A „Nagy Háború”, amely átírta a XX. századot

Az Osztrák-Magyar Monarchiában a többnyire lelkesedéssel átitatott és a gyors győzelem csalóka reményével teli első hónapokat több kontinensre kiterjedő négy véres esztendő követte. A háború nemcsak a lövészárkok nyomasztó világát és a többmilliós véráldozatot hozta magával, hanem megkeserítette a hátországban élők mindennapjait, az egyoldalú békeszerződések pedig elültették egy újabb világégés magvát.

Az egész Közép-Európa és főként Magyarország jövőjét megpecsételő háborúra emlékezve országszerte programokat szerveznek idén − és az elkövetkező években. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum színes programsorozatáról, valamint az interneten hamarosan elérhető háborús adatbázisról dr. Kovács Vilmos ezredes, az intézmény parancsnoka nyilatkozott lapunknak.

– Az I. világháború a társadalom minden rétegét, szinte minden magyar családot érintett. Alig akad olyan, akinek az ősei körében ne lettek volna elesettek, rokkantak, a szülőhelyükről elűzöttek. Igaz, hogy már száz esztendő telt el a háború kitörése óta, de a harcok újszerű jellege, a megannyi fotó és filmfelvétel, illetve a milliónyi érintett miatt a ma élő leszármazottak számára is közelinek tűnhetnek az események. Sokan a mai napig kincsként őrizik déd- vagy akár nagyapjuk harctéri ereklyéit, tábori levelezőlapjait, vagy a hátországban jegyzett békekölcsön-papírokat, és megannyi, a Nagy Háborúról szóló családi történet száll apáról fiúra. Halottainkat, a háborúban harcolókat nem szabad elfelejteni. A centenárium évében induló, többévesre tervezett programsorozattal intézményünk is fejet hajt a harctér büszke és a hátország csendes hősei előtt. 

Hogyan készül a 100. évfordulóra a Hadtörténeti Intézet és Múzeum?

Az országban számos intézmény sokféle programot tart, ehhez csatlakoztunk mi is. Intézetünk több éve kezdte el szervezni – más társintézményekkel – az emlékező programsorozatot, amely nemcsak a múzeum budavári épületében ad helyet kiemelt eseményeknek, hanem az ország több pontján, sőt a határainkon túl is. A Honvédelmi Minisztérium 2012 őszén fogadta el a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tervét, és tavaly megalakult az I. világháborús megemlékezés-sorozatot koordináló emlékbizottság. A 2014 és 2018 közötti időszakra, sőt annál is távolabbra mutat a programterv. 

Mivel várják a látogatókat a budai várban?

Többéves munkával állítottuk össze a Magyarország a Nagy Háborúban című, szeptemberben nyíló állandó kiállításunkat. 800 négyzetméteren látható majd a tárlat. Az elsődleges feladatunk, hogy a katona szempontjából mutassuk be a háborús éveket, de az anyagnak nemcsak a harcoló katonák élete, hanem a hátországi világ is részese lesz. Ősszel tudományos, szakmai konferenciát tartunk, ahol a balkáni hadszíntérrel foglalkoznak a résztvevő történészek és pedagógusok. A rendezvényre ár most nagy az érdeklődés, ezért az elhangzottakat kötetbe foglaljuk és közkinccsé tesszük.

Az intézet további kiadványokat is tervez a centenáriumra?

Megjelentetjük az egyik legrégebbi, 1888 óta kiadott szakmai folyóirat, a Hadtörténeti Közlemények különszámát, amely az I. világháborúval foglalkozik. A Zrínyi Kiadóval közösen régi adósságot törlesztünk azzal, hogy kutatóink és szakértőink átdolgozzák a 80-as években kiadott Magyarország Hadtörténete című kiadványt. Az idő elhaladt felette, hiszen számos kutatás zajlott azóta. Hiányoztak belőle az olyan események, mint például az 1956-os forradalom és szabadságharc. A négykötetes kiadvány első két része – köztük az I. világháború eseményeit taglaló fejezet – még idén megjelenik.

Milyen programok szerepelnek még az intézet palettáján?

A nagy, állandó kiállítás mellett két vándorkiállítással készülünk. Egyik a hadseregen belül, a katonáinknak szól, hogy megismerjék a saját történetüket, múltjukat. A hazai közgyűjtemények, kisebb múzeumok számára összeállítottunk egy I. világháborús tárlatot, amelyet kölcsön vehetnek. Korhű belső berendezést kap a 2009-ben felújított Lajta monitor, a világon egyedülálló hajó, amit 1871-ben építettek Budapesten. A hajó már idén látható, illetve látogatható lesz a Parlament előtti kikötőben. Decemberben a limanowai csatában résztvevők, valamint az ott elesettek előtt tisztelgünk. A lengyelek a mai napig hálásak és szeretettel gondolnak katonáinkra, akik Krakkót megmentették az orosz megszállástól. A szintén lengyel, de fontos magyar vonatkozású Gorlicéban jövő tavasszal már az 1915-ös frontáttörésre emlékezünk, az eseményen részt vesz a múzeumvonatunk is, amely a következő években hazánk nagyvárosaiban is megfordul. A szerelvény a nagyobb hadszíntereket érintve Horvátországban, Szlovéniában és terveink szerint Szerbiában, valamint Olaszországban is bemutatkozik. A vonat eljut jövőre Przemyśl városába, amely a magyarok – és nem utolsósorban a II. kerületiek – előtt jól ismert. Az ottani erődrendszerben elesett és sokat szenvedett katonáknak állít emléket a Margit híd budai hídfőjénél lévő emlékmű, valamint az erődöt megjárt és hadifogságban elhunyt költőről elnevezett Gyóni Géza tér.

Ma már kevés nyoma van ugyan, de a II. kerületet közvetlen szálak fűzték a Nagy Háborúhoz.

Az ütközetek – az orosz és a román betöréstől eltekintve – idegen földön zajlottak, és a háború vége is a határainkon kívül érte a harcolókat. Hátországként azonban az egész ország kivette a részét a küzdelmekből. Például a hadiiparban a gépek mögött, vagy a kórházakban a sebesülteket ápolva. Biztos, hogy az egykori II. kerületiek közül sokan jegyeztek békekölcsönt, vagy támogatták a rokkantakat is segítő Auguszta-alapot. Az utóbbi szervezetet segítette az, aki elzarándokolt vagy villamosozott, és belépőjegyet vásárolt a Pasaréti lövészárokba. A front egy szakaszának másolatát építették fel Pasarét egyik üres részén, hogy a nagyközönség átélhesse, milyen körülmények között vívják a harcot katonáink messze az otthontól.

Nyárra egy különleges meglepetést is tartogatnak, ami bizonyosan felkelti majd az érdeklődést az I. világháború eseményei iránt.

Két és fél éve dolgozunk az úgynevezett veszteségi adatbázison a Honvédelmi Minisztérium támogatásával. Az együttműködésben rész vesznek a Magyar Honvédség kötelékében működő hadisírgondozók és a megyei levéltárak is. Ez a gyűjtemény tartalmazza a Nagy Háborúban elesett, eltűnt, fogságba került vagy megsebesült katonák listáját. Ahhoz képest, hogy az egyik nagy hadviselő fél voltunk, szinte csak nekünk nincs pontos kimutatásunk a háborúban résztvevőkről. A monarchiának van hivatalos adatbázisa, a Bécsi Levéltár, nagy anyagmennyiséggel, de nem teljesen rendezett, a hazai nyilvántartást pedig az 1950-es években megsemmisítették. Az I. világháborúban több mint 3 millió katona vonult be a Magyar Királyság területéről, közülük több 600-650 ezren haltak meg, és 1,2 millióan kerültek hadifogságba. A határainkon túl zajló harcok és a trianoni döntés miatt a hősi halottak sírhantjai tőlünk messze domborulnak. Sokan ma sem tudják, hogy elődeik hol nyugszanak. A centenáriumhoz közeledve sokan érdeklődtek, vajon hol lehetnek egykori rokonaik. Augusztusban honlapunkon elérhetővé tesszük az adatbázis mintegy 400 ezer nevet és a hozzájuk tartozó adatokat tartalmazó listáját, így kutatható lesz a folyamatosan bővülő I. világháborús kimutatás.

Szabó Gergely

INFO: Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum: 1014 Budapest, Kapisztrán tér 2-4., tel.: 325-1600, e-mail: webmaster@mail.militaria.hu

A Hadtörténeti Intézet és Múzeum kéri, hogy az, akinek az I. világháborúval kapcsolatos bármilyen irata, plakátja, fotóanyaga vagy tárgyi emlékanyaga van, és azt felajánlja a HM HIM részére, vegye fel a kapcsolatot az intézet munkatársával: dr. Balla Tibor alezredes, telefon: 325-1600/44-058, e-mail: balla.tibor@mail.militaria.hu. 

Hidegkút hősei 

IV. Károly kezdeményezésére 1917 tavaszán az országgyűlés elfogadta a VIII. törvénycikket, amely szerint: „Mindazok, akik a most dúló háborúban a hadrakelt sereg kötelékében híven teljesítették kötelességeiket, a nemzet osztatlan, hálás elismerésére váltak érdemesekké. Őrizze meg a késő utókor hálás kegyelettel azok áldott emlékezetét, akik életükkel adóztak a veszélybenforgó haza védelmében. […] Minden község (város) anyagi erejének megfelelő, méltó emléken örökíti meg mindazoknak nevét, akik lakói közül […] a hazáért életüket áldozták fel.”

A törvénycikk tette lehetővé, hogy a kisebb települések, így Pesthidegkút is, közadakozásból tudjanak emlékművet állítani. A pénzgyűjtés azonban – az elhúzódó háború, majd a tanácskommün uralma miatt – csak a húszas években kezdődhetett el. A hidegkútiak önzetlen segítségének köszönhető, hogy már 1927-ben, a Műcsarnok őszi tárlatán kiállították a szobor gipszmintáját. A Pesti Hírlap tudósítója szerint Orbán Antal kompozíciója mellett „Gách István Pesthidegkuti hősi emlék-műve kér figyelmet hatásos két vitézével.”

Gách István budapesti szobrász részt vett a világháborúban, ahol orosz fogságba esett. Miután hazatért Taskentből, több magyar városnak készített hősi emlékművet, a Pesthidegkútra tervezett kétalakos szobor közös munkája Horvay Jánossal. A 67 hidegkúti hősi halott nevét a talapzat két oldalára vésték, az elején pedig a felkelő nap sugaraiban a történelmi Magyarország sziluettje volt látható, közepén egy négysoros verssel.

Az emlékművet 1931. november 8-án avatta fel József főherceg Klebelsberg Kuno kultuszminiszter és Reichardt András plébános jelenlétében. 1994-ben a hősi halottak sorát kiegészítették a 115 második világháborús hidegkúti áldozat nevével.

Verrasztó Gábor