Légoltalmi pince a Mechwart ligetben

Szeptember második hétvégéjén különleges helytörténeti programot hirdettek a Budapest100 rendezvény keretében: a II. Kerületi Önkormányzat Mechwart ligeti épületében vezetett épületbejáráson vehettek részt az érdeklődők. Mi több, kalauzaik kerületünk vezetői közül kerültek ki: a sétát „padlástól pincéig” Őrsi Gergely polgármester, Varga Előd Bendegúz alpolgármester és Szalai Tibor jegyző segítségével járhatták végig.

A polgármesteri hivatal Mechwart liget fölé magasodó épülete uralja az előtte pompázó parkot, melynek égbe törő fái – tél kivételével – már lassan eltakarják a homlokzatot is. Ha egy pillanatra megállunk itt, elgondolkozva a domborzati viszonyokon, a válaszokat az építőipar egykori virágzásában kell keresnünk. Ahogy a mai Széll Kálmán téren, úgy egykor itt is téglavető működött, gyakorlatilag a XVIII. század óta. A Sonnluthner, a Jálics majd a Christen család nevén lévő, igen jövedelmező agyagbányát és téglagyárat a XIX. század végén számolták fel. A mai Mechwart liget területét, az egykori téglagyár gödreinek elegyengetésével 1897-ben parkosította a főváros, amikor egyúttal a budai körút nyomvonalát is kialakították. Mellette épült meg a Központi Statisztikai Hivatal impozáns épülete, az egykori téglavető területe pedig lényegében ennek a parkja lett.
Épületet azonban már csak a II. világháború után emeltek az egykori „gödör” peremére. 1953-ra készült el a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) székháza, melyet a kor elismert építésze, Körner József tervezett. (Ezért az alkotásért meg is kapta az Ybl-díjat.) Körner meglátta a lehetőséget a terep adottságaiban: az épület valóban ünnepélyesen magasodik fölé, széles lépcsősora kedvelt fotózási helyszín azóta is.

De a terepadottságok nemcsak a reprezentatív hatást fokozták, hanem egyúttal lehetőséget teremtettek egy, a hegyoldalba rejtett nagyméretű légoltalmi pincerendszer kiépítésére is. A mostani, szeptember 12-i sétán az érdeklődők ebbe a titkos világba is bepillantást nyerhettek. Az óvóhely bejárata a Mechwart lépcső felé néz, és van egy másik (vész)kijárata is arra az esetre, ha ezt eltorlaszolnák a romok vagy bármi más. A bejárattal szemben álló lakóház sarkán az önkormányzathoz tartozó helyiségek vannak a földszinten: a Magyar Dolgozók Pártja valamikor ezt tudatosan alakította így. Az óvóhely közelében lévő helyiségeket sokáig a polgári védelem használta.

Felmerül a kérdés, hogy miért volt szükség légoltalmi pincére. Ne felejtsük, hogy még igen közel volt a világháború tapasztalata. Különösen ezen a környéken élénken éltek a szörnyű napok emlékei. A tér és a körút közt állt a Regent-ház, ahol nagy mennyiségű lőszer robbant fel máig tisztázatlan körülmények közt: hiába volt az 1936-ban épült ház modern óvóhelye, illetve az itt működött bank biztonságosnak tűnő trezortermei, mégis mintegy négyszáz ember vesztette életét itt 1945 januárjában. A Regenttel szemben lévő Szomjas-ház is találatot kapott, és le kellett bontani, így az ötvenes évek első felében két foghíjtelek szegélyezte a Mechwart liget bejáratát.

Így a kor tervezőinek érthetően természetes volt, hogy ilyen helyiségnek egy pártházban lennie kell – továbbá ezt a kor építési szabályozása is előírta. És, persze, a hidegháború politikai légköre is indokolta ezt. A szocreál építészet jellegzetes stílusjegyeit magán viselő épület alatt olyan légoltalmi pincét alakítottak ki, amely ellent tud állni a vegyi, sőt, egyes források szerint az atomtámadásoknak is (bár ez utóbbi meglehetősen vitathatónak tűnik). A vegyi támadás esetére szűrőberendezéseket szereltek bele.
Az óvóhely arra volt méretezve, hogy a pártház dolgozói szükség esetén ide menekülhessenek, valamint innen lehessen irányítani a kerület védelmét, kármentesítését. Megvan még most is a pincében az az oktatótábla sor, ami azt mutatja be, hogy egy fiktív támadás esetén mik a teendők az itt tartózkodó vezetés számára. De a látogatók láthattak odalenn gázálarchoz való szűrőket, vagy a nagy terem sarkában egy hatalmas, fordított tányér alakú fémtárgyat, oszlop- és kapcsolódarabokat: ezek egy leszerelt légvédelmi sziréna alkatrészei.

Talán e rejtélyekkel övezett „bunker” híre is hozzájárult aztán ahhoz, hogy három évvel megépülte után az 1956-os forradalom napjaiban a felkelők megrohamozzák, feldúlják, kiürítsék a gyűlölt pártházat. Az MDP 1956 novemberében kivonult az épületből, mely ezután egy ideig szovjet katonai parancsnokságként működött.
A következő év elején a II. Kerületi Tanács megkapta a Mechwart téri ingatlant. Belső terei mára már nagyon megváltoztak, de homlokzata még őrzi eredeti formáját. Az épület ormán lévő, nyolctonnás ötágú kőcsillagot az ezredfordulón szerelték le daru és alpinisták segítségével, előtte, a rendszerváltást követő tíz évben palánk takarta. A légoltalmi pince pedig részben raktár lett – most régi bútoroknak, használaton kívüli tárgyaknak, meg néhány elárvult plüssmackónak nyújt menedéket. A páncélszekrények kulcsairól pedig senki sem tudja, hova lettek.    

Viczián Zsófia