Kóborló Farkas, avagy egy indián Budán

Mielőtt elkezdődött az előadás, Kovács Márton alpolgármester köszöntötte a neves tudóst abból az alkalomból, hogy idén töltötte be kilencvenedik életévét.

Ezután következett Juhász Árpád, aki gyerekkorának világába kalauzolta a hallgatóságot: a Vadaskerti utcai elemiben kezdte az iskolát, és a Szilfa utcában működő 46-os cserkészcsapat tagja lett. „Ez egy életre szólóan meghatározó közeg volt számomra – mesélte.
– Sokat kirándultunk, majdnem minden hétvégén, a természethez való későbbi szoros viszonyomat a cserkészet alapozta meg. Megismertük az erdőt, a fafajokat, a kőzeteket, a csillagképeket és így tovább.”

A felhőtlen cserkészéletet a II. világháborús bombázások törték meg. 1945-ben került gimnáziumba, az akkori Érseki Katolikus Gimnáziumba (ma II. Rákóczi Ferenc Gimnázium). Nagy hatással volt rá egyik tanára, Honti Jenő, aki Nyitott szemmel a természetben címmel könyvet is írt.
„Felnyitotta a szemünket arra, hogy az élővilág túlnyomó része egészen apró élőlényekből áll. Ezek az ökoszisztémának viszont meghatározó részei: mintha egy toronyból kihúznánk egy téglát, úgy dőlhet össze az egész rendszer egy ilyen apró alkotóelem hiányától.
Később természetfilmesként én ezért nemcsak a nagy tájakat filmeztem, hanem próbáltam megközelíteni az élővilágnak ezeket a parányi csodáit is.”

Dr. Juhász Árpád, geológus, kerületünk díszpolgára

A lebilincselő előadás legkülönlegesebb része az volt, amikor Juhász Árpád indián emlékeiről mesélt. Borvendég Deszkáss Sándor ifjúsági regényei tizenévesként nagy hatással voltak rá, és ezért a cserkészet megszűnte után alapítottak egy huron indiántörzset, ahol ő a Kóborló Farkas nevet kapta – ehhez a névhez pedig egész életében igyekezett hű maradni.
Nem volt veszélytelen dolog az 1950-es években az indiánosdi, hiszen mindenki ellenségnek számított, aki nem a hivatalos ifjúsági mozgalomban vett részt. Az ő vezetőjüket is szervezkedés miatt letartóztatták, Recskre internálták, majd Várpalotán raboskodott.
Csak 1956-ban szabadult, amikor aztán Németországba disszidált. Juhász Árpád szeretné egy kötetben is összefoglalni a hazai indiánmozgalom e kevésbé ismert fejezetét, amelyben sok budai helyszín is szerepelni fog.

Bár az előadás több mint egy órán át tartott, a hallgatóság még nagyon sokáig hallgatta volna a színes, lebilincselő történeteket, 90 év és számos utazás kivételes tapasztalatát. Juhász Árpádtól nagyon sokat tanulhatunk arról, milyen – vagy milyen lehetne – a viszony ember és természet között.             

Viczián Zsófia