Rózától Bálintig

Neurath Tódor azonban megvette a frissen felparcellázott Pasarét dűlő harmadik telkét, hogy ott elsőként építsen családi házat. A terveket Kovács Frigyes készítette, az építési engedélyt Rózsavölgyi Gyula, a főváros alpolgármestere adta ki 1898. május 17-én. A néhány hónap alatt felépült villa magasföldszinti főbejáratán egy zárt verandára lehettet belépni, szemben az ebédlő, balra a nappali várta az érkezőt, mögötte a konyha és a cselédszoba húzódott meg. Jobb oldalra került a háló és a fürdőszoba, és egy másik üvegezett veranda. A hálóból, illetve az előszobából nyílt a 33 négyzetméteres gyerekszoba. A szuterénszintet a hátsó kertből és a belső lépcsőn tudták megközelíteni, mindkét lejárat a viszonylag tágas előtérbe vezetett. Lenn voltak a házmester helyiségei (konyha, kamra, lakószoba), a mosókonyha, a pincehelyiségek, és a 64 négyzetméteres, családi házaknál szokatlan „Játék-terem”, melyhez még a lépcső alatti négyablakos tér is hozzácsatlakozott. A tulajdonos felesége nevét íratta a tetőablakos homlokzatra: „Róza-villa”. 

Neurath Tódor ezután évekig nem szerepelt a cégnyilvántartásban, csak Neurath Dávid Ármin. 1905-ben viszont módosult a bejegyzés: „Neurath Dávid Ármin, másképp Tódor posztóker. Gondnok-czégvezető Neurath Tivadarné, szül. Erber Róza, VI. Király-utcza 4.” Neurath Dávid Ármin Tódor (Tivadar) a következő évben meghalt, négy kiskorú gyermek (Jolán, Lili, Ignác és Mária) maradt utána. Özvegye 1908-ban hozzáment egy másik textilkereskedőhöz, dr. Angyal Ödönhöz, akivel együtt jegyezték a céget. Székhelyük átkerült a nyolcadik kerületi Wesselényi utcába, az első világháború után megalapították a Neurath Ignác, Porges és Társa Részvénytársaságot, melynek az elnöke dr. Angyal Ödön lett. 

Az Angyal házaspár 1923-ban eladta a Házmán utca 5. szám alatti historizáló stílusú Róza-villát, és elköltöztek Budapestről. Az új tulajdonos Illés Lajos és felesége, Ábel Erzsébet lett. Lányaik közül Veronikát Holics Ferenc, Erzsébetet Lacza Lajos vezette oltár elé. Illés Lajosné 1955-ben sodronyfonat és fémnyomó üzemet rendezett be a pincében. Kezdetben „mindössze” egy több mázsás gépre és háromfázisos, egy lóerős elektromotorra volt szüksége. A polgári környezet hangulata mellett a munka komoly kisipari tevékenységgé nőtte ki magát. Szüleik halála után a lányok örökölték a házat, amit két lakásra osztottak. Lacza Lajos fia, Bálint pedig az ezredfordulón kávézót nyitott az egykori játékterem és a házfelügyelő szobája helyén, a villa utcafrontján lépcsőt „vágott” az alagsorba: „Egy kávézónak szenvedélynek kell lennie. A megnyugvást kereső embereknek olyan idilli hely kell, ahol ki tudnak lépni a rohanó hétköznapok feszültségéből” – vallja Bálint. Néha grilleznek vagy bográcsoznak a hátsó kertben, máskor szendvicseket csinálnak, de ha a vendég süteményt szeretne enni, a kávézó akkor is nyitott mindenre. Lacza Bálint hitvallása: „Becsület és lazaság.” A kerthelyiség kovácsoltvas berendezését gyöngyösi barátjával saját kezűleg készítették. Itt mindenhol a tulajdonos személyisége tükröződik. „Minden kék, mert ez a szecesszió színe. És készült valami pirosból is középen, mert az a szereteté.”

Verrasztó Gábor