Méhes Attila emlékére

Méhes Attila a Tárogató úton lakott, így nem véletlen, hogy az ínséges, forradalmi időszakban a Pasaréti térre vezényelte a sors. Nagynénjével kenyeret próbáltak szerezni. Nem gondolhatta, hogy a séta élete végét jelenti. A fiatalember szomorú történetét Szinte Gábor festőművész és művészettörténész — a fiatal hős testvérének férje — a Szabad szemmel című önéletrajzi könyvében írta meg. A visszaemlékezés szerint Méhes Attila 53 évvel ezelőtt talán még kortársainál is nagyobb reménnyel élhette életét, hiszen habitusa és remek hangja még a korszak operanagysága, Székely Mihály szerint is a színpadra teremtette. Ha nem jön közbe a sorkatonai szolgálat, ha egységét nem vezénylik Budapestre, ha az orosz tankok elől nem kell társaival együtt menekülniük a laktanyából, talán másképp alakul sorsa.

A 21 éves, technikumot végzett fiú a forradalom alatt sofőrként mentett életeket, golyózáporban sebesülteket szállított az első vonalból a kórházba. November 4-én azonban társaival együtt kénytelen volt elhagyni a Budaörsi úti laktanyát az orosz túlerő miatt, és otthonában talált menedéket. November 7-én vezérelte a sors a Pasaréti téri bolt elé, immár civil ruhában. Mint azt Szinte Gábor írja, a sorban állók örömére megjavított egy elhagyatott autót, amellyel némi élelem reményében elmentek az üzletvezetőhöz a bolt kulcsáért, ám a küldetés meghiúsult, mert kenyeret nem leltek. Az autóval már indult volna, hogy elsőként hazavigye nagynénjét, majd újból beálljon sebesülteket szállítani, ám egy honvéd alezredes lefoglalta a kocsit, mondván, hogy a Hűvösvölgyi úti laktanyában pont rá van szükség, mert ott sebesültek fekszenek. Méhes Attila hitt az alezredesnek, és vele tartott. Az Akadémia falai mögött ellenben orosz katonák vártak rá. A tiszt, mint az ellenforradalomban résztvevő személyt átadta őt a szovjeteknek, akik kihallgatás nélkül, a védekezés lehetőségétől teljességgel megfosztva, több gépfegyversorozattal agyonlőtték.

Holttestét következő év januárban találták meg, édesanyja és testvére saját kezükkel ásták ki a jelzés nélküli hantot, amelyben Attila feküdt. Február 2-án katonai tiszteletadás mellett helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben. Az áruló tiszt — akit más bűncselekményekkel is vádoltak — húsz nap felfüggesztett laktanyafogságot kapott, majd kinevezték Csepel munkásőrparancsnokának.

Az ifjú Méhes Attila emlékére 1993-ban helyeztek el emléktáblát az Akadémia falán, a honvédelmi miniszter pedig posztumusz honvéd őrnaggyá léptette elő.
Az emlékezők minden november 7-én találkoznak Méhes Attila emléktáblájánál. Tavaly egy féltve őrzött hangfelvétel szólalt meg az ünnepségen. A hangszórókból a fiatal fiú, az ifjú hős, a reménybeli operaénekes hangja szállt Pasaréten.

Ismét helyén az emléktábla
A volt Hűvösvölgyi laktanya főbejáratánál november 7-én újra elhelyezték Méhes Attila emléktábláját, amelyet az ingatlan tulajdonváltását követően a honvédség szállított ideiglenesen a Hadtörténeti Intézet és Múzeumba. Az emléktábla hiányát több kerületi polgár is jelezte, ezért Szinte Gábor, Méhes Attila testvérének férje és Tóth Zoltán, a Tartalékos Katonák Országos Egyesületének elnöke kezdeményezte és segítette a múzeumnál őrzött tábla újra felszerelését, így az emlékezők a korábbi évekhez hasonlóan továbbra is leróhatják tiszteletüket a kerületi hős előtt. Lapunkat Elkán Péter, a területet többségben tulajdonló SCD Group kommunikációs igazgatója úgy tájékoztatta, hogy fontosnak tartják a múlt emlékeinek megőrzését, így bármilyen fejlesztés is lesz a volt laktanya területén, Méhes Attila táblájának — hasonlóan a területen található többi történelmi emlékhez — mindig méltó helye lesz.
Az idei ünnepségen Szinte Gábor mesélte el az 53 évvel ezelőtt történteket, majd civil szervezetek képviselői és a helyi lakosok helyeztek el koszorúkat és mécseseket Méhes Attila emléktáblájánál.

Szabó Gergely