A Víziváros peremén

A berendezésről így írt visszaemlékezéseiben Attila másik testvére, Jolán: „Nagyon büszke volt íróasztalára és könyveire. Könyvespolcán rengeteg szótár sorakozott egymás mellett; még eszperantószótára is volt. Finnül tanult most, eredetiben szerette volna olvasni a Kalevalát.” 

József Attila egy budapesti munkáselőadáson ismerte meg Szántó Juditot, az elvált esernyőkészítőt, aki nemsokára odaköltözött a Margit körúti lakásba, és a költő támasza lett: „Judit szerette Attilát és szerette a verseket. […] És azt akarta, hogy nagyon nagy költő legyen. Mindent megtett érte. Kilincselt szerkesztőségekben. Sírt és könyörgött. […] Egész nap dolgozott, s munkája után otthon mosott és vasalt, hogy tiszta inge legyen másnap Attilának.”

Jolánt Bányai László vette feleségül: „Ekkor már Attila és Etus a Margit körút 48. számú ház (valójában Margit körút 46.– Kapás utca 48.) harmadik emeletén laktak egy kétszobás összkomfortos központifűtéses lakásban. Ide voltunk meghíva karácsony estére – mint ifjú pár –, Jolán és én. A szedett-vedett berendezésű lakásba – ahol csupán néhány festmény és Attila könyvei képviseltek vitatható értéket –, rakoncátlan jókedvvel toppantam be.”

Galamb Ödön, Attila egykori makói tanára is megfordult a lakásban: „Egyszer felkerestem Budapesten, a Kapás-utcában (a Margit körúti ház bejárata a Kapás utcából nyílik), főbérleti kis lakásában […]. Sok könyve volt, szépen rendezve, kötötten.” Mivel József Attila és élettársa a lakbért nem tudták tovább fizetni, 1932-ben elköltöztek egy kisebb lakásba, a Székely Bertalan utcába.

Verrasztó Gábor

Forrás: Szerelmem, Budapest Blog