Hidegkúton élt az első orvosnő

Programajánló a Pesti Napló 1909. március 24-i számából: „A Nőtisztviselők Országos Egyesületében este félkilenc órakor dr. Steinberger Sarolta tart előadást »A bőr ápolásáról« Az előadás után zeneszám, majd tea következik.”

A korszak hírei között még számos hasonlót találunk: dr. Steinberger Sarolta előadása a Magyarországi Munkásnők Egyesületében „A munkásnők egészségtanáról”, a Feministák Egyesületében „A női szervezet kifejlődéséről és higiéniájáról”, másutt az irodahelyiségek higiéniájáról vagy a „A serdülő leánykor egészségtanáról” ad elő. Az 1918-as Érdekes Újság már nagynevű orvosnőként említi az akkor 43 éves nőgyógyász szakorvost. Míg azonban idáig eljutott, az valóságos akadálypálya volt, ám elkötelezettsége, hivatástudata nem ismert lehetetlent.

Egy nyolcgyerekes, tiszaújlaki (ma Ukrajna, Kárpátalja) földbirtokos család hetedik gyermekeként született 1875-ben. Egy időskori interjújában elmeséli, hogy akkoriban gyógyító erőt tulajdonítottak a hetedik gyerek kezének, s őt sűrűn szólították betegekhez egy gyógyérintésre, akik aztán „hol meggyógyultak, hol nem”.

Zürichben kezdte meg orvosi tanulmányait, de egy év elteltével 1896-ban – miután egy királyi leirat Magyarországon is lehetővé tett bizonyos egyetemi képzéseket nők számára is – a budapesti egyetemre iratkozott át. Mint évfolyama egyetlen medikája, nem ülhetett egy padba a férfi hallgatókkal, a tanár mellett kapott egy széket, a katedrán hallgatta az előadásokat.

1900. november 3-án avatták orvosdoktorrá. A Pesti Hírlap másnapi száma így számolt be az ünnepélyes eseményről: „…nagy és előkelő közönség gyűlt egybe, hogy tanúja legyen az érdekes aktusnak. Miután a kisasszony az orvosi esküt letette, Bókay Árpád orvoskari dékán lendületes beszédet intézett hozzá, ecsetelvén a hivatás magasztosságát, amelynek a mai napon papnőjévé szegődött. A szokásos formalitások végeztével a közönség lelkesen megéljenezte a tudós kisasszonyt, aki első nő az országban, ki orvosi tanulmányait magyar egyetemen végezte. A kisasszony már a napokban hosszabb külföldi útra indul, hol különösen a nőgyógyászatot fogja tanulmányozni.”

Azután – nagyjából egy évre rá – a „tudós kisasszony” egyetemi gyakornoki kinevezést kap a II. Számú Szülő- és Nőbeteg Klinikára, ahol a tíz gyakornok között – természetesen – ő az egyetlen nő. És „természetesen” jó ideig még jóval kritikusabban fogadják diagnózisait, mint a férfi kollégákéit. Ám két évvel később már mint „az első nő fürdőorvost” is ünneplik, a Pécsi Napló megdicséri Visk fürdőhely igazgatóságát, mondván: „Micsoda haladó szellemű, geniális ötlet ez! Nő fürdőhelyen: nőorvos.”

Kép az 1964-es Lányok Évkönyvéből

Ám hiába a külföldi tanulmányút és a már hároméves gyakorlat! 1904. január 4-én – epés megjegyzések kíséretében – arról ad hírt a Független Magyarország, hogy a Budapesti Orvosi Casino nem vette fel tagjai sorába dr. Steinberger Saroltát. „A nők kizárásáról semmiféle paragrafus nincsen az alapszabályokban. Világos tehát, hogy egyszerű rosszakarattal állunk szemben” – teszi helyre a lap hasábjain a doktor urakat Tutsekné Bexheft Lilly úrasszony, a Magyar Nők Közművelődési Egyesületének titkára.

A felvétel végül közgyűlési határozattal megtörtént, s ennek az incidensnek is köze lehetett ahhoz, hogy Steinberger doktornő a nők jogainak és művelődésének elkötelezett aktivistája lett. Már 1903-ban a Nők Közművelődési Egyesületének egyik alapító tagja. A Feministák 1907 márciusi közgyűlésén választmányi tag lett, s ez alkalommal a szervezet követeli a nők egyetemre jutását korlátozó rendeletek eltörlését, az „összes fakultások megnyitását a férfiakkal teljesen egyenlő feltételekkel”. 1913 februárjában közli a Pesti Hírlap, hogy a magyar orvosnők – a hat aláíró között Steinberger Sarolta – gróf Khuen-Héderváry Károlyhoz, a munkapárti választójogi bizottság elnökéhez fordulnak a nők választójoga érdekében. Ezt írják: „A legfelelősségteljesebb foglalkozással élünk. (…) Emberi mivoltunk és munkánk lebecsülésének tekintenénk, ha a képviselőház a férfiak minden rétegének jogairól gondoskodnék, a mi választójogunkat nem biztosítaná. Kérjük a nők választójogát a módosítások során javaslatba felvenni”. Ugyanebben az évben a budapesti Nemzetközi Választójogi Világkongresszus előkészítő bizottságának tagjai között látjuk a nevét, s tagja a hivatalos magyar delegációnak.

A Bethlen Gábor utca 25. alatti ház

Már mint szakorvos, a Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár rendelőintézetében fogadja a nőbetegeket, akik nagyra értékelték, hogy egy nőtársukkal beszélhetnek intim panaszaikról is. Dr. Steinberger Sarolta az 1927-től 1950-ig működő egyik nagy egészségbiztosító intézetnek (OTI Országos Társadalombiztosító Intézet) szülész-nőgyógyász főorvosaként ment nyugdíjba, de a II. világháború után még reaktiválta magát, hogy segítse az újraindulást.

A háború, mint oly sokak életében, az övében is nagy töréssel járt. Belvárosi lakását telitalálat érte, s ő kiköltözött pesthidegkúti nyaralójába. 1962-ben – miután megkapta gyémántdiplomáját – szomorú írás jelent meg a Magyar Nemzetben Kovács Judit tollából, ebből idézzük a doktornő szavait:

„Csak ez a nyaraló maradt meg Pesthidegkúton. El kellett adnom, de nem költöztem ki, itt maradtam lakónak. Az idő pedig elvitte barátaimat és örömeimet. Csak a kert maradt meg. A világ minden tájáról gyűjtöttem a virágmagvakat és hagymákat. Ez volt a szenvedélyem. Az új tulajdonos kipusztította a kertemet, és most ki akarja vágni a fügefámat. Pedig nincs útban, idesimul a ház falához.”

A fügefa – az akkori kerületi vezetés közbenjárására – megmaradt, de Steinberger doktornő már nem élvezhette soká, ahogy beinteget az ablakán. 1966-ban hunyt el, kilencvenéves korában. Az utolsó írás róla, amit találtam, halála tízéves évfordulóján kelt. Háza – nyaralója – azonban ma is áll, a Bethlen Gábor utca 25. alatt, mely környék valamikor Hidegkút része volt.

Az első, hazai egyetemen végzett orvosdoktor nő megérdemelne kerületünkben egy utcanevet, emléktáblát.     

Balázs István