Másfél százada a Duna felett

Ott, ahol ma a Margit híd összeköti a Duna két partját, már századokkal korábban is fontos révátkelő volt. Később hajómalmok is előszeretettel horgonyoztak itt, a budai part közelében.

A Lánchíd 1849-es átadása után hamarosan felmerült, hogy szükség lenne egy második állandó hídra is, amely egyúttal az akkoriban kiépülő Nagykörút vonalában kötné össze Budát és Pestet. Az 1871-ben kiírt nemzetközi tervezőpályázatra 43 pályamű érkezett, a győztes a francia Ernest Gouin lett. Az építkezés 1872-ben indult. Az új Margit hidat 1876. április 30-án adták át a forgalomnak – a tavasszal levonuló nagy árhullám miatt a tervezetthez képest némi csúszással. Átadása nagyban hozzájárult az általa összekötött városrészek fejlődéséhez, Budán a kapcsolódó Margit körút kiépítésével elősegítette a környék városiasodását.

A Margit híd 2009–2011 között nyerte vissza régi formáját és kapott díszkivilágítást

 

A 607 méter hosszú híd különlegessége a tört tengelye: a két hídszárny 165 fokos szöget zár be egymással a középső pillérnél, így biztosítva azt, hogy mindkét ága merőleges legyen a folyó sodorvonalára. A kocsipálya szélén, a járdák mellett 1879 júniusában indult meg a lóvasúti közlekedés, 1896-ban pedig áthaladt rajta az első villamos. Kezdetben nem kapcsolódott közvetlenül a Margit-szigethez, a szigeti szárnyhíd csak 1900-ra készült el.

Az 1876-os átadás után néhány évvel mindkét hídfőhöz díszes, francia stílusú vámházak épültek, mert akkoriban az áthaladásért még fizetni kellett. A hídvám 1918-as eltörlése után ezek az épületek feleslegessé váltak, majd a II. világháború után elbontották őket. A pilléreket díszítő szobrok Adolphe-Martial Thabard munkái, amelyek görögös, szárnyas alakokat ábrázolnak, és egy-egy hajóorrból emelkednek ki.

A növekvő forgalom miatt 1935–37 között kiszélesítették a hídpályát, ekkor került a villamos a középső sávba (addig a híd két szélén haladtak a sínek). A történelem viharai sajnos a Margit hidat sem kímélték: 1944. no­vem­ber 4-én a koradélutáni csúcsforgalom idején a pesti szárny egy óriási robbanás következtében összeomlott, sok ember halálát okozva. A híd ekkor még épen maradt részeit a visszavonuló német csapatok 1945 januárjában robbantották fel, csak a szárnyhíd vészelte át a II. világháborút.

A lerombolt Margit híd budai hídfője 1945-ben

1946 májusától az ideiglenes Manci hídon lehetett közlekedni, budai felhajtója a Lukács fürdő kertjében volt, áthaladt a Margit-szigeten és a pesti oldalon a mai Radnóti Miklós utcánál ért partot. A Margit híd világháború utáni újjáépítése két részletben zajlott, az első szakasz 1947 őszén lett kész, a teljes hidat pedig 1948. augusztus 1-jén adták át. Legutóbbi teljes rekonstrukciója 2009 és 2011 között történt, amikor a kerékpárút miatt még egy kicsit kiszélesítették, illetve helyreállították az eredeti griffmadaras kandelábereket, a pillérszobrokat, kőfaragványokat és az öntöttvas korlátokat is.

Viczián Zsófia 

 

Érdekességek a híd történetéből

• A Margit híd 1871-ben kiírt pályázatára 43 pályamű érkezett be, amelyet 35 tervező, illetve cég adott be (volt, aki több tervvel is jelentkezett, például a későbbi győztes is három különbözővel). Valóban nemzetközi volt az érdeklődés: német, francia, angol, belga, osztrák és svájci pályázók is voltak. Az egyik osztrák cég pályaművének statikai tervezője pedig az a Feketeházy János volt, aki később a déli vasúti hidat, a Ferenc József (ma Szabadság) hidat, az esztergomi Mária Valéria és a komáromi Erzsébet hidat is tervezte.

• 1875–76 telén óriási árvíz vonult le a Dunán, amely jelentős károkat okozott, elsősorban Óbudán, Újlakon és a Vízivárosban. A Fő utcában például egy jó ideig csak hajóval lehetett közlekedni, jégtáblák úsztak a házak között.

• Bár a Margit híd hivatalos átadóünnepsége 1876. április 30-án volt, a hidat ténylegesen már hónapokkal előbb használatba vették. Ennek oka elsősorban az volt, hogy az árvízi védekezésben nagy szükség volt rá, ezen keresztül érkezett a segély Pestről a víz alatt álló budai részekbe. 1876. február végén már hírül adták a lapok: „Ma du. 2-kor Őkirályi felsége Klotild hercegnő két lánya kíséretében Pestre utazott és a Margit hídtól egy távcső segítségével megtekintette az árvizet. Őkirályi felsége hosszasan időzött a hídon és szó szerint megfigyelte az elpusztított szigetet.”

• A híd 1944. november 4-i felrobbanásakor lelte halálát Kabos Endre háromszoros olimpiai bajnok, hatszoros Európa-bajnok. Kabost zsidó származása miatt hívták be munkaszolgálatra, az őt és társait szállító teherautó haladt át éppen a hídon. A robbanás pillanatában két szerelvény is tartózkodott a hídon: a 48-as és az 5A villamos. A háború után a villamoskocsik roncsait kiemelték, épségben maradt vázaikból újjáépítettek egy szerelvényt, amelynek így fontos szimbolikus értéke is volt, a korabeli propaganda is használta. 1948-ban az újjáépített híd megnyitásakor ugyanaz a Kerényi András vezette a villamost, aki 1944-ben a robbantáskor a Dunába zuhant a járművel együtt. A feltételezések szerint a száz és hatszáz közötti halálos áldozatot követelő robbanás pontos körülményei ma sem ismertek.

• A Margit híd vámszedőházai csak a híd elkészülte után pár évvel épültek meg, egy ideig ezért csak egyszerű fabódékban szedték a hídpénzt. Amikor 1900-ban a szárnyhíd megépült, itt is lett két vámszedőház. Ezek 1948-ig megőrizték funkciójukat, hiszen a szigetet addig csak belépővel lehetett látogatni.

• A Margit híd budai hídfőjénél Budapest egyesítésének centenáriumán, 1973-ban épült meg a HÉV-állomáshoz levezető csarnok. 1978-ban cserélték ki a híd kiskockakő burkolatát aszfaltra, és ugyanekkor épültek a pesti és a budai hídfőnél gyalogos-aluljárók is. 

• A Margit híd eredetileg kék színű volt. A II. világháború utáni rekonstrukciókor szürkére festették, 1978-ban a felújítás során pedig okkersárga lett a vasszerkezeti elemek színe. A legutóbbi helyreállításkor ezt a színt őrizték meg, most óarany színe van.

• A Margit híd 2009 és 2011 közötti felújításakor néhány elemet a Duna korábbi (2003-as) alacsony vízállásakor megtalált roncsok alapján tudtak rekonstruálni. Ekkor kerültek elő olyan darabok, amelyekből a híd eredeti kék színére következtettek, és megtalálták a híd pilléreit eredetileg díszítő öntöttvas koronák egyikét is.