Molnár Ferenc otthona - Frankel Leó út 20.

1911 májusában több napilap is hírül adta, hogy Molnár Ferenc (1878–1952) veronállal megmérgezte magát. Molnár ekkor 33 éves volt, és abban az időben már meglehetősen nagy népszerűségnek örvendett, A Pál utcai fiúk 1907-ben jelent meg, darabjait színházakban játszották.

Az ünnepelt író túladagolja az altatót
Május 12-én éjjel a Frankel Leó út (akkor Zsigmond utca) 20. szám alatt bérelt lakásában vett be a kelleténél több altatót és innen vitték a mentők a Pajor Szanatóriumba, ahol egy gyomormosás után túl volt az életveszélyen. Este 8-kor már olyan jól érezte magát, hogy cigarettára gyújtott. 
                           

Hogy véletlenül adagolta-e túl az „idegcsillapításra” is alkalmas szert, vagy ténylegesen öngyilkos akart lenni, a cikkírók sem tudták biztosan, hiszen az esetről csak annyi információjuk volt, amennyit a jelen lévő lakótársa és barátja, Szép Ernő és Csortos Gyula, valamint a szobalány, Szofál Mariska elmeséltek.

Állításuk szerint Molnár azokban a napokban szokatlanul lehangolt és ideges volt, előző este az Andrássy úti Palermo kávéházban húsz pohár chartreuse (a francia szerzetesek zöld színű likőrje) elfogyasztása után indult haza és bár nagyon rosszul volt, bérelt lakásába érve még utasította a szobalányt, hogy adja be neki a veronált.
Az „izgatott kétségbeesés” állítólag már azóta jellemezte, amióta szerelmi viszonyba került Varsányi Irénnel, több színdarabjának főszereplőjével. A Testőr című darab bemutatója után kitudódott a viszonyuk. A kétgyermekes, férjezett színésznő majdnem elvált a férjétől Molnár miatt, de végül mégis a családját választotta, és ez a döntés a depresszióra hajlamos írót rosszul érintette. 

Molnár Ferenc első feleségétől, Vészi Margittól tudjuk, hogy férje nem vetette meg az alkoholt és öngyilkosságot is több ízben megkísérelt, ez az alkalom tehát egy lehetett a sok közül. Talán annyiban volt más, hogy az újságok révén az egész város értesült róla. De sokáig nem maradt egyedül, pár hónappal később, még 1911 őszén meghódította az ünnepelt primadonnát, Fedák Sárit, akivel évekig botrányokkal és veszekedésekkel tarkított, igazi se veled, se nélküled kapcsolatot tartottak fenn úgy, hogy sosem költöztek össze, bár Fedák egy ideig a Bem téren lakott, pár percre az író lakásától. Molnár a különélés híve volt, azt vallotta, hogy a házastársaknak feltétlenül külön szobában kell lakni: „De még jobb: külön lakásban. És a legesleghelyesebb külön városban.”

A bérház tulajdonosai és az építész
Molnár Ferenc nem sokkal azután költözhetett ide, hogy a bérház a Zsigmond utca és a Tölgyfa utca közötti telken felépült, a tervtári dokumentumok szerint az első lakók 1910 októberében vették használatba lakásukat.

A szabálytalan alaprajzú, a Tölgyfa utcai oldalán sokkal szélesebb telket majdnem negyven évvel korábban vásárolta meg Schuhmayer Mátyás és neje. Az általunk ismert szecessziós stílusú bérház építtetői már Schuhmayer özvegye és gyermekei, Mátyás, Béla és József voltak. 1909-ben kaptak engedélyt az elődépület bontására és a helyén egy négyemeletes ház építésére. A két utcára néző, két belső udvarral és a legfelső szinten műtermekkel rendelkező épület terveit Löllbach Kálmán készítette.
Molnár Ferenccel egy időben Beck Ö. Fülöp szobrász is az épület lakója volt, és a huszadik század elején itt szerkesztették a Molnár írásait is publikáló Színházi Hét című hetilapot.

A Tölgyfa utcai tűzőrség
Az író az egyik első emeleti lakást bérelte, az erkélye pontosan a Tölgyfa utcai tűzoltólaktanyára nézett. A lakásról és az erkélyen történt eseményekről Hatvany Lajos Beszélő házak című kötete közölt érdekes részleteket. Eszerint a lakás tele volt antik bútorokkal, értékes fafaragásokkal és „velencei szerviszekkel”, de legfőképpen könyvekkel. Molnár „rendszertelenül, de ízléssel összeválogatott” könyvtára több ezer kötetre rúgott. Emellett itt állt a Margit-szigeti Kisszállóból magával hozott, kedvenc zöld színű kerti bútora, valójában egy egyszerű konyhaasztal, amihez hosszú ideig babonásan ragaszkodott, műveit is ezen írta. Jobban szerette, mint a szép mahagóni íróasztalt vagy az antik karosszéket.

Az erkélyről figyelemmel kísérte a tűzoltólaktanya hétköznapjait. Többnyire éjszaka írt, így gyakran zavarta meg a tűzőrség szirénájának éles hangja, ekkor kiment az erkélyre és első kézből értesült a tűzeset részleteiről. Szinte minden tűzoltóval jó barátságban volt, gyakran küldött át nekik bort és cigarettát. A tűzoltóság épülete 1898-tól állt a Tölgyfa utca 28. szám alatt és pontosan nyolcvan év múlva bontották le, amikor a Margit hidat felújították. A helyét ma a Tölgyfa Irodaház foglalja el. 

Felhévíztől New Yorkig
A munkái miatt nemcsak itthon, hanem külföldön is ismert és sikeres szerzővel az újságok gyakran készítettek interjút. Mozgalmas élete, szerelmi ügyei és habitusa szinte folyamatosan témával szolgáltak a pletykára éhes lapoknak. 1921-ben a Pesti Hírlap munkatársa járt a lakásban, őt „déli 2 órakor” az ágyában fogadta az író. Két szobája közül az egyik könyvtár- és dolgozóként, a másik hálóként funkcionált. Az ágya melletti széken öt hatalmas, francia nyelvű, rézmetszetekkel díszített kötet feküdt, ami saját bevallása szerint csak arra volt jó, hogy talapzatként szolgáljon a reggelihez. A mai viszonyok ismeretében furcsa azt olvasni, hogy Molnár a száz évvel ezelőtti várost nagyon lármásnak írta le, amely „sokunkat megtanított éjjel dolgozni”. Egy másik, a város közlekedési problémáiról szóló interjúban a Tölgyfa és a Zsigmond utcában közlekedő villamosjáratokra panaszkodott az automobilt is vezető színműíró, mert szerinte akkoriban a „nem megengedett helyen és oldalon közlekedő villanyos csinálja a legtöbb szabálytalanságot”. Ekkor azt is nyilatkozta, hogy addig nem lesz rend Budapesten, amíg kevés az autó, mert nincs mindenki rákényszerítve a fegyelemre.

   A Frankel Leó úti homlokzat 1961-ben és napjainkban

Nem tudni, hogy Molnár Ferencnek pontosan meddig volt köze a Frankel Leó úti házhoz, de feltehetően egészen 1939-es emigrálásáig. Először 1923-ban költözött külföldre, de egy jó darabig még biztosan fenntartotta a lakását, mert három évvel később, amikor az angol író, John Galsworthy által védnökölt Magyar Pen Club megalakult, az újságok megírták, hogy a Zsigmond utcai lakásban adott ebédet. Harmadik feleségével, a nála 25 évvel fiatalabb színésznővel, Darvas Lilivel a közelgő háború és a zsidótörvények miatt menekültek külföldre. Élete végén szállodában lakott, utoljára a New York-i Plaza Hotelben. Amikor Darvas Lili 1959-ben hazalátogatott New Yorkból, taxival járta végig budapesti élete régi színhelyeit és többek között ide is eljött, megállt a ház előtt, ahol közös életüket elkezdték volna, ha a történelem máshogy alakul.

Fonyódi Anita