Hatvanéves a II. kerületi önkormányzat épülete

Ezzel kihasználta a kedvező földrajzi adottságot, és a viszonylag szűkre szabott területen is monumentális hatást tudott elérni. Itt könnyebb volt elrejteni a hidegháborús időkben előírt, a pártszékház alatt húzódó hatalmas légoltalmi pincét is, a Mechwart lépcsőre nyíló vészkijárattal. 

A hivatalos moszkvai stílusú épülethez tagolt tereplépcső vezet a ligetből. A második emelet a klasszikus értelemben vett piano nobile, azaz a nemes emelet, ahová a legnagyobb ablakok és a leghangsúlyosabb díszítő elemek kerültek. A homlokzaton oszlopsor fut végig. A tető közepén ekkor zászlókból és ötágú csillagból összeállított kompozíció állt. 

A főbejárattól jobbra, a földszint és az első emelet egyharmadában a Dolgozó Ifjúság Szövetségének (DISZ) a helyiségei voltak – saját, belső lépcsővel. A földszint mindkét oldalán (első emeleti bejárattal) nagy, színházterem jellegű előadó épült, a másodikon voltak a pártvezetőség szobái, a konyha és az ebédlő, ennek ablakai a ferencesek kertjére néztek. 

A pártház berendezései, bútorai belsőépítészi tervek szerint külön ide készültek, tömör fából, a kort tükröző ízléssel. Körner József szocreál épülete (amelyért 1953-ban Ybl-díjat kapott) nem tájromboló hatású, szépen illeszkedik a Rózsadomb oldalához.

Funkcióját mindössze három évig töltötte be: 1956. november 13-án az alig egy hete megalakult Magyar Szocialista Munkáspárt szervezete javasolta „hogy az MDP Mechwart téri kerületi székházát iskola vagy kórház céljára és több, lakásként felhasználható korábbi párthelyiséget a Tanácson keresztül a lakosság rendelkezésére bocsássanak.” A terv azonban nem valósult meg, az épületet az orosz katonák foglalták le a parancsnokság számára.

A II. kerületi tanács ekkor a Frankel Leó út 38–40. szám alatt, az államosítással megszűnt Esplanade Szálloda szobáiban működött. Az 1949. évi, „Budapest főváros területének új megállapításáról” szóló XXVI. törvény ugyanis megváltoztatta a korábbi kerületek számát, határát és elnevezését is, így a Fő utca 3. szám alól ki kellett költöznie az addig az I. kerületi elöljárósággal egy épületben lévő hivatalnak.

Az impozáns megjelenésű Esplanade Szállodát Schodits Lajos és Eberling Béla tervezte az előző századfordulón, a korabeli hirdetések szerint: „Budapest fürdőváros központjában, szemben a világhírű Lukács-fürdővel, a Rózsadomb alján […] kerthelyiséggel, egyike a legszebb polgári szállodáknak. […] 200 szoba, 300 ágy, a legmodernebb felszereltség, teljes panzió.” 

Az ötvenes évekre azonban az épület szinte lakhatatlanná vált, ezért – az orosz katonai parancsnokság kiköltözése után – 1957. január elején a tanács megkapta a Mechwart téri ingatlant. A belső tereket jelentősen átalakították, de a homlokzat a mai napig őrzi eredeti formáját. 

1959-ben itt forgatták Latinovits Zoltán első filmjének (a Gyalog a mennyországba) a házasságkötési jelenetét.

A tanácsi dolgozók az előcsarnokban évente rendeztek farsangi ünnepséget és halászléfőző versenyt. Ez a hagyomány ugyan megszakadt, de az önkormányzat, illetve a polgármesteri hivatal munkatársai immár 55 éve a Mechwart ligeti épültben végzik munkájukat.

Verrasztó Gábor