A Radetzky laktanya

A kincstári sütöde nagy gabonaraktárától eltekintve akkor még földszintes házak határozták meg a környék arculatát. Az 1897-ben átadott laktanya a Pállfy tér 3. szám alatt épült fel eklektikus stílusban, a korabeli „monarchikus katonai építészet” egyik szép mintájaként. Háromemeletes főhomlokzata a Dunára néz, kétemeletes déli szárnya hosszan benyúlik a Bem József utcába, melyet nyugatról az 1840-es évekből fennmaradt klasszicista magtár zár le. Az északi, szintén kétemeletes homlokzat a Fekete Sas utcából húszablaknyi hosszt foglal el, majd egy rövid nyugati szakasszal kapcsolódik a régi gabonatárolóhoz. Az épület belső, udvari része puritán, gyakorlatias kialakítású: a falakon nincsenek szemöldökpárkányok és más díszítőelemek sem.
A laktanyát Joseph Wenzel Radetzky von Radetz cseh grófról, osztrák császári és királyi feldmarsallról nevezték el, aki a XIX. század egyik meghatározó katonai vezetője volt. Hetvenkét év szolgálat után vonult nyugalomba, 46 érdemrend birtokában. Életének utolsó éveit Milánóban, a császártól kapott Villa Realéban töltötte. Az 1858-ban, 92 éves korában elhunyt tábornagy nevét idősebb Johann Strauss a máig népszerű Radetzky-indulóval tette halhatatlanná.

A Pállfy téri kaszárnya legénységi szobáiba (Mannschaftszimmer) a Magyar királyi Bornemissza Gergely I. honvéd utászzászlóalj katonái költöztek be. Itt szolgált Zinn Rudolf zinnebergi báró, hadnagy, Röder Adolf hadnagy, Röhrig Károly főhadnagy, Blaschky Lajos törzsvezető, Babics László őrmester, Deák Imre bognársegéd, népfelkelő katona és Dravecz Ferenc földműves, honvéd pedig a laktanyában írta meg végrendeletét.
A Tanácsköztársaság alatt a laktanyát átnevezték Petőfire, de a Horthy-rendszerben visszakapta eredeti nevét.
A Radetzky laktanya 1944 őszén nyilaskeresztes központ, a Halálfejes légió székhelye lett, a világháború után a teret Bem József térre keresztelték, az épületet az ÁVH, majd a munkásőrség használta. 1956-ban gyakorlatilag innen indult a forradalom, a rendszerváltozást követően pedig az első szabad választásokon nyertes kormánypárt, az MDF székháza lett a Radetzky. A második (elvesztett) választás után a párt kiköltözött a Bem térről, a házat egy magáncég vette birtokba.
A tulajdonos 2000-ben felújította, és részben átépítette a Fekete Sas utcai szárnyat, majd 2009-ben elhatározta az épület lebontását, hogy helyén Turányi Gábor és Turányi Bence tervei alapján egy hatalmas acél-üveg irodaház épüljön, amelyben divatos „műemlékvédelemként” megmaradt volna a laktanya eredeti díszletfala. A heves tiltakozások hatására a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal az épület egyedi műemléki védetté nyilvánítását kezdeményezte, melyet meg is kapott, így nem bontható le. A gróf Radetzky laktanya szinte sértetlenül átvészelte a XX. század történelmét, és „már puszta megjelenésével is egyedi érteket képvisel.”
Verrasztó Gábor

A laktanya kantinosa Özvegy Seszták Istvánné volt a negyvenes évek elején