Valaha csak egy ösvény volt

Amikor idejöttünk lakni, a nagy környékünkön alig volt még ház, pontosabban már állt az utca tetején a 26-os számú, amely akkoriban nyári turistavendéglő volt, később pedig Zsembery István ügyész villája lett. Az „utca” is inkább csak egy kitaposott ösvény volt, ahol nagyritkán egy-egy lovaskocsi is feljött. Az akkor még számozatlan házakat csak helyrajzi szám jelölte. A gyalogosok által használt út mellett a kipusztult szőlők helyén rétek voltak, így a páros oldalon a mai Vend utca 16-tól a 24-ig összefüggő nagy réten jól lehetett a környék gyerekeinek játszani, télen szánkázni. A szánkaút, melyet ilyenkor figyelmeztető táblákkal is elláttak, később a mai utca területére tevődött át. Kitűnő hely volt ez a ródlipálya, a Vend utca tetejéről lehetett lesiklani szerencsés esetben a Pusztaszeri út kereszteződésén át néha még az alsó szakasz közepéig is.

A lovaskocsik ezen a meredeken jöttek fel a Ferenchegyi út irányába. Mi a 30-as években még koksszal fűtöttünk, az óbudai gázgyárból kellett hozatni az évente szükséges negyven mázsa tüzelőanyagot. Ezt a mennyiséget a lovaskocsi nem tudta felhúzni a Pusztaszeri út és a Vend utca meredekén, ezért külön előfogatról kellett gondoskodni. Nemcsak felfelé menet okozott nehézséget feljutni a domb tetejére, de a kocsi felgyorsulása miatt nem volt könnyű a visszaút sem. Lefelé megkötötték a kocsi kerekét, vagy a kerék küllői közé hosszú botszerű erős fát tettek, és annak végét tartva futott mellette a ló hajtója. A lejtő végén megoldotta a kötést, illetve kihúzta a küllők közül a fát, mire a kocsi felgyorsult. Talán érdekes megjegyezni, hogy ebből az egyszerű műveletből származik nyelvünkben az a szólás, hogy „kereket old”.

A mai kocsiút, az úttest lassan alakult ki. Az első autó — amely akkoriban igen kis sebességgel haladhatott az útnak még nem nevezhető kiszélesedő sávon — talán Balázs Imre gázgyári igazgatóé volt a Muraközi utcában. A Pusztaszeri út mélyedésének feltöltése után elkészült a Vend utca felső szakasza is. Ezt eleinte csak összezúzott apró kövekkel szórták fel, amelyet időnként sűrű kátrányos olajjal portalanítottak. Az úttest aszfaltozására és a járda melletti folyóka elkészítésére csak a háború után került sor. A járda akkoriban (sőt mostanáig) salakos út volt, amelynek földjét nagyobb esőzések, felhőszakadások után vödrökkel kellett visszahoznunk a Pusztaszeri úti sarokról. Az eső kivájta mély árkokat először kövekkel tömörítettük, majd földet, salakot tettünk rá. Ezt a munkát egy újabb felhőszakadás után megint csak el kellett végezni.

A régi utcaképre való visszaemlékezésem ötletét az adta, hogy az önkormányzat utcánknak ezt a szakaszát most újjáépítette. Az úttestet újból aszfaltozták, kétoldalt a bazaltkövek helyébe cementköveket tettek a víz lefolyásához, a jobboldali járdát az eddigi földút helyett aszfalttal borították.

Székely Imre