Kemény Simon halála

Hivatali munkát vállalt, hogy eltartsa magát, újságíró és költő lett, Az Est segédszerkesztője. Felesége, a kolozsvári származású Ujfalussy Rózsi a Népszínház utcai Wertheimer Orfeumban játszott. Közös vagyonukból 1933-ban a Herman Ottó út 2/b alatt építették fel házukat.

Otthonuk megtervezésére barátjukat, az orosházi Falus Eleket kérték fel, aki univerzális tehetségnek számított mint grafikus, iparművész, díszlettervező és lakberendező, de tucatnyi középület belső terét, homlokzatát is megálmodta sajátos szecessziós stílusában, villát, nyaralót és kertet komponált. Kemény Simon írja róla:

„Már a külseje is elárulja, hogy nem mindennapi ember. Nem azért, mert nagyon magas, majdnem két méter, hanem azért inkább, mert rendkívüli magassága fel sem tűnk, nem válik nyomasztóvá, beteges rendellenességgé és komikussá. Modorának nyájassága és előzékeny kedvessége eltünteti a távolságot az én alacsonyságom és az ő magassága között […].

Végigéltem vele félévig egy házépítés hadjáratát és kálváriáját. Olyan viszonyba kerültem legjobb barátommal, amely engem szigorú megrendelővé változtatott, akinek ridegen kell ragaszkodnia határnapokhoz, minőséghez, gyakorlati szempontokhoz és követelni a tervező részéről olyan nagymértékű takarékosságot, amely arányban legyen az én tőkém csekélységével. […]

És itt mutatta aztán meg, hogy mire képes az, aki igazán érti a mesterségét és szereti azt a tárgyat, amelyet alkot! Hogyan tudta ő az egyszerű földszintes budai házat folyton díszíteni és szépíteni anélkül, hogy díszítéseket rakott volna rá! A vonalak és az arányok kémiájával, a színek harmonizálásával, a ház belsejének olyan berendezésével, hogy abban a kényelem és a lakályosság legyen a fő, hogy minden vonal, minden sarok logikus, művészi és célszerű legyen.”

Ennek eredményeként a ház „lelke” a szalon volt, ahol három ülőgarnitúra is helyet kapott, az egyik a fehér márványkandalló előtt. A termet kétemeletes muránói csillár világította meg. A szalonból az ebédlőbe nyíló többszárnyú ajtó mellett Ujfalussy Rózsi szekreterje trónolt. Az ebédlőt teljes hosszában egy beépített tálalószekrény foglalta el, a felső, üvegezett részekben az ezüstneműt, az alsó, ajtóval fedett polcokon a porcelánokat és a poharakat tartották. Előtte ovális, neobarokk stílusú asztal állt négy székkel. A márvány-mozaikos padlójú konyha ablaka az utcára nézett, akárcsak a személyzeti hálóé.

A ház jobboldali, csendes hátsó sarokszobája lett a tulajdonos külön rezidenciája, a könyvtárszoba, ahol dolgozott. A helyiség falait mennyezetig érő polcok borították, a bársonypárnákkal megrakott kanapé pedig a „vérbeli impresszionista” költő kényelmét szolgálta. Az úriszoba „alá” került a hálószoba és a tágas, nagy ablakos fürdő, ahová a ruhatáron keresztül is be lehetett jutni. Falus Elek egy intim zugot, egy garzonlakást is kialakított a padlástérben. A ház gazdag enteriőrjét az épület külső puritánsága ellensúlyozta.

Kemény Simon azonban mégis „önmarcangoló, dühös kéjjel” írt a kétségbeejtő világról, gyűlölte a szép, de kegyetlen életet. Később ugyan a zsidótörvények miatt állását elvesztette, viszont munkaszolgálatra idősnek bizonyult és a deportálást is elkerülte. A bombatalálatot kapott ház pincéjében próbálta átvészelni családjával az ostromot.

1945. január 27-én talált rájuk egy nyilas különítmény. A szakácsnő, Dobos Istvánné Eta néni elmondása szerint a 63 éves Kemény Simont, testvérét és az inast kivezették a kertbe és megásatták velük saját sírjukat. Mielőtt agyonlőtték őket, Ujfalussy Rózsival még elhitették, hogyha összeszedi az ékszereit, azzal megmentheti férjét. A megalázott és kifosztott színésznő a házat rendbe hozatta, de mivel nem maradt semmije, az építőmester a két lakásra osztott földszint felét kapta fizetségül, és a megnagyobbított manzárdba is új lakó költözött.

Ujfalussy Rózsi harminc évvel élte túl férje meggyilkolását. Az idős asszony éjjelente álmatlanul ácsorgott az ablaknál, homlokát az üveghez szorítva nézte a sötétbe veszett kertet.

Verrasztó Gábor