Dohnányi Ernő családi levelei

Dohnányi Ernő nemzedékének egyik legnevesebb előadóművésze, megbecsült komponistája volt. A két világháború közötti magyar zenei élet szinte minden fontos területén meghatározó szerepet töltött be, élete végéig tartó zongorapedagógusi munkássága nyomán számos tanítványa vált a nemzetközi koncertélet keresett szereplőjévé.
Az Országos Széchényi Könyvtár, a Gondolat Kiadó és a Zenetudományi Intézet közös gondozásában megjelent összeállítás közel háromszáz családi levelet tartalmaz. A levelek a művész szüleinek, illetve húgának, Dohnányi Máriának íródtak, és az életút két nagy korszakát mutatják be: a gyermekkortól az 1915 novemberéig tartó éveket, valamint az 1944 őszétől kezdődő emigráció küzdelmes másfél évtizedét. A szülőknek szóló írásokból Dohnányi zeneakadémiai tanulmányairól, kompozícióiról, későbbi hangversenyeiről és műveinek fogadtatásáról tájékozódhatunk. Testvérének küldött levelei, amelyekben a gyermek- és ifjúkor mindennapjairól, később az időskor gondjairól számol be, bepillantást engednek a testvérpár évtizedeken át tartó szoros, bensőséges kapcsolatába. Megtudhatjuk egyebek mellett, hogy miből felvételizett Dohnányi, miért kövérek az argentin nők, vagy hogy melyik amerikai egyetemen verekedtek össze a hallgatók, hogy bejussanak a Mester zongorakurzusára.
Kelemen Éva sok éve foglalkozik a Dohnányi-hagyatékkal.
– Amikor az 1970-es évek közepén kezembe került Vázsonyi Bálint életrajzi kötete, meglepett az a szertágazó művészi tevékenység, amelyet Dohnányi Ernő közel hét évtizeden át töretlen energiával folytatott, bárhová is vetette a sors, és bármilyen nehéz élethelyzetekbe került – vallja a zenetörténész. – A munka során egyre inkább meggyőződésemmé vált: nagyon fontos, hogy Dohnányi, aki nemzedékének egyik legsokoldalúbb előadóművésze, megbecsült komponistája és a két világháború közötti magyar zenei élet egyik meghatározó szereplője volt, ne csak műveiben, hanem szavaiban is megszólalhasson.

Dohnányi Ernő 1877. július 17-én született Pozsonyban. Már gyermekkorában megmutatkozott rendkívüli tehetsége és a zene iránti elkötelezettsége: első művét hétévesen írta. Sokkal később − már mint ismert és népszerű zeneszerző − a II. kerületben, a Széher úton lakott. 1944-ben elhagyta Magyarországot, Ausztriába, Angliába, Argentínába, majd onnan Floridába utazott. A Floridai Állami Egyetem Zeneszerző Tanszékének professzora lett; egészen idős koráig koncertezett, és számtalan mesterkurzust is vezetett. 1960-ban New Yorkba utazott egy lemezfelvételre, ahol a munkálatok közben meghűlt, és nem sokkal később elhunyt. 83 éves volt.
1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal tüntették ki. 2002-ben hozták létre Budapesten a Dohnányi Ernő Archívumot, amelyet az MTA Zenetudományi Intézetében helyeztek el.