Karácsony a Puszter-házban

A Lipcsey család 1956 karácsonyán Júlia utcai lakásukban 

A Júlia utca páros oldalán egészen az 50-es évek elejéig működött a Mezey kertészet, hosszú kerítését futósóska borította. A Júlia utca 7.-ből, az egykori Puszter-villából nem kellett messzire menni a fenyőért. Vitálisék az elsőn laktak, a két szobát a folyosó választotta el. Az egyik a szülőké, a másik a nagyszülőké volt. A karácsonyfát a nők csukott ajtó mögött díszítették, a gyerekek csak a csengőszóra léphettek a szobába. A református család közös énekléssel kezdte az ünneplést, ezután következett az ajándékosztás. A vacsorát Vitális Sándor készítette, ő értett legjobban a halászléfőzéshez, de a rántott halat már felesége sütötte ki. A kisgyerekek tejbegrízt kaptak.

A szintén református vallású Mihalik család Maglódról költözött a házba. Még a legszegényebb háborús években is állítottak fenyőt. Amíg a két fiú és húguk kicsi volt, nem vehettek részt a karácsonyi előkészületben, a kulcslyukon leselkedtek, hogyan díszítik szüleik a fát, amit a Jézuska hozott. A csillogó gömbök és az ünnepi fények nekik Jézus születését jelentették, ami még szebbé és emelkedettebbé varázsolta a szenteste hangulatát. Mihalik Pál felesége töltött káposztát és egyben sült húst tett évről évre a terített asztalra. Később már a gyerekek segítettek a fenyő öltöztetésében, és a maguk készítette díszeket is feltehették a karácsonyfára. Bár ekkora tudták, hogy nem a Jézuska hozza a fát és az ajándékokat, de a kétszobás földszinti lakásban összegyűlt család mindig szeretetben ünnepelt.

Lipcsey Márton és felesége a legfelső szinten lakott, négy gyermekükkel és népes rokonságukkal ők számítottak a legnagyobb családnak a villaházban. Még 1956 karácsonyán is plafonig érő karácsonyfát állítottak, melynek csúcsán egy játék baba méretű angyal ült. Szomszédaikhoz hasonlóan a Torockó téri templomba mentek az ünnepi istentiszteletre.

Csupán a szobalányból házmesterré előlépett Juliska néni kerülte messzire Isten házát, sokszor még ilyenkor sem volt odahaza. Amikor rázendített a tél, és nem irgalmazott a havazás, a környékbeli utcákban birkózott a szüntelenül zuhogó hótömeggel. Később a Szabó Magda regényében megidézett ajtón túlról egyedül macskáinak neszezése hallatszott.

Csizmadia Éva kilencszázötven óta a Nagyajtai utca legelső házában élt újságíró férjével, Pinczési Pállal és lassan költővé cseperedő lányával. Julis szinte az első naptól kezdve bejárónőként „szolgált” náluk. Csizmadia Éva írja Volt egyszer egy nyírfa seprű című könyvében: 

„Karácsony hetében, jó barátok segítségével sikerült munkahelyet találnom, ahol nem a káderlapomat firtatták, csak azt kérdezték, mihez értek. […] Leírhatatlan boldogság volt úgy várni a karácsonyt, hogy gyermekemnek, jó anyámnak ajándékot vehetek. És még valakinek: a Júlia utca tündérének, Szőke Júliának. […] Mikor elkészültünk a fa feldíszítésével, felpakoltunk és útra keltünk anyámhoz, no meg a drága Juliskának elvinni az ajándékait. […] Mentünk hárman, fogva egymás kezét, felpakolva csomagokkal. Juditkám ragaszkodott hozzá, hogy ajándékait szánkójára rakva húzza, ami egy kissé bonyolulttá tette utunkat, mert olykor még a szánkót is igazgatni, cipelni kellett. […]

A Júlia utcában pirosan világított az öreglány földszinti lakásának minden ablaka. […] fűszeres zöldségillat és sült hús, fokhagyma szaga lopakodott ki a keskeny réseken. […] A ragyogóan tiszta szobában roskadásig megpakolt karácsonyfa csillogott a sarokban. Akkora angyalt ült a tetején, mintha egyenesen a debreceni Szent Anna-templomból szállt volna ide.”

Verrasztó Gábor