„Napfényes, kedves hatodik emeleti két szoba hall”

"1937 decemberében végleg költözött Leányfaluba” – írja Móricz Virág, az író legidősebb lánya Apám regénye című visszaemlékezésében. „Budapesti szállásul vélem vétetett ki lakást: II, Margit körút 39., VI. emelet 1. Fő szempont az volt, hogy közel legyen a helyi érdekű megállóhoz, mely Leányfaluba vezet.”

                                  

Móricz Zsigmondot – témáit és karaktereit tekintve – a népi írókhoz sorolja az irodalomtörténet. A Hét krajcár című novellájában megismert szegénységben telik a gyermekkora, a Légy jó mindhalálig című regényben megidézett debreceni, majd sárospataki és kisújszállási diákévek után fiatalon kerül Budapestre. Ideköti a munkája, a családja, a számos kiadó és szerkesztőség, amellyel kapcsolatba kerül. A Nyugat első nemzedékének meghatározó alakja lesz, sorra írja fontos és nagy regényeit: megszületik a Sárarany, az Úri muri, a Rokonok. Több színdarabját is színre viszik. Majd’ négy évtizedig lesz lakóhelye Budapest – igaz azonban az is, hogy ekkor is folyamatosan járja a magyar vidéket: közel 130 helyen fordul meg, ahol hosszabb-rövidebb ideig tartózkodva a regényeihez gyűjt anyagot.

Budapesten összesen hét lakása volt, leghosszabb ideig első feleségével, Holics Jankával lakott az Üllői úton. Móricz több helyen megírja, hogy Janka valódi társa volt nemcsak a szerelemben és a gyermeknevelésben, hanem az írásban is. Számos nőalakban ráismerhetünk Holics Janka bájos, de szigorú, mindent uralni vágyó alakjára. „Ritkaság, ha egy novellát írtam, amelyben legalább valahol benne ne legyen egy szerelmi vallomás. Egy szava, egy hangja, egy mozdulata – de legtöbbször ő maga. Ha nem hízelgően, sértően: de mindig csak ő” – írja naplójában Móricz. 1924-ben azonban – a Renaissance Színház Búzakalász című előadásának próbáin – beleszeret Simonyi Máriába, a kor ünnepelt színésznőjébe. A Pillangó című regénye lesz az első olyan mű, amelyet nem olvashat kéziratban Holics Janka, aki nem tudja elfogadni, hogy csak családanya legyen Móricz mellett. Egy évig küzd az író szerelméért, de sokadszorra látva-érezve, hogy csakis az új szerelem inspirálja férjét, 1925. március 30-án öngyilkosságot követ el.

Móricz talán soha nem teszi túl magát a veszteségen, negyvenhat évesen kezd új életet. Simonyi Máriát a gyászév letelte után, 1926-ban feleségül veszi, de házasságuk nem lesz tartós. A visszaemlékezések szerint Móriczot 1936-tól már egy új szerelem tartja lázban: Litkei Erzsike, a tanulatlan prolilány lesz új múzsája, „szerzőtársa”, a Csibe-novellák és az Árvácska ihletője. Közös életük színtere Leányfalu lesz, ahová 1937-ben végleg kiköltözik az író, és ahová nem sokkal később gazdasszonynak magával viszi Csibét is. Gyakran utaznak be a fővárosba: vagy a már felnőtt és családos Móricz-lányokhoz (az írás felé kacsingató Virághoz, a férjével könyvkötészetet működtető Gyöngyihez és a színésznő Lilihez), vagy ügyeket intézni, sőt, Csibe néha előfordul a Széna téri piacon is, ahol a leányfalui birtokon megtermelt árut értékesíti.

 

„A Margit körúton azokban az években sok új ház épült, mi is az első lakók voltunk a napfényes, kedves hatodik emeleti két szoba hallban” – olvashatjuk Móricz Virág már idézett művében. „Könyveit, iratait és a nagy ebédlőt kivitte Leányfaluba, a háló, néhány asztal, szék, könyvespolc, meg az ő díványa és forgószéke ide került. A hallt hajtogató-üvegajtó választotta el a nagyszobától, ahol ettől kezdve otthon érezhette magát, ha tudta. (…) Szállóvendég volt ő már csak Pesten, nem is Pesten: Budán. Leányfalun fizette az adót, ott volt a háztartása, s onnan is sokat eljárt messze az országba. (…) A Margit körúton érte az új háború kitörése, itt kapta meg a felmondó levelet három újságtól, innen tervezte, szervezte, szerkesztette utolsó nagy lendülettel a »Kelet Népét«”.

Móricz életének utolsó öt évében gyakran ebédel barátaival, például Hevesy Iván művészettörténésszel és feleségével, a nagyszerű fotográfus Kálmán Katával, a Keleti Károly utcai Rózsadomb étteremben vagy a Gül Baba sörözőben.

„Zsiga bá’ felvetette, hogy menjünk el együtt ebédelni átellenbe a Gül Baba sörözőbe” – írja naplójába 1937-ben Kálmán Kata. „Átmentünk. Szerencsére volt paprikás ponty. Ez az egyetlen húsétel, amit mostanában meg tud enni.” Az emlékezésből az is kiderül, hogy ebéd után az akkor nagyon népszerű Sztambul kávéházban (amely a Margit körút 1.-ben, a korábbi Margit-park kávéház helyén nyílt meg) folytatja a társaság a délutánt finom kávét kortyolgatva. De sokszor találkozik az író a Központi Statisztikai Hivatalban dolgozó testvérével, Móricz Miklóssal is a környéken. Illyés Gyula egy 1942-ben közölt írásában a Sztambulban Tamási Áronnal és Móricz-cal eltöltött napot mesél el: „Jóval tizenegy előtt érkeztem, de Móricz már ott ült a teraszon, süttette magát a nappal. (…) Az első vagy második asztalnál ültünk a hídtól számítva, a hídra kapaszkodó villamosok csikorgásában és csörömpölésében.”

 

Halála előtt két héttel, 1942 augusztusában jön be utoljára a fővárosba Móricz: „Fáradt, sovány, hatvanhárom éves öregember. Folyóirata a csőd szélén, más újságja, ahova írhasson, nincsen, regényei árvák, a hazája szenved. Támadás, közöny mindenfelé.” – írja édesapja utolsó heteiről Móricz Virág. 

Móricz Zsigmond Budapest első, hirtelen jött légitámadásának éjszakáján, 1942. szeptember 5-én hal meg. A Kerepesi temetőben Ravasz László református püspök búcsúztatja, ravatalánál beszédet mond Szabó Lőrinc, Németh László, Alszeghy Zsolt, Illyés Gyula, Kárpáti Aurél, Földessy Gyula, Harsányi Zsolt, Medveczky Bella, Veres Péter és Kós Károly.

Tóth Ildikó

****

„Nincs egyebem, csak a tollam”

„Két asszony? Egyiktől eltéptem magam, s ezzel megöltem, és mégis soha többé hozzá nem csatolódhatom, mert ha más nem: ez a gyilkos év örökre sötét titokként áll közénk.

És a másik, akihez csatoltam magam, nem vett fel. Hiába volt minden áldozat és áldozás. Nem látta meg, mit nyerhet bennem, és az okossága győzött a lázon.

Másom nincs. Se barát, se fegyvertárs, se rokon, senki.

Nincs egyebem, csak a tollam. Ez az utolsó, amely még nem hagyott cserben. Egyelőre ez még életben tart.”

Ezeket a sorokat Móricz Zsigmond írta naplójába 1925 februárjában. A naplót a Noran Kiadó jelentette meg Móricz Zsigmond Naplók 1924−1925 címmel. A vaskos kötet a naplóbejegyzések mellett elküldött és el nem küldött leveleket, verseket, jegyzeteket, szépirodalmi töredékeket, egyszóval vallomásokat tartalmaz. A sokszor kegyetlenül őszinte vallomásokat olvasva eltűnődik az ember: vajon Móricz gondolt-e arra, hogy ezek az írások egyszer napvilágra kerülnek? Sejtette-e, hogy íróember lévén legszemélyesebb írásbeli megnyilvánulásai is egyszer életművének részét fogják képezni? Ha igen, akkor dicséret illeti őt bátorságáért. Hiszen a naplókból egyértelműen kiderül: Móricz is csak egy esendő férfi volt, akinek gondolatai leginkább a szoknyák körül forogtak, és ezek a gondolatok nem minden esetben voltak hízelgőek, akár feleségéről, Holics Jankáról volt szó, akár szerelmeiről, Simonyi Máriáról és Magoss Olgáról. 

                            

Móricz életének zaklatott időszaka volt ez a két év. Az első bejegyzést a Búzakalász című színdarab bemutatója után írta. Ebben a darabban játszott Simonyi Mária, a kor ünnepelt színésznője, akibe Móricz halálosan beleszeretett. Hozzá írta naplójának legtöbb bejegyzését, amelyekben végigkövethetjük a szerelem beteljesedését, a szakítást, a nő iránt táplált szenvedélyes és végletes érzelmeit. Móricz természetesen titkolta az érzelmeit a felesége előtt, az okos és érzékeny asszony azonban az irodalmi szövegeken keresztül rádöbbent: most már nem ő, hanem valaki más a szövegek ihletője. Móricz elfordulását nem tudta megemészteni, megpróbálta erővel magához kötni, végül az öngyilkosságba menekült. 

Ez idő alatt vesztette el Móricz az édesanyját is, bár érdekes módon naplóiban erről nem ír. Pedig ír, állandóan ír, csak ír. Néha naponta többször is. Ez az élete. Ha nem szépirodalmi művön dolgozik, akkor naplót ír. „Az isten engem erre teremtett: és én, míg bírom, végzem azt, ami elől kitérni úgyse tudok: az írást.”

A hatalmas szöveghalmazt nem kis feladat végigolvasni, ugyanakkor rendkívül érdekes olvasmány. Nem árt, ha két könyvjelzővel állunk neki a több mint 800 oldalas könyvnek, hiszen ahhoz, hogy értsük a bejegyzések hátterét, érdemes hátralapoznunk a függelékhez – amely újságcikkeket és válaszleveleket tartalmaz –, valamint az életrajzi kronológiához, amelyből némi kor- és irodalomtörténeti adalékot is kapunk.

Péter Zsuzsanna

Móricz Zsigmond Naplók 1924−1925

Noran Kiadó, 2010

Összegyűjtötte, szerkesztette, a jegyzeteket, az előszót és a mutatókat írta Cséve Anna, sajtó alá rendezte Cséve Anna és Szilágyi Zsófia Júlia.

Ára: 4999 Ft.