Hirdessen a Budai Polgár Online-on!
Helytörténet
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

Báron doktor végrendelete

2014. február 6.

Báron Sándor 1939. február 10-én Bimbó úti villájából átautózott az Andrássy útra, és végrendeletét letétbe helyezte Holltscher Szigfrid királyi közjegyzőnél. A lepecsételt okirat a Fővárosi Levéltárba került, ahol 2013. december 11-én engedélyezték a felbontását.

Az elfelejtett testamentum megírásához azonban hosszú út vezetett. Báron Jónás (1845–1911), a pesti Zsidó Kórház sebésze, majd főorvosa az előző századforduló orvostársadalmának egyik leghíresebb és legérdekesebb alakja volt. Szegény gyöngyösi zsidó családból származott, apja az ottani hitközség titkára volt. Egész életét arra áldozta, hogy a fia tanult ember legyen. Báron Jónás neves orvos lett, aki új generációt nevelt a magyar sebészetben. A sebészi kór- és gyógytan alapvonalai című munkája az első összefoglaló sebészeti tankönyv volt hazánkban. Báron főorvos az ország legműveltebb orvosai közé tartozott, szabadidejében matematikával foglalkozott, és az ókori klasszikusokat eredetiben olvasta. Egyedi humorából fakadó anekdotái és az orvosi praxissal összefüggő élcei sokáig éltek a köztudatban. 66 éves korában, váratlanul érte a halál, felesége és négy gyermeke gyászolta.
Legidősebb fia, Báron Sándor már Budapesten született 1886-ban, és 1910-ben avatták orvossá. Leginkább az ortopédia érdekelte, ebből szerezte szakképesítését is, 1918-ban pedig az ortopéd sebészet magántanárává habilitálták. Az elkövetkező tíz esztendőben a Szabolcs utcai Bródy Adél Gyermekkórházban dolgozott mint főorvos, és az Országos Gyermekvédő Ligában teljesített szolgálatot. Mindemellett a Therápia című lap szerkesztője volt, és külföldi szaklapokban is publikált. 1928-ban kinevezték a Chevra Kadisha Szeretetkórház (ma Amerikai úti Idegsebészet), és a budai Izraelita Hitközség Maros utcai ambulatóriumának sebész főorvosává. Báron Sándor ekkor Budára költözött, megvette Bleier Ignáctól az 1927-ben kibővített Bimbó út 77. alatti házat, melyet Turcsány Pál 1901-ben eredetileg hatszobás, földszintes nyaralónak épített.

Báron nem sokat változtatott az épületen, csupán egy garázst toldatott hozzá. Az első zsidótörvény kihirdetése után azonban már nem érezte magát otthon a tágas villában. Saját kezűleg írt, biztosítéknak szánt végrendeletét 1939. február 10-én tette le Dr. Holltscher Szigfrid közjegyzőnél: „Arra az esetre, ha feleségemet, Goldberg Máriát megelőzően halnék el, akként rendelkezem, hogy minden néven nevezendő, bármily eredetű és bárhol létező összes vagyonomat, mint általános és kizárólagos örökösöm, feleségem, született Goldberg Mária Anna örökölje.”
Utóörökösül egyetlen fiúkat jelölte meg: „Arra az esetre, ha feleségem elhalálozásom után újból férjhez menne, az általa tőlem öröklendő vagyon felerészére örökösül gyermekünket, Báron Tamást nevezem, ez esetben tehát feleségem a tőlem örökölt vagyon felerészét gyermekünknek örökségképpen már akkor köteles kiadni és a gyermekünket a fentiek szerint megillető utóöröklés csak a vagyon másik felerészére terjed ki.”
Dr. Báron Sándor néhány nap múlva családjával Amerikába utazott, ahol szintén ortopéd orvosként praktizált. Az ostrom idején Bimbó úti házukat találat érte, Leó testvére, a Dunai Építkezési Iroda mérnöke meghalt. Mária húga (dr. Székely Józsefné), valamint öccse, az ugyancsak orvos Gyula a háború után követték Báron Sándort, aki 1961-ben hunyt el Oaklandben. Felesége, illetve fia további sorsa ismeretlen.
Verrasztó Gábor

(Fotó: Fortepan)

II_kerulet_muvesszemmel_2024_kicsi.jpg