|
Helytörténet
Goodby, Mr. Bressey!2012. július 18.
Mr. Bressey a Pentelei Molnár utcában lakott. Valamikor a háború előtt látogatott hazánkba, egy angliai futballcsapat tagjaként, majd itt ragadt, alkalmasint házasulása miatt. Rózsadombi emlékek. ![]() Felesége telt, középtermetű asszony volt, aki tökéletes magyar kiejtéssel beszélte az angolt. Az ostrom után Bressey Rózsadomb-szerte divatba jött: felnőttek, de főleg gyerekek jártak hozzá angolt tanulni. Ő magát „tanár bácsi” névvel illette. Ha jól emlékszem, tíz forintot kért egy óráért. Volt egy nyelvkönyve – egy példányban –, ezt vállalkozó szellemű szülők sokszorosították, írógépen. Én 1946-tól jártam hozzá.
Érdekes: a könyv versikéire, olvasmányaira alig emlékszem, arra viszont igen, amit kertészkedés közben mondott. (Locsolni: to water, ugye, milyen egyszerű?) Goodby – üdvözölte őt egyszer Sanyi barátom, amikor a csengetésre kijött kaput nyitni. Bye-bye, válaszolt a tanár bácsi, majd kipenderítette a fiút, és visszazárta a kaput. Mr. Bresseynek sok „szabadalma” volt: a slagot valami bilinccsel rögzítette, az alagsori kazán szabályozójára egy lécmutatót rögzített. Ezekre gyakran utalt: „tanárbácsi’s fine patent”. Néhány év múlva – az előbb említett Sanyi barátommal, aki ma fotográfus Zürichben – elkezdtünk rádiót építeni. Mr. Bressey Angliából hozatott nekem egy könyvet: The Wonder of Television. Ezt követően engem ebből tanított. Az ötvenes évek elején fogyni kezdtek a tanítványai. Nem emlegette ugyan, de a „szocializmus építése” egyre kevésbé tetszhetett neki. Hazatelepült Angliába. A televízióról szóló népszerű könyvet reám hagyta. Jól tanított vajon a „tanár bácsi”? Volt diákjainak mind az angolban való előrehaladásról, mind a tanár bácsiról való véleménye eltérő volt. Magam csak egyet mondhatok: az érettségi évében végtelenül untam az alkotmánytant, ezért angolul jegyzeteltem. Goodby, Mr. Bressey. Ha jól számolom, ebben az évben lenne a 110 éves születésnapja. DR. MAKRA ZSIGMOND
|
|