Az egykori miniszter kincseit rejtették a régi utazóládák

Benyitott a kis helyiségbe, ahol hatvan éve nem járt senki. Legnagyobb meglepetésére a poros és pókhálós tároló utazóládákkal volt tele. A súlyos ládák egy magyar politikus, Hegedűs Sándor (1847–1906) hagyatékát rejtették. A megtaláló szomszédja, Tőry Magdolna az egykori miniszter dédunokája. Magdi néni nagymamája hozta magával a ládákat, amikor a II. kerületbe költözött. 

Kovács László lekísért minket a felújított pincébe. A falakat már tapéta fedi, és a tárolókban példás rend van. A hagyaték mappákban sorakozik a polcokon. A régi újságok sárga lapjait óvatosan lapozgatjuk, és nevetünk a vicces karikatúrarajzokon, amelyek Hegedűsről készültek, például a Borsszem Jankó című politikai élclapban. A munkásságáról szóló cikkeket időrendbe szedve ragasztották könyvekbe. Az albumok kedves családi képeket rejtenek. A miniszter az egyiken dolgozószobájában, a másikon a kertben üldögél feleségével. Tengerparton mosolygó rokonokat, korabeli ruhákba öltöztetett gyerekeket, lovakat, szép tájakat, nyüzsgő városokat ábrázolnak a fekete-fehér fényképek. Ahogy a fotókat nézegetjük, megidéződik a kor hangulata. A ládák Hegedűs gyermekeinek tárgyait is megőrizték. Miniszterségig jutó fia, Lóránt leveleit, lánya olvasónaplóit, babáit. Róza szenvedélyesen fényképezett: 1890 és 1947 között megörökítette édesapja minden útját, ő gyűjtötte és rendezte össze a hagyatékot. 

– Hegedűs a kor nagyjaival levelezett. Például Tisza Kálmánnal, Apponyi Alberttel, Széll Kálmánnal. Utóbbi felkérésére vállalta el a kereskedelmi miniszteri posztot, amihez annak idején az ipar-, a hírközlés- és a közlekedéspolitika is tartozott. Ő rakta le a modern magyar ipar és kereskedelem alapjait – sorolta Kovács László. Hozzátette, a miniszter elsők között támogatta a kisipart és a hazai termékeket. 

Hagyatékáért „sorban állnak”. Az Országgyűlési Könyvtár csak az iratokra vigyázna, a Magyar Nemzeti Múzeum szakértői szerint viszont érdemes lenne egyben megőrizni a teljes anyagot. A történész szerint fontos, hogy a gazdag életmű közkinccsé váljon, és hogy kutatók elemezzék. Kovács László most dolgozik azon, hogy a miniszter munkásságáról könyv szülessen. A mű várhatóan 2012-ben jelenik meg az ünnepi könyvhétre.

Mesélt arról is, szeretné, ha emléket állítanának azokon a helyeken, amelyek a miniszter életében fontos állomások voltak. Hegedűs a Hunyadi tér 12.-ben élt haláláig, a palotára emléktáblát helyeztetne. A mostani Szófia utca a II. világháborúig Hegedűs utca volt, el akarja érni, hogy az ismét a miniszter nevét viselje. 

Az életmű gondozója emlékkonferenciákat szervez. Az egyikről a napokban tárgyalt a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) alelnökével és a Történettudományi Intézet igazgatóhelyettesével, akik helyet biztosítanának a tanácskozásnak. Kovács László szeretné, ha doktori disszertációk, szakdolgozatok készülnének a miniszter életéről, aki tagja volt a MTA-nak is. Mint mondta, örül, hogy az örökös rábízta a hagyatékkal kapcsolatos teendőket. Mindent megtesz azért, hogy a miniszter munkássága minél szélesebb körben ismertté váljék. NZSA

KATONA TAMÁS TÖRTÉNÉSZ, A HEGEDŰS-KÖNYV SZERKESZTŐJE

Katona Tamás történész szerint a megtalált hagyaték legnagyobb értéke az, hogy a Hegedűsről fellelhető iratok időrendbe szedve, rendszerezve találhatók meg benne. Ezek olyan fontos kort mutatnak be Hegedűs életútján keresztül, amelyről nagyon sokáig hallgattak. Katona úgy véli, a történelem nem akármilyen időszaka ez. Az ország intézményrendszere, gazdasága évről évre közelebb került az akkori európai színvonalhoz. Ekkor született a modern magyar gyáripar. Hazánkban szakértelemmel rendelkező politikusok dolgoztak, és mindannyian azon iparkodtak, hogy korszerű Magyarország szülessen. 

Hegedűs volt évtizedekig a költségvetés főelőadója, majd kereskedelmi miniszter. 1875–1878 között Széll Kálmán pénzügyminiszterrel együtt rendbe rakta az ország pénzügyeit. Miniszterként elsődleges célja a munkahelyteremtés volt, többek közt azért, hogy a szegény emberek ne vándoroljanak ki. Hegedűs szünet nélkül járta az országot, hogy megoldásokat találjon. Fontosnak tartotta, hogy ne csak a főváros közelében, hanem vidéken is működjenek gyárak, hogy legyenek munkahelyek. A Felvidéken két sétapálcagyárat is alapított. (Abban az időben mindenki pálcával járt, a környéken pedig rengeteg fa volt, innen eredt a különleges gyár ötlete.)

Hegedűs minisztersége idején 1000 kilométer vasútvonalat építettek. Ő teremtette meg a magyar idegenforgalmat. Támogatta a magyar tengerhajózást, hálából egy hajót is elneveztek róla. Hegedűs látta, hogy az argentin búza kezdi kiszorítani a magyart. Próbálta elérni, hogy ne búzát, hanem a könnyebben szállítható és jobban jövedelmező lisztet exportáljon hazánk. Fiuménak 1914-ben nagyobb volt a forgalma, mint Triesztnek. Hegedűs elsőként beszélt arról is, hogy hazánk alatt „kincsesbánya van”, és a vizeinkkel érdemes lenne kezdeni valamit.

Katona Tamás úgy véli, nagyon sok mindennel foglalkozott Hegedűs, de talán miniszteri munkássága a legfontosabb. Mint mondta, rövid időszak, de minden pillanata rendkívül izgalmas és hasznos.

A TÖRTÉNÉSZ VÉGZETTSÉGŰ KOVÁCS LÁSZLÓ

az Interparlamentáris Unió titkáraként dolgozott több mint húsz éven át, 2006-ig. Ebben az időszakban is előbújt belőle a történész. Kezdeményezte, hogy írjanak könyvet a mozgalom indulásáról, valamint egyik magyar alapítójáról, Hagara Viktorról.