A Budai „Vas És Ércöntő Intézet”

Hat hét elzárásra ítélték, és csak svájci állampolgárságának köszönhette, hogy ezt sem kellett leülnie.
Ganz Ábrahám egy svájci községben, Unter-Embrachban született 1814. november 6-án. Apja, Ulrich a falu kántortanítója volt, akinek két házasságból született 11 gyermekéről kellett gondoskodnia. A legidősebb fiút, Ábrahámot elsősorban a falusi lakatos és vasöntő műhelyben folyó munka érdekelte. Egy zürichi gyárba állt be inasnak, ahol másfél éves tanulóideje alatt megismerte az öntvények készítésének fortélyait. Amikor úgy gondolta, hogy elsajátított mindent, amit az üzemben lehetett, vándorútra indult.

Németország, Franciaország, Ausztria és Olaszország gyáraiban dolgozott, tapasztalatot és szakértelmet szerezve. 1841 augusztusában érkezett Pestre, a József Hengermalom Társulat gőzmalmának építésén lett szerelő. Rövidesen első öntőmesterré, majd az öntöde és a gépjavító műhely vezetőjévé nevezték ki. A malom tulajdonosa Ganznak az öntöde hasznából részesedést is fizetett, amiből ő telket vásárolt a Vízivárosban.

A budai tanács 1845. január 20-án árvereztette a tönkrement Fleischbauer vízimolnár Királyhegy utca 336. alatti házát. A kis telken álló épület mindössze egy szobából, konyhából, fészerből és istállóból állt. Ezt vette meg Ganz 4000 forintért, és itt rendezte be az üzemét. Négy nappal később a tanács engedélyezte „vasöntő intézete” felállítását.

Ganz a Pesti Hírlapban és a német nyelvű Vereinigte Ofner-Pesther Zeitungban tette közhírré üzemének megnyitását: „Vas és ércöntő intézet. Alulírott tisztelettel jelentem a t. cz. közönségnek, miszerint egy vas- és ércöntő intézetet állítottam fel Budán, a Királyhegy utcában, 336. szám alatt, az újonnan épült élelemtár közelében és foglalatoskodni fogok mindennemű gépalkatrészek készítésével, úgyszintén építészeti és dísztárgyakkal. Ennélfogva esedezem a t. cz. közönség számos megrendeléseiért, melynek elkészítését a legpontosabban véghez viendem. Buda, április 11-én, 1845. Ganz Á.”

Az öntödéről az első leírás a városi bizottság jegyzőkönyvében olvasható: ,,A falazott és vaspléhvel bevont két és fél méter magas kupolókemence fölött van az egész építményt betakaró széles és téglából boltozott füstfogó, mely egy három méter magas és másfél méter széles kéményben végződik. A kémény koronája 9 méter magasságban van és az épület teteje felett csaknem három méterrel emelkedik ki.”

Az öntöde a szabadságharc alatt tíz ágyút készített a honvédseregnek, ezért az osztrák hadbíróság Ganz Ábrahámot 1849 őszén felelősségre vonta. Hat hét elzárásra ítélték, és csak svájci állampolgárságának köszönhette, hogy ezt sem kellett leülnie. 1849. október 24-én megnősült, Heisz Lőrinc kékesmester, városbíró lányát, Jozefinát vette feleségül.

1852 nyarán Ganz az „Országos Gyár” cím elnyeréséért folyamodott. Ehhez igazolnia kellett, hogy vagyona meghaladja a 30 000 forintos összeget. A vizsgálatot a városi hatóság emberei végezték. Jelentésük szerint: „kérelmező több év lefolyása alatt a Vízivárosban öt házat vásárolt meg. […] és azokból nagy költséggel és új épületek emelésével nagyszerű üzemet létesített.” Vagyonát 65 ezer forintra értékelték.

1856-ban szabadalmi oltalmat kapott a kéregöntési eljárására, mely „minden öntöttvas tárgy egész felületét, avagy annak csak egy tetszőleges helyét acélkeménnyé teszi”. 1858 novemberében vett egy újabb házat, és új öntödét épített. Két év múlva ennek bővítésével elkészült a nagyöntöde, ami egyenrangú volt a legnagyobb külföldi üzemekkel. Ganz Ábrahámot 1863-ban Buda díszpolgárává választották.

A kiegyezés után a magyar gazdasági élet erős fejlődésnek indult, Ganz gyárába is tömegével érkeztek a megrendelések. 1867. november 23-án a százezredik kéregöntésű kerék gyártását ünnepelték, ennek alkalmából vacsorát adott alkalmazottainak és családtagjainak. Vagyonából sokat fordított szociális célokra, üzemében Magyarországon akkor még példa nélküli nyugdíj-, illetve betegpénztárt létesített.

Munkájának eredményét azonban Ganz nem tudta élvezni. Idegrendszerét a gyár vezetésével járó teendők felőrölték. Állandó fejfájás gyötörte, az orvosi kezelések eredménytelenek maradtak. Mivel családja több tagja elmebajban halt meg, valószínűnek tartotta, hogy neki is ez a betegsége. 1867. december 15-én feleségével Duna-parti háza díszes ebédlőjében ült, amikor váratlanul felállt, a betegen fekvő nevelt lánya szobájába ment, megsimogatta, majd a körfolyosóra rohant, és az első emeletről leugrott az udvarra.

Az élet fintora, hogy az ötvenhárom évesen meghalt Ganz Ábrahám Akadémia utcai bérházát, valamint a Kerepesi temetőben felépített sírkápolnáját is a vele egyidős Ybl Miklós tervezte. Ganz végrendeletében a házat és ingóságait feleségére, gyárát és más ingatlanait testvéreire hagyta, de öntőmestereinek, barátai gyermekeinek is jelentős összegeket szánt. Örököseit arra kérte, hogy az üzem tisztviselőit és munkásait – fizetésük garantálásával – hagyják meg állásaikban. A kéregöntési eljárás titkáról nem tett említést, azt magával vitte a sírba.

Az eredeti öntödében 1964-ig folyt a termelés. Ekkor a Bem József utcai gyárat leállították, és a kéregöntöde berendezéseit megőrizve előbb Öntödei Múzeummá alakították, majd ipari műemlékké nyilvánították. Az 1969-ben megnyílt múzeum fenntartója a diósgyőri Lenin Kohászati Művek volt, jelenleg a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum intézményeként működik. Verrasztó Gábor