A csodatévő kép

Azonban zömmel csak az 1720-as években költöztek ide a katolikus vallású Rajna-vidéki emberek.
Közöttük volt egy fiatal lány, Thalwieser Katalin is, aki magával hozta a svájci einsidelni bencés kolostor templomában lévő csodatévő Mária-szobor képmását, és mivel ennek tulajdonította, hogy boldog házasságot kötött egy Liezenpold György nevezetű jómódú polgárral, a képet kiakasztotta a közeli erdő egyik tölgyfájára (a forrásokban tölgy- és kőrisfát egyaránt említenek). A fa maradványait 1968-ban találták meg. A legenda szerint az idős, vak budai Forstmar asszony éppen a Boldogságos Szűz képe előtt imádkozott, amikor visszanyerte szeme világát ― ezután indult meg a zarándoklat a csodatévő helyre.
Hidegkút ura, Terstyánszky Ignác 1783-ban fából építtetett kápolnát a festmény fölé, melyet a megnövekedett forgalom miatt a földbirtokos özvegye háromszáz férőhelyesre bővített ― a Kisboldogasszony tiszteletére. Az évekig tartó munka idejére a székesfehérvári püspök a kegyképet a hidegkúti plébániatemplomba vitette, és ott a Szent Kereszt-oltáron őrizték. 1829-ben került vissza az újonnan épült kőkápolnába.

1875-ben alakult meg a Mária remete Boldogasszony Kápolna Egylet, melynek célja egy megfelelő kegytemplom építése volt. Az egylet ― főleg német, óbudai és vízivárosi kisiparosok és szatócsok kezdeményezésére ― Eberling Antal, Szentkuti Antal és Gallauner Károly vezetése alatt jött létre. Páratlan tett volt az akkor Magyarországon, hogy egy templomot nem püspök vagy földesúr, hanem a hívő közösség építtet. Külön említést érdemel Gebhardt Jozefa, aki 33 000 forintot áldozott a 100 000 forintos építkezésre.
A tervet Schönner Ferenc és Hauszmann Alajos készítették, a kivitelezést Hauszmann Sándor építőmester felügyelte. A neogótikus stílusú templom 700 négyzetméteres. Hossza 44, szélessége 15, magassága ugyancsak 15 méter; a torony 54 méterre magasodik. Az új kegytemplomot 1899. október 1-jén szentelte fel Steiner Fülöp székesfehérvári megyéspüspök ― Wolafka Nándor és Bogisich Mihály címzetes püspökök, nagyszámú papság és mintegy tízezer hívő jelenlétében.
A templom az orgonáját a budai királyi várkápolnából kapta, Ferenc József császár és Erzsébet királyné adományaként. Az orgonát Gergely Ferenc tervei szerint Gonda Nándor építette át. A harangokat az első világháborúban beöntötték, ezért újakat kellett öntetni ― az új harangokat Prohászka Ottokár áldotta meg 1924. augusztus 31-én.
1928 és 1950 között szervita atyák gondozták a kegyhelyet, a templomban lévő tölgyfa (melyre Thalwieser Katalin kiakasztotta a csodatévő képet) teljesen tönkrement, maradványait elégették, de a hamuját belekeverték abba a műanyagba, melyből a mostani fa készült. Ezen függ ma is a kegykép.
II. János Pál pápa 1991-ben a „basilica minor” címet adományozta a(z egykoron önálló) Pesthidegkúton lévő máriaremetei templomnak. A kegyhely máig a Boldogasszony búcsújáróhelye, fő célja az ősi Mária-tisztelet ápolása, megőrzése.
Verrasztó Gábor