|
Helytörténet
A fekete bojtár2009. augusztus 19.
Senki nem jött annyira mélyről, olyan szegénységből a magyar irodalmi életbe, mint Sinka István. Nagyszalontán született 1897. szeptember 24-én, felmenői mind pásztorok voltak, gyermekként már ő is bojtárkodott a bihari pusztákon. Tanulásra, művelődésre lehetősége sem nyílott, egyetlen bárányát cserélte könyvekre. ![]() Huszonkét évesen nősült, Pap Piroskával Vésztőn telepedtek le, ahol napszámból
élt. Verseit először a Magyar Falu, majd Bajcsy-Zsilinszky lapja, a Szabadság
közölte. 1933-ban Himnuszok Kelet kapujában címmel a szeghalmi református gimnázium
adta ki első kötetét. 1935-ben Barsi Dénessel és Szabó Pállal megalapították a
Kelet Népe folyóiratot. Ugyanebben az évben meghalt a felesége. 1937-ben házasságot
kötött Péczeli Katalinnal, majd Budapestre költöztek.
1957-ben elvált, és feleségül vette Szin Magdát, kései szerelmes verseinek ihletőjét. Az ő révén kaptak lakást a Keleti Károly utca 50. alatti Bauhaus ikerházban, melynek szimmetrikus bejárata a Kis Rókus utca 39/b. számot viseli. Már kikezdte egészségét az izom- és idegsorvadás, amikor 1961-ben megjelenhetett elbeszéléskötete, az Eltűnik a hóri domb. Sinka István 1969. június 17-én halt meg, miközben Szin Magda, aki betegségében mindvégig mellette volt, épp felolvasott a bibliából. A költő Farkasréti temetőben lévő síremlékét, a fából faragott Jézust Mónus Béla szobrászművész készítette. A „fekete bojtárt” csupán a rendszerváltás után rehabilitálták, 1990-ben posztumusz Kossuth-díjat kapott. Emléktábláját halálának huszonötödik évfordulóján a II. kerületi Önkormányzat és a Magyar Írószövetség avatta fel utolsó lakóhelye falán. |
|