Hirdessen a Budai Polgár Online-on!
Helytörténet
Betűméret növeléseBetűméret csökkentéseNyomtatás

A fekete bojtár

2009. augusztus 19.

Senki nem jött annyira mélyről, olyan szegénységből a magyar irodalmi életbe, mint Sinka István. Nagyszalontán született 1897. szeptember 24-én, felmenői mind pásztorok voltak, gyermekként már ő is bojtárkodott a bihari pusztákon. Tanulásra, művelődésre lehetősége sem nyílott, egyetlen bárányát cserélte könyvekre.

Huszonkét évesen nősült, Pap Piroskával Vésztőn telepedtek le, ahol napszámból élt. Verseit először a Magyar Falu, majd Bajcsy-Zsilinszky lapja, a Szabadság közölte. 1933-ban Himnuszok Kelet kapujában címmel a szeghalmi református gimnázium adta ki első kötetét. 1935-ben Barsi Dénessel és Szabó Pállal megalapították a Kelet Népe folyóiratot. Ugyanebben az évben meghalt a felesége. 1937-ben házasságot kötött Péczeli Katalinnal, majd Budapestre költöztek.

Sinka ekkor már országosan ismert költő, rendszeresen szerepelt a népi írók estjein, részt vett a szárszói találkozón is. Ennek ellenére a fővárosban sokáig nem talált munkát, nyomorgott, többször kórházba került. 1944-ben látott napvilágot legnagyobb hatású műve, A fekete bojtár vallomásai, megdöbbentő erejű önéletrajzi ihletésű balladakötete. A háború befejezése után Sinka István szembehelyezkedett a szovjet típusú szocialista átalakulással, ezért másfél évtizedig tiltólistán voltak versei.

1957-ben elvált, és feleségül vette Szin Magdát, kései szerelmes verseinek ihletőjét. Az ő révén kaptak lakást a Keleti Károly utca 50. alatti Bauhaus ikerházban, melynek szimmetrikus bejárata a Kis Rókus utca 39/b. számot viseli. Már kikezdte egészségét az izom- és idegsorvadás, amikor 1961-ben megjelenhetett elbeszéléskötete, az Eltűnik a hóri domb. Sinka István 1969. június 17-én halt meg, miközben Szin Magda, aki betegségében mindvégig mellette volt, épp felolvasott a bibliából. A költő Farkasréti temetőben lévő síremlékét, a fából faragott Jézust Mónus Béla szobrászművész készítette.

A „fekete bojtárt” csupán a rendszerváltás után rehabilitálták, 1990-ben posztumusz Kossuth-díjat kapott. Emléktábláját halálának huszonötödik évfordulóján a II. kerületi Önkormányzat és a Magyar Írószövetség avatta fel utolsó lakóhelye falán.

II_kerulet_muvesszemmel_2024_kicsi.jpg