Apró fenyves Buda szívében

A kertek díszfái, különösen egykor oly kedvelt feketefenyők vadultak ki az erdőbe. Mégis, Buda szívében, Pasarét és Törökvész határvidékén, már jó néhány évtizede nőnek fenyők. A Guyon Richárd utca Gábor Áron utcához közel eső végén generációkon át hirdette a tábla: ezüstfenyő eladó – néhány éve e szépen növekvő apró fenyves pedig már egy óvodát rejt.

Ha belesünk a kerítésen, az örökzöldek ágai közt egy igazi régi, földszintes nyaralóház tűnik a szemünkbe, a maga jellegzetes spalettás ablakaival, fagerendázatos homlokzatával. A II. kerület helyi védettségét élvező épület a régi térképeken már feltűnik, először az 1870-es évek elején. Akkor ezt a városrészt még „Termőoldal” névvel illették, nem véletlenül: a kedvező, déli fekvésű területen szőlőültetvény volt. Ház viszont alig, egy kilométeres körzetben csupán egy nagyobb, a mai Guyon közben. Igazán csak a filoxéravész után, a századforduló környékén kezdtek a szomszédos telkeken is építkezni, de a környék még a II. világháború előtt is inkább csak ritkásan beépített volt.

„Valódi ezüstfenyőt telepítsen! Megcímzett, bélyeggel ellátott boríték ellenében költségmentesen küldünk önnek egy pontos útmutatást a valódi ezüstfenyő termesztéséhez, valamint prospektust különböző dísznövényekhez” – Relssaus Rudolf apróhirdetése már ezt adta tudtul az olvasóknak 1977-ben. A régi, eklektikus lakóház kertjéből ugyanis a világháború után fenyő- és dísznövénykertészet lett. Ezüstfenyők, luc- és szerb fenyők, atlaszcédrusok és még ki tudja, hányféle örökzöld nevelkedett itt. Alapítója Füsti Molnár Béla volt, aki a korabeli szóhasználattal a „maszek” fenyőkertészetet létesítette. (Hogy a Relssaus Rudolf név kit rejt, ma már rejtély, neve csak 1977-ben tűnik fel, előtte és utána nem.) A neves sportéremkészítő ötvös fia a telek hátsó részén nevelte a csemetéket, a ház elé már a nagyobbacska fenyők kerültek. Füsti apróhirdetését a 70-es évek óta rendszeresen olvashatták decemberben a korabeli Népszava oldalain, ahol az is kiderült, hogy a legkönnyebb odajutni: „Ezüstfenyő karácsonyra! Ültethető is. Darabonként egyszáz forinttól. Fenyőkertészet, 1026 Guyon u. 3. (ötös autóbusszal Gábor Áron megállóig.)” A többi hónapban is mindig lehetett kapni ezüstfenyőgallyakat koszorúkészítéshez, és persze facsemetéket is.

A rendszerváltás után is tovább működött a kertészet, ahol például 1991-ben méterenként egységesen 100 forintért kínálták a gyökeres fenyőt – és ha a vevő úgy kívánta, azt az ünnepig a helyszínen meg is őrizték. (Az ár egyébként akkoriban kifejezetten jutányos volt, máshol ennek duplája vagy fajtától függően többszöröse lehetett!) „A kertészet már negyvenéves, és kialakult a törzsvevői köre” – írta róla a korabeli újság, hozzátéve, hisz válság már akkor is volt: „viszont az eladó szerint a vásárlók kevesebb pénze miatt idén kisebb lesz a forgalom”. De a vevők jöttek, hisz tudták, itt nem verik át őket, nem adják el a hipermangánba áztatott, fényesítővel lefújt lucot ezüstfenyőnek. 2002-ben még hétméteres fát is lehetett itt kapni, állítólag kiültethetőként is. Ki tudja, az évek hosszú sora alatt hány karácsonyfa került a környező házakba innen, illetve hány növendék ezüstfenyő terebélyesedett azóta nagy fává a budai kertekben?

Füsti Molnár Béla fenyőkertészetének helyén ma, a gyönyörű kis fenyves takarta belső kertben és házban gyerekek játszanak nap mint nap, 2010 óta itt működik a Török Sándor Waldorf Óvoda. V. Zs.