Szent Borbála védelme alatt

Szent Borbála napja ünnepnap volt a régi időkben. Évszázadokog ilyenkor volt a bányásznap.
Sok hagyományos magyar város fejlődésében jelentős tényező volt a bányászat, akár Felvidékre, akár Erdélyre, vagy az újabb korokban mondjuk Pécsre vagy Komlóra gondolunk. Elsőre azt gondolhatnánk, hogy Buda is ilyen, hisz a hegyek közt húzódik. De az igazság az, hogy a város létrejöttében és virágzásában sosem ez volt a jelentős tényező (inkább a szőlő és a központi elhelyezkedés). Itt a bányászatnak elsősorban az építőanyag-bányászatban jutott szerep, sajnos se ezüst, se arany, se más efféle kincs nincsen a budai hegyekben. Mészkő viszont igen, ez remek alapanyag volt a mészégetéshez, építkezéshez is. A Szépvölgyi út mentén sorakozó egykori kőbányák vagy éppen a fazekas-hegyi kőfejtő megmaradt nyomai ma is jelzik, milyen jelentős iparága volt ez kerületünknek is.

A másik fontos építőanyagnak, a jó minőségű agyagnak is bővében volt Buda. Nemcsak Óbudán vagy Újlakon voltak híres téglaégetők, hanem a mai Széll Kálmán tér, a Mechwart liget és a Vasas sporttelep területén, illetve elszórtan többfelé Lipótmezőn, Hűvösvölgyben is. A budai hegyekben sétálva gyakran bukkanhatunk kisebb agyag- vagy kőbányák nyomaira ma is.

Egyszóval, a bányászmúlt, ha nem is olyan jelentős mértékben, de azért jelen van Budán. És van néhány bányászathoz kapcsolódó emlékünk is. Ezek annak köszönhetik létüket, hogy azok, akik ezen iparágból gazdagodtak meg, fővárosi bérházba fektették vagyonukat. Róth Flóris is ilyen volt, akit a salgótarjáni bányászat (és egyúttal a város) felvirágoztatójaként ismertek a két világháború közt. 1940-ben nyugdíjba vonult, és tőkéjét az akkoriban kiépülő Pasarét egyik telkén felhúzott bérvillába fektette.

A ház Volkmann utcai homlokzata

A ház, ahogy ma is mutatja rajta a felirat, Nagel Jenő építész tervei alapján épült fel, stílusában igazodva a környék Bauhaus villáihoz. Félkörívben záródó erkélyei, a bejárat, a térformálás egésze, a földszint ablakainak rácsozata ma is hordozza e stílus jellegzetes jegyeit.

 
A kerítés is eredeti még a ház körül

Jellegzetes homlokzati elemek a körívben végződő hosszú erkélyek és az eredeti világító házszámtábla az 1930-as évekből

A Pesti Hírlap apróhirdetései közt 1940 februárjában jelent meg, hogy a „Pasaréti út 74. épülő luxus bérvillában 2-3 szoba hallos, erkélyes úri lakások, kp. fűtéssel, meleg vízzel, garázzsal májusra kiadók”. A modern bérvilla minden tekintetben megfelelt a kor kívánalmainak: itt, ahogy az 1940-es távbeszélő névsorból kiderül, még telefonja is lett a beköltözőknek; és néhány garázs is tartozott a házhoz. Nagyrészt műszaki értelmiségiek költöztek be első bérlőként, köztük egy bányamérnök is.

Szent Borbála szobra a Pasaréti úti házon, lábánál a bányászjelkép és bányászköszönés
(utóbbi az első képünknél látható)

 

A ház homlokzatára pedig, ki más, mint Szent Borbála került – ez volt az a korszak, amikor egy homlokzathoz még hozzátartozott a szobor is. A környék Bauhaus épületein itt is, ott is láthatunk ma is madonnákat, olykor szenteket vagy más díszítőszobrokat.

Szent Borbála szobra nem véletlenül díszíti e házat. Középkor óta meglévő kultusza a bányászok körében erős volt: ő óvta a hirtelen robbanástól és az egyéb tűzzel kapcsolatos balesetektől a munkásokat. A szent napja, de­cem­ber 4. ezért is lett a bányászok legfontosabb ünnepe.
A pasaréti bérvilla homlokzatán gyönyörűen megformált, légies alakként tűnik fel ez a Felvidéken is rendkívül népszerű szent. Lábainál talán egy tárna bejáratát látjuk, ott az ismerős bányászköszöntés is: Jó szerencsét! Róth úr ennyit idecsempészett hát Budára a salgótarjáni bányászvilágból.

A Pasaréti úttól nem messze, a Városmajor utca elején is álldogál egy nagy csákányos bányász a 84/b bejárata felett. Ez már az 1950-es évek robusztus alakja: a közterkep.hu adatai szerint az épület a Budapesti Ásványőrlő Vállalat lakóháza volt, ezért került rá Berczeller Rudolf Rezső szobrászművész alkotása. Bányászszobor díszítette ugyanezen forrás szerint egy ma már nem látható Fürj utcai Bauhaus villa homlokzatát is, és ilyen témájú díszkút áll a Pozsonyi úton is a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. Alkalmazottainak Nyugdíjintézete számára épült bérház udvarán is (a 44-46-os szám alatt).

Végezetül fontos megemlíteni, hogy évtizedekig kerületünkben, a Széll Kálmán téri (az elmúlt években felújított) irodaházban működött a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet, amely 1979-ben a Bányászati Kutatóintézet és a Bányászati Tervező Intézet (ismertebb nevén a BÁNYATERV) összevonásával jött létre. Az intézet a magyar szilárdásvány-bányászati tudományos kutatás, fejlesztés és tervezés bázisintézménye volt. Generálkivitelezőként az intézet elsősorban a hazai szénbányászat fejlesztéséhez biztosította a terveket.

Viczián Zsófia