Buda város jogkönyve

Többnyire megelőzték őket a városok saját jogkönyvei, melyek lényegében szokásjogon alapuló gyűjtemények. Buda város jogkönyve a hazai középkori jog része, mivel az országos jog számos elemét is tartalmazza, nyelvezete azonban német hagyományokra épül.

A budai jogkönyv írásának idejéről, valamint a szerző kilétéről a történészek a mai napig vitatkoznak. Feltehetőleg Siebenlinder János (1392–1439) budai bíró szerkesztette, de műve többször módosult az idők folyamán. Három példánya ismert, a legszebb másolatot Pozsonyban, a másik kettőt Kassán és Budapesten őrzik. A jogtár prológusa tíz fejezetből áll, mely Buda urainak megválasztásáról, és annak erkölcsi kérdéseivel foglalkozik:

IV. Azokról az erényes személyekről, akik szükségképpen a község irányítói közé tartoznak

Négyféle ember van, akik minden város díszei és irányítói. Ők azok, akik a község hasznát jóságosan és hűségesen megőrzik és táplálják. Először: a plébános, aki legyen eszes, jóságos és tanult, a hitetlenek miatt. Másodszor: a bíró és elöljáró, aki legyen ismert, bölcs és hatalmas, az engedetlenek miatt. Harmadszor: a jegyző, aki legyen hűséges, eszes és tájékozott, a csalók miatt. Negyedszer: a tanácsosok, akik legyenek egységesek és egy akaraton lévők, és ne legyenek elnézőek a megvesztegetőkkel szemben.

VI. A szolgalelkű, hűtlen és hitvány emberekről, akik semmiképpen se választhatók a közjó kormányzására

Azok nem választhatók a közjó irányítására, akik eltékozolják javaikat. És ha ezt nem tudván mégis megválasztattak volna, akkor le kell váltani őket. Mert minden egyes olyan végzésben vagy ítéletben, amelyben megsértik a kötelességet, szétzilálnak a maguk körében egy nyilvánvaló törvényt, éppen azt a kötelezettséget, hogy mindenki hűségesen tartsa meg a közjót, amit ők rombolnak le, és általában a tudatlanok fojtanak el.

VII. Az igazságos bíró gondosságáról és előrelátásáról

Te, bíró, mivelhogy te elöljáró tanácsos vagy, ezért igyekezzél teljes szívedből szorgalmasnak lenni, mert felesküdtél arra, hogy az említett dolgokat megtartod. Ezért teljesítsd, és jól fontold meg a jogokat, a megbecsülést és a hasznot, amelyek mindebből származnak.

A bevezetőt 445 cikkely követi, amely a mű terjedelmesebb része, és kitér mindhárom „népréteg”, a főurak, a polgárok és a nincstelenek jogaira és kötelességére, amelyek elmulasztása esetén a középkori szigor sem maradt el:

66. A polgárjog elnyeréséről

Ha egy idegen Buda városába akar költözni, és ott polgárjogot szeretne nyerni, az csakis tisztességes, jó hírű és tulajdonnal bíró férfi lehet. Ha nincs ingatlana, akkor állítson kezeseket arra nézve, hogy a beköltözés évében és utána is mindig adózni fog, és a várossal tart jóban és rosszban.

72. Az idegen kereskedők jogairól és elszállásolásáról

Az idegen kereskedő Budára érkezésétől fogva ne a saját élelmét fogyassza, és ne is vásároljon élelmet magának a boltjában, kamrájában vagy a szobájában, hanem fogyasz­szon városi polgárnál, mint ahogyan ez a nyilvános fogadósnál történik.

163. Azokról az asszonyokról, akik idő előtt szülnek gyereket

Ha egy asszony először megy férjhez, és gyereket szül, mielőtt eljött volna annak az ideje, és ha a gyerek él, kérdőjelezzék meg törvényes jogait, mert túl korán született. Ha egy asszony férje halála után szül gyereket a rendes időn túl, akkor vonják kétségbe a gyerek törvényes születését, mert túl későn született.

180. A sókofákról, ha verekednek

Ha a sókofák szidalmazzák egymást, és szégyentelenül romlottak, akkor mindezért cipeljék büntetésül a civakodás tégláját. A panaszos, akinek a javára döntöttek az eljárás során, hajtsa és egy pálcával szurkálja a bűnöst. A téglát az elítélt cipelje a tanácsházától a Szent György-kápolnát megkerülve vissza a tanácsházához.

186. Az utcalányokról és hasonlókról

Az utcalányok szegény, elszomorított és csüggedt népség, védeni kell őket az erőszaktól és jogtalanságtól. E szegények és nyomorúságosak viseljenek a fejkendőjükön egy legalább tányérnyi nagyságú sárga foltot. És ha enélkül a jel nélkül találják őket, akkor a poroszlómester minden alkalommal hat pfenning bírságot szabjon ki rájuk.

Buda város XV. századi jogkönyve Magyarország páratlan hagyatéka. De nemcsak jogi, hanem nyelvészeti és művelődéstörténeti emléke is a kornak, amelyben született. A Zsigmond és Mátyás király korabeli udvari élet tükre, törvénycikkelyei pedig „keletkezési idejükhöz képest tartalmazzák a múltat, szabályozzák a jelent és utalnak a jövőre.”

Verrasztó Gábor