halál, az első áldozatok a juhászok és a pásztorok gyermekei, valamint hozzátartozói voltak. 354-en haltak meg. Budaörsön tavasz végére a lakosság fele meghalt. Elrendelték, hogy a járványtemetőt a településtől távolabb nyissák meg, majd zárják le: „Elegendő földet hányassanak rá, hogy a dögletesség ki ne jöhessen a földbűl, nem különben semmi nemű marhát a temetőhelyre ne bocsássanak.”

Károly császár április 13-án megparancsolta, hogy Pest vármegye azonnal intézkedjen Kecskeméten, ahol egy hónap leforgása alatt 149 ember halt meg: „A vármegye küldjön tisztviselőt Kecskemétre, aki a seborvossal és két tanácsbelivel vizsgáljon meg minden házat, ahol pestises volt. A meghaltak használati tárgyait el kell égetni.” De a pestisorvosok tulajdonképpen csak megállapították a betegséget, ügyeltek az intézkedések betartására és a hullák elszállítására. A védekezés alig működött, a járvány első szakaszában több mint 50 településen fedezték fel a betegséget.

Április 18-án „Muraközy Sámuel kecskeméti egészségügyi komisszárius előadja levelében, hogy Serbeloni ezredes, bár Izsákra tartott, megváltoztatta útirányát. Orgovány pusztán keresztül Kiskőrösre utazott. Tette ezt azért, mert Pesthy Ferenc és két borbély megállapította, hogy Izsákon pestis tört ki: 4 halottat és számos beteget találtak.”

Pest vármegye urai májusban levelet írtak Buda és Pest magisztrátusának, hogy tájékoztassák őket a pestis továbbterjedése ellen tett intézkedéseikről. Nemcsak Pestet és Budát, hanem a Kecskemétről jövő utasokat is ellenőriztették. Írtak a helytartótanácsnak is, a levélben nehezményezték, hogy a Tabánban kitört „tumultus” leverését nem a budai gyalogosokra vagy a megye katonáira bízták, hanem a Kevenhiller ezred 4. századára. „Már hetedik hete Óbuda környékén táboroznak és ellátásuk a népet terheli, holott elég teher az átvonuló katonák és pestis-őrök eltartása.” Buda és Budakeszi közé 6 fős őrséget rendeltek, a Buda felé vezető utak mentén feliratokkal ellátott akasztófákat állítottak, hogy elrettentsék az őrséget kijátszó személyeket. 

A Pest vármegyei alispán parancsára Friebeisz Ferenc, a pilisi járás szolgabírája megvizsgálta a Buda környékén levő településeket. Megállapította, hogy Üröm, Csobánka, Hidegkút, Jenő, Budaörs, Torbágy és Visegrád pestissel fertőzött. Közhírré tették, hogy a helységek lakóival érintkezni még kereskedés céljából is tilos. 

1739. június 4-én „Pest bézáratott és strázsákkal körül vétetődött […] senki a lénián által ne menjen, mert ha meg tudatik avagy meg kapattatik valaki, az olyan ember minden kegyelem nélkül felakasztatik, avagy meglövöldöztetik, akár Férfiú, akár Asszony személy lészen.”

November 27-én kihirdetik a császár utasítását, hogy „A Harasztiban működő seborvos vizsgálódjék és ahol lehet, például Szentendrén, Csobánkán és Fóton, de más, már fertőzésmentes helyeken végezze el a szükséges fertőtlenítést. A szabad közlekedés csak a fertőtlenítés elvégzése után engedhető meg. […] Ha a vármegye nem képes seborvost adni az új karanténhoz, kérjen egyet Nádasdy Lipóttól, a budai királyi bizottság elnökétől.” Mivel több helység járványmentes volt, a seborvost és társát kiküldték Hidegkútra, Ürömre és Budakeszire is.

A hidegkúti plébánia halotti anyakönyvéből kiderül, hogy az 1738 áprilisa és augusztusa közötti járvány idején sokszor temettek a gercsei templom déli oldalánál lévő temetőbe, de az 1739-es pestis százhatvannégy halottjának nagy része is itt nyugszik. A szomszédos Óbuda lakosságának nagyjából felét, 888 embert vitt el a dögvész, számukra külön pestistemetőt nyitottak a város északi peremén.

1740. március 22-én a vármegye hirdetményben tudósított róla, hogy egész Pest megyében megszűnt a járvány miatti zárlat. A korábban pestissel fertőzött helységeket a borbélyok megvizsgálták, a lakosok szabad közlekedését engedélyezték, a szükséges tisztogatást elvégezték. A főszolgabíró így köszöntötte a megyegyűlés résztvevőit: „Hogy az Úr azon dögletes nyavalyábúl kendtek tisztulását megengedte, legyen áldott szent neve.” Öröme azonban korai volt, a pestis következő hulláma 1740 augusztusában érte el Budát.

Verrasztó Gábor