Egy elfeledett pasaréti vendéglő

A Pasaréti úton a nagy kanyar után már csak a míves kőkerítés emlékeztet arra, hogy valaha egy nagyon kellemes kertvendéglő működött ott évtizedeken keresztül. A „Kedélyes Gyurihoz” címzett vendégfogadóban egykor mindenki megfordult, aki számított a környéken.

Pasarét első villái már az 1900-as évek elején felépültek, de a környék igazi benépesülése inkább a két világháború közötti időszakra tehető. Ahogy nőtt a lakosság, úgy nőtt az igény is a vendéglátóhelyekre. A korszak egyik legnépszerűbb helye Bruckbauer Mátyás vendéglője lett a „Kedélyes Gyurihoz”, amelynek mára már csak a kerítése maradt meg, és múltja szinte teljesen feledésbe merült.

Ha a mai Pasaréti út 25. szám alatti telket megnézzük a régi térképeken, akkor látszik, hogy az – és persze a vele szomszédos többi telek is – egészen felnyúlt a Herman Ottó útig. Érthető, hiszen ez a vidék hosszú évszázadokon át szőlőtermő terület volt, az itteni telkek is az egykori hosszú szőlőparcellák emlékét őrizték meg Törökvészen. A telket 1888 óta tulajdonló Petz Károly a század végén építette fel itt villáját: a régi képek szerint igazi svájci stílusú, elegáns épület volt. Tőle – történetesen apósától – vette meg haszonélvezet mellett 1900-ban Bruckbauer Mátyás György.

Matthias Georg Bruckbauer Bécsben született 1869-ben, és hentes-mészárosként kezdte meg pályafutását, majd pincér lett Budán. A szomszédos vendéglátóhelyről nősült, feleségül vette Petz Irmát, akivel első üzletük a Tabánban volt, majd a Rác fürdővel szemben nyitottak kocsmát. Ezt 1907-ben egészségügyi okokból sógorának adta át, és maga hosszabb gyógykúrára vonult. „Fogadják azért ezúton mindazok, kik hosszas működésem ideje alatt támogatásaikkal és látogatásaikkal megtisztelni kegyesek voltak, a legőszintébb szívből fakadó hálás köszönetemet” – búcsúzott vendégeitől.

Egyszóval Bruckbauer már nem volt kezdő a vendéglátóiparban, amikor fel­gyó­gyul­va 1908-ban az éppen benépesülni kezdő Pasaréten új vállalkozásba és építkezésbe kezdett. Valószínűleg felismerte a hely kivételes adottságait és a növekvő igényeket. Igazi kedélyes kertvendéglőt alakított ki, kellemes asztalokkal a fák alatt és elegáns belső termekkel a villában. A névválasztás, azaz a „Kedélyes Gyurihoz” cégér sejteti, hogy valószínűleg szívesen szóba is elegyedett a vendégekkel.
Akik jöttek is, nemcsak a környékről, hanem távolabbról is, hiszen mind a hűvösvölgyi villamossal, mind az 5-ös busszal könnyen elérhető volt ez a hely. (A villamoson állítólag így is mondták be a Nagyajtai utcai megállót: „Bruckbauer”.)

A vendégkör igazi polgári társaság volt, és az orvosok is gyakorta átjártak ide a közeli János kórházból. Felfedezte a művészvilág is: Bajor Gizi, Honthy Hanna is ellátogatott ide, de felkereste Fedák Sári is, ha Hűvösvölgyben nyaralt. Stabil asztaltársaságok is alakultak, keddi napokon autóversenyzők jöttek itt össze, csütörtökön a papok, egyéb napokon bírók és más társaságok. Volt itt osztálytalálkozó és bajtársi gyűlés is, itt alakult meg és gyűlésezett a környék érdekvédelmi szervezete, akik előadóesteket is tartottak. Sőt, a Bruckbauerben tartották a fűárveréseket is, amikor a székesfőváros tulajdonában levő dűlőutak mentén lekaszált fűtermést értékesítették.

Rendszeresen itt kugliztak a környékbeli (öreg és fiatalabb) urak is, mivel a hely különleges vonzerejét fokozta, hogy Bruckbauer fedett kuglipályát is kiépített. A kuglizás ugyanis minden néprétegben népszerű volt, Budán az úri körökben is elterjedt – sőt, elegánsabb nevén a teke igazi polgári sportnak számított, amelyből az 1930-as években már nemzetközi versenyeket is rendeztek.

A Pasaréti úton a kapuban nagy betűkkel a tulajdonos családi neve volt olvasható, a bejáratnál fehér kabátos pincérek várták a vendégeket, az árnyas udvaron fehér abroszos kerti asztalok és székek álltak. Idővel egy külön épületet is emeltek a telek Pasaréti úthoz közelebb eső alsó részében: ebben az éttermi részben további hetven vendég fért el.

Bruckbauerről több fénykép is maradt fenn, családja körében is. 1932. október 12-én a vendéglős a Margit híd budai hídfőjénél egyszer csak összeesett és meghalt. Halála után özvegye vezette az üzletet az 1940-es évek végéig.                 

Viczián Zsófia