Családi házból kórház: A Járitz-villa

 A villaépület egykor

Lábakra állított, hihetetlenül légies modern villa képe, a kertben hinta, előtte egy női aktot ábrázoló szobor. A fénykép bal felső sarkába bekúszó napsugarak két szereplőre irányítják a tekintetet: a földszinten, az oszlopok mellett rövidnadrágos kisfiú kezét fogja egy fiatal nő. A tökéletes pillanatot körülbelül nyolcvan évvel ezelőtt örökítette meg Seidner Zoltán fényképész a Ferenc-hegy lábánál lévő Járitz-villáról és lakóiról.

 Az épület napjainkban

A Baba utca végén álló családi ház eredeti terveit 1941 szeptemberében készítette Fischer József az autóalkatrész-kereskedő Járitz István részére. Pár évvel ezelőtt az építtető fia, ifjabb Járitz István mesélte el családi házuk történetét és bocsátotta rendelkezésemre az egykori fényképeket. Ő a nevelőnőjével látható kisfiú a fekete-fehér képen.
Nem tudni, hogy az építtető hogy került kapcsolatba Fischer Józseffel, de fia emlékei szerint édesapjának kiterjedt ismeretségi köre volt és nővére, a festőművész, grafikus Járitz Józsa révén a művészvilághoz is könnyebben eltalált. Fischer fiatalon rajongott Kassákért és sok képzőművészt ismert, így ez is kapcsolódási pont lehetett.

 

 Családi fotók a villa kertjében

 
Az építész

Fischer József a Bauhaus első kiállításain részt vevő Molnár Farkassal együtt a magyar modernista építészet egyik legkiemelkedőbb alakja volt. A Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusa, a CIAM 1928-as megalakulása után Molnár Farkas Breuer Marcell-lel és Fischerrel együtt alakította meg a szervezet itthoni szekcióját, a magyar CIRPAC-csoportot. A szociáldemokrata Fischer a csoport egyik hajtómotorjaként kiállításokat szervezett, folyóiratot szerkesztett és építőmesteri végzettséggel az egyik leghaladóbb szellemű tervező lett. A modern építészeti mozgalom legfőbb célja, a színvonalas és praktikus lakások tömeges építése, az itthoni viszonyok mellett, sajnos beteljesületlen álom maradt. A gazdasági világválság miatt a szociális lakások építése szünetelt, a tervezők leginkább magánbefektetők révén jutottak megbízásokhoz, így jellemzően családi házakat és villákat terveztek, többnyire az akkor még hézagosan beépített budai dombokra. Ezekről az épületekről elmondható, hogy a tömegformálást és a külső jegyeket nem pusztán esztétikai szempontok határozták meg, hanem a jól átgondolt alaprajz következményeként születtek meg, a funkcionalitás és a lakhatóság jegyében. Fischer alkotásai közül kiemelkedik 1934-es terve, a Szépvölgyi út 88/b szám alatti, a dr. Zentay (Hoffmann) Dezső statisztikus részére tervezett villa és meg kell említeni az 1936-ban elkészült, napjainkban a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ által használt, nemrégiben szépen felújított Walter Rózsi-villát is a pesti oldalon, a Bajza utcában. Mindkettő szolgálhatott referenciaként a megbízó, Járitz István számára. Fischer Józsefet leginkább Le Corbusier munkái inspirálták, így a lábakra állított, légies Baba utcai villa előképét a franciaországi Poissyban találjuk meg, ez az 1931-ben felépült Villa Savoye. A Járitz-villa statikusa Fischer felesége, Pécsi Eszter volt, az első, itthon mérnöki diplomát szerzett nő.

 

 A nyolcvan évvel ezelőtti „tökéletes pillanat” (1943)

 

A családi ház

Talán nem véletlenül esett a család választása a Baba utcai telekre, hiszen a megrendelő bátyja, Járitz András ingatlanirodát tartott fenn, és egy korabeli újsághirdetés szerint éppen „pasaréti, rózsadombi, általában jobb budai negyedek” villáira, illetve telkeire specializálódott. De Járitz Andrásnak sokat jelenthetett a környék, mert már évekkel korábban, 1935-ben is felháborodásának adott hangot, amikor kőfejtésbe kezdtek „a város egyik legszebb hegyén”, elpusztítva az itteni, hosszú idő alatt felnevelt fenyveserdő egy részét.

Az 1940-es évek második felében épített medence

Az első tervváltozatot 1942-ben módosította Fischer. A háború miatt rendeletben szabályozták az építőipar anyaggazdálkodását, így a tervek jóváhagyása mellett az építtetőnek az illetékes szakbizottság hozzájárulását is kérelmeznie kellett. A székesfőváros jegyzője 1942. márciusi, az építkezést jóváhagyó határozatában felhívta az építtető figyelmét arra, hogy a bizottság határozata nem jelenti automatikusan azt, hogy az építkezéshez szükséges anyagok biztosítva is lesznek. De az is jellemző az akkori időkre, hogy a későbbi, módosított terveken megjelenik az óvóhely. Az alagsor tervrajzának első változatán a garázs mellett házmesterlakás, mosókonyha, szárító, kamra és kazán kapott helyet. A szint később egészült ki az északi oldal sarkába rajzolt óvóhellyel, ennek határoló falait a határozat szerint legalább 35 cm, illetve kéttéglányi vastagságúra kellett készíteni, a bejáraton feltüntetve, hogy 11 személy befogadására alkalmas. Ezeket az engedélyeket Budapest Főváros Levéltára őrzi a ház építési engedélyezési dokumentációjának iratai között.
A földszintre az építész egy hatalmas nappalit képzelt el, a déli oldalon, az ablak előtt télikerttel. Az ebédlő is ebben a helyiségben volt, mellé az északi oldalon praktikusan a konyha, a kamra és a tálaló csatlakozott. A nappali ablakaiból és a hozzá csatlakozó tágas, részben üvegbetonnal fedett teraszról csodálatos panoráma nyílt a városra. Mást jelentett ez akkoriban, amikor a környék még sokkal gyérebben volt beépítve és a fák sem voltak nagyra nőve. A nappali melletti dolgozószoba a lekerekített sarokrész miatt szintén sok fényt kapott. A földszintről falépcső vezetett az első emeletre, itt eredetileg négy szobát alakítottak ki, a szülők hálóját, két gyerek- és egy vendégszobát. Külön fürdőszobát használtak a felnőttek és a három gyermek. A szülők hálójában egy óriási tükör tágította a teret, és a kényelmüket egy tágas öltöző – gardrób – is szolgálta.
Végül a hatóságok 1943 márciusában adtak engedélyt a háromszintes – alagsor, földszint, emelet – családi ház helyiségeinek használatba vételére.

 

 Családi fotó

 

Bombatalálat és újjáépítés

A Járitz család drámája, hogy alig vették birtokba a város egyik legmenőbb lakóépületét, Budapest ostromakor a villát bombatalálat érte és kiégett. Az ostrom alatt a család a pincében húzta meg magát, és ahogy az építtető fia felidézte „arra emlékszem, hogy némi összecsomagolt holmival menekülünk az utcában, majd egy ponton hátranézek és ég a házunk”. Járitz István 1944-ben négyéves volt. A háború után újjá­épí­tet­ték a házat, majd még öt évet tölthettek ott, míg az államosítás idején el nem vették tőlük az ingatlant, egy hetet hagyva a kiköltözésre. A családanya lélekjelenlétének köszönhetően viszonylag sok ingóságot ki tudtak menekíteni, és bár 1956 után megpróbálták visszaszerezni, végül sosem költözhettek vissza. A családapa, idősebb Járitz István sosem heverte ki a ház elvesztését, 1964-ben meghalt, két testvére még korábban külföldre költözött.

A kert részlete az eltűnt lovasszoborral

Az archív fényképek egy részén látható lovas szobor, Medgyessy Ferenc alkotása a második világháborúban tűnt el, és annak a helyére épült a medence a villa újjáépítésével egy időben. A női aktot ábrázoló szobor szintén egy Medgyessy-mű másolata, ezt a gyerekek Járitz István elmondása szerint csak Lidi-szobornak hívták. A medence és a bejárat, illetve a terasz díszes mozaikburkolatát az építtető nővére, Járitz Józsa tervezte. A villa berendezése Gábriel Frigyes belsőépítész, bútortervező Schubert Ernővel közös munkája volt.

A villa a bombatalélat után

Az egykori családi ház az ötvenes évek végén kapott új funkciót, amikor a Fővárosi Tanács Heine–Medin utókezelő kórházi részlegét alakították ki benne. Az átépítés több ütemben zajlott és a legfontosabb változás a nyugati oldalra épített toldalék lett, egy zavaróan oda nem illő liftházzal, illetve az alsó szint beépítése, aminek következtében a tartóoszlopok eltűntek. A mai épület alapterülete így az eredetinek körülbelül a duplája lett, és szerencse, hogy legalább emeletráépítés nem történt, illetve hogy a hegy felőli oldalon, régen raktárként használt faházat a toldalékként épült rész eltakarja. A tágas és világos, praktikusan tolóajtókkal elválasztott légies helyiségeket is hiába keresnénk, az új funkció azzal járt, hogy a nagy tereket sok kisebb szobára kellett szabdalni. A Heine–Medin-kór légzésbénult betegeinek gyógyítását sokáig vastüdő segítségével végezték, majd ezek kiszorítása után tértek át a lélegeztetőgépek használatára. Néhány évvel ezelőtt még a Szent János Kórház Légzésrehabilitációs Osztálya működött itt. Kiköltözése után az ingatlan továbbra is a Szent János Kórház kezelésében van, a legutolsó, 2022. februári hírek szerint a kórház Ali utcai épülete mellett az új gyermek- és ifjúságpszichiátriai rehabilitációs részleget tervezik itt kialakítani, az épület felújításával és az eredeti külső részleges helyreállításával. A fejlesztés előkészítési fázisban tart, a munkákat még nem kezdték el.

Családi kép az utcáról, háttérben a villával

A műemléki védettséget élvező Járitz-villa, a magyarországi korai modern építészet egyik gyöngyszeme, a bővítések és az oda nem illő toldalékok miatt legfőbb erényeit, légiességét és könnyedségét elveszítette, de még a mai, erősen átépített formájában is magával ragadó. Ez leginkább a Baba utca felőli, oldalívesen kialakított nyitott teraszának köszönhető és persze a csodaszép mozaikokkal kirakott medencének, ami sok évtizede nem látott fürdőző gyerekeket.    

Fonyódi Anita